Belebukhat a Hasogdzsi-gyilkosságba a szaúdi trónörökös?
Lassan másfél hónappal Dzsamál Hasogdzsi meggyilkolását követően úgy tűnik, az ügy hullámai végre Szaúd-Arábiában is partot értek. A közvélemény szinte a kezdetektől, Szalmán király első számú utódjának kikiáltott Mohammed koronaherceget vádolja a gyilkosság megrendelésével, de erre perdöntő bizonyítékok, legalábbis eddig, még nem állnak rendelkezésre.
Annyi következménye mindenesetre már van az ügynek, hogy a kiszivárgott pletykák szerint érezhetően változnak az erőviszonyok a szultanátusban, úgy tűnik a koronaherceg jócskán megszaporodó jogköreit szép lassan nekiálltak visszanyesegetni. Szalmán király az utóbbi pár hétben jóval több nyilvános szereplést vállal, mint annak előtte, a hónap elején pedig visszatért Rijádba az uralkodó egyetlen még élő édestestvére, Ahmed bin Abdulaziz, amely, állítják a szaúdi belpolitikát jól ismerő elemzők, bizonyára annak a jele, hogy a szultanátus hatalomgyakorlási szokásai új irányt vesznek.
Az utóbbi pár évben Mohammed koronaherceg lett ugyanis a szultanátus de facto vezetője, Szalmán király alig-alig mutatkozott, fiára hagyta még az Egyesült Államokkal köttetendő kulcsfontosságú szerződések tárgyalását is, aki szinte lubickolt a rábízott szerepkörben. Remek nemzetközi kapcsolatokra tett szert, jónéhányszor járt az USA-ban, nagy amerikai egyetemek mecénásaként tetszelgett, gyakorlatilag bármerre járt, a legmagasabb körökben fogadták, több alkalommal találkozott Donald Trumppal is, sőt kölcsönös elismeréssel szóltak egymásról - gyorsan jegyezzük meg, Mohammed herceg találkozott a Clinton házaspárral is, de kezet rázott Vilmos herceggel és magával az anyakirálynővel is. Nyugaton a fiatal reformert látták a trónörökösben, aki szép lassan felszámolja a kínos, fundamentalista szokásokat, és egy új, az európai és amerikai közvélemény számára is vállalható partnerré teszi az arab országot – nem mintha azelőtt ne üzleteltek volna éppen eleget a polgári értékrendre magasról tevő szultanátussal.
Az ifjú trónörökös számos szociális és gazdasági reformot vitt véghez. Megnyirbálta a vallási rendőrség jogköreit, kisebb-nagyobb gesztusokkal kiállt a női egyenjogúságért és elutasította az országra jellemző doktriner vezetési gyakorlatot. Úgy tűnt tehát, hogy minden jó úton halad, a korábbi fundamentalista vezetés helyett, egy fiatalos, a nyugati értékrendre legalábbis nyitott reformer kerülhet a geopolitikailag is kulcsfontosságú ország élére.
Az első igazán aggasztó jelek tavaly bukkantak fel. A koronaherceg ugyanis éppen egy éve indította el minden eddiginél átfogóbb korrupcióellenes akcióját. Egyetlen hétvége alatt 500 embert, minisztereket, magasrangú tisztviselőket, sőt öt herceget is letartóztattak, számláikat befagyasztották és lefoglalták, a leggazdagabbaktól gyakorlatilag váltságdíjat szedtek szabadságuk fejében. Bár az akciót a felmérések szerint a szaúdi fiatalok 90%-a támogatta, elemzők már akkor jelezték, a látszólag nemes szándék mögött sokkal alantasabb okok rejtőzhetnek. Egyrészt a lefoglalt számlákon csücsülő 800 millió dollár, másrészt a trónutódlásért folytatott harc lebeghetett az ifjú koronaherceg szeme előtt. Már az eltűnést követő napokban felröppent a hír, hogy közvetve a meggyilkolt újságíró, Dzsamál Hasogdzsi halálának is ehhez a hatalmi harchoz lehet köze, Hasogdzsi ugyanis jó kapcsolatot ápolt több, a tisztogatás során letartóztatott szaúdi politikussal.
A tavaly novemberi letartóztatási hullám után sorban jött a többi, Szaúd-Arábia nyugati partnerei számára egyre válalhatatlanabb eset: a jemeni légicsapások, a katari blokád, a libanoni miniszterelnök kvázi túszulejtése, és végül idén októberben a Hasogdzsi-gyilkosság.
Mohammed koronaherceg további sorsa egyelőre kétséges, ő mindent tagad, a hivatalos álláspont is túlkapásról, nem pedig előre eltervezett akcióról szól. Bár Ankara azt állítja, a gyilkosságról készült perdöntő hangfelvételt már több ország titkosszolgálatához eljuttaták, az érintett felek egyelőre ezt nem erősítették meg.
Nyilvánvalóan nem sok esély van rá, hogy bármiféle felelősségrevonás fenyegetné a trónörököst, azonban könnyen lehet, hogy vissza kell vonulnia a hatalomból. Az Államok és nyugati szövetségesei most nyeregben érezhetik magukat, hiszen a trónörökös sorsa kiváló alkualap lehet a további tárgyalásokhoz, zz utóbbi napokban befutó hírek alapján úgy tűnik, az Egyesült Államok (és európai szövetségesei) a jemeni polgárháború tűzszünetét akarja kieszközölni Rijádnál. Nem véletlen tehát, hogy eddig csak szőrmentén követelték Mohammed herceg felelősségre vonását.
