2019. február 13., 11:54

MTA-ügy: ki szabja meg a tudományos kutatások irányát?

Hetek óta meghatározó témája a magyarországi közbeszédnek a Magyar Tudományos Akadémia és tudományos kutatóhálózatának jövője, valamint a magyar tudomány finanszírozásának kérdése. A jobboldali értelmiségiekből álló Professzorok Batthyány Köre hétvégén kompromisszumos javaslatot tett le az asztalra, az Akadémiai Dolgozók Fóruma pedig tegnap élőláncot szervezett az akadémia épület köré. Vajon mi miért történik? A Válasz Online 19 kérdésre szálazta szét a meglehetősen bonyolult történetet. Grüner György, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Kaliforniai Egyetem, Los Angeles (UCLA) professzora pedig a mandiner.hu-n érvel a kormány tervei mellett. Lapszemlénk.

palkovics_laszlo.jpg
Fotó: kormány.hu

Szükség van a finanszírozás átalakítására?

Ha azt nézzük, hogy a magyar tudomány – szemben a nyugat-európai példákkal – mennyire alulfinanszírozott, a válasz a fenti kérdésre mindenképpen: igen. „Az alulfinanszírozottság egyik jele, hogy 40 éves, jó nevű kutatók keresnek nettó 240 ezer forintot, a nem kutató státuszú értelmiségieknél pedig előfordul nettó 140 ezer forintos bér is” – emeli ki a Válasz Online.

Átalakítás, de hogyan?

Úgy, hogy a kormány megnövelné ugyan az MTA éves költségvetését, pontosabban a kutatásfejlesztésre jutó összeget (a jelenlegi 80 milliárdról két év alatt 120 milliárdra növelnék az alapkutatási pályázati alapot), de elvenné a kutatás finanszírozását az akadémiától. Ennek egyik következménye, hogy az MTA a jövőben abból a „tudóstársaságból áll majd”, amelyet a 365 választott tagja alkot, az eddig hozzá tartozó (mintegy 3000 kutatóból álló) „kutatóintézeteket pedig leválasztanák róla.”

Miért tiltakozik ez ellen az Akadémia?

Azért, mert eddig nagyjából maga dönthette el, milyen arányban osztja el azt a  pénzt saját intézményhálózata között, amelyet külön költségvetési soron kapott meg. Mostantól azonban a kormány szándékai szerint egy, az irányításával létrejövő alapítvány (ennek részévé tennék a kutatóintézeti hálózatot – legalábbis egy részét) lenne a pénzosztó. Ezen az alapítványon keresztül finanszíroznák pályázati alapon a teljes magyar tudományt – cserébe pedig (ahogyan már említettük) megemelnék a forrásokat.

Az alapítvány politikailag független testület lenne?

„Elvileg igen, de ugye a kiindulópont az, hogy az Akadémia független, és ezt akarják megváltoztatni, szóval mérget azért nem vennénk az alapítvány függetlenségére” – emeli ki a Válasz Online. A kormány mindenesetre azt ígéri, hogy szakmai kérdésekben nem ők, hanem a kuratórium által delegált nyolcfős (természet- és társadalomtudósokból, gazdasági szakemberekből álló) tudóstestület határozna. 

Miért nem lenne jó, ha az állam mondaná meg, mire menjenek a források?

Mert a tudományos munka, a teljesítmény és a felfedezések sehol sem politikai célmeghatározásra és megrendelésre születnek. Ha az állam valamit kiemelt feladatnak tart, kiírhat rá célpályázatokat. Emlékezetes a magyar történelemnek olyan korszaka, amikor a politika mondta meg az irányt. Abból jött a gumipitypang.

Politikai harc folyik?

A Válasz Online szerint a kormány és Palkovics László azért „rágott be” az MTA-ra, mert megjelent a politika színpadán, és több kényes kérdésben is szembe helyezkedett a hatalommal. A Válasz Online ezek között említi, hogy

1.    az MTA jogászai felemelték szavukat a közigazgatási bíróságok ellen
2.    támadták Matolcsy György jegybankelnök gazdaságpolitikáját,
3.    óvatosan ugyan, de az elnök kiállt a CEU mellett

A Pestisrácok.hu is a politikai motiváltságot emeli ki elsősorban. Az oldalukon megjelent vélemény szerint "az intézmény mind a mai napig nem szabadult meg az 1949-es, szovjet típusú szerkezettől".  A Pestisrácok.hu szerint "az akadémikusok azt tették, amit 1949-ben. Hűek maradtak ahhoz a rendszerhez, amely kiválasztotta és piedesztálra emelte őket."

Miben áll a Professzorok Batthyány Köre kompromisszumos javaslata?

Abban, hogy a már említett alapítvány nyolctagú (döntéshozó) testületébe (kuratóriumába) a felsőoktatás, a vállalkozások és a Miniszterelnökség mellett az MTA is küldene két-két tagot. Azzal azonban, hogy a kutatóhálózatok megmaradnának a jelenlegi helyzetben, ők sem számolnak.

Mi lesz a sorsuk a kutatóhálózatoknak?

Ahogy már említettük, egy részük (különösen azok, melyek nemzetközileg is komoly elismerést vívtak ki maguknak) az alapítványhoz tartoznának, mások (illetve ezek kutatói, dolgozói) az egyetemekhez kerülnének. De vannak olyanok is (pl.: filozófia, szociológia, közgazdaságtan), melyek sorsa teljesen bizonytalan.

Csak „Soros emberei” tüntetnek a kormány tervei ellen?

Nem egészen. A tiltakozók között – mások mellett – olyan elismert tudósok, szakemberek, egyházi személyiségek vannak, mint Pálinkás József, Beer Miklós, Csaba László, Lányi András, Szathmáry Eörs, Jeszenszky Géza, Ritoók Zsigmond és Szilágyi Márton.

Mandiner: nem ármány, hanem magyar érdek

Az akadémiai hálózat megújítása, így a kormány szándékai mellett foglal állást a mandiner.hu-n megjelent írásában Grüner György, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Kaliforniai Egyetem, Los Angeles (UCLA) professzora. 

Grüner szerint, aki egyben az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) tanácsadója, megtámadhatatlan tény, hogy az akadémiai kutatóhálózatban az innováció háttérbe szorul, a szellemi tulajdon teremtése elmarad és hiányoznak a nagy globális kihívásokra való reflexiók is.

Az, hogy kicsi, alap és alkalmazott kutatások határán dolgozó kutatócsoportom 2000 óta több szabadalmat „termelt”, mint az elmúlt évtizedben a Magyar Tudományos Akadémia, csupán egy példa arra, hogy irányváltásra, lehetőségeink kiterjesztésére szükség van

- írja. 

Véleménye szerint az ITM programja három fő pilléren nyugszik:

  1. Az első a kiváló felfedező kutatások támogatása.
  2. A második az innovációs lehetőségek megteremtése és az innovációs ökoszisztéma erősítése.
  3. A harmadik az ország számára fontos tudományos és technológiai területek erősebb támogatása. 

A kutató úgy véli, a modern világban szinte ismeretlen, hogy egy tudós társaság intézethálózatot menedzseljen, a kormány pedig akarattal sem tudná tönkretenni a magyar innovációtermelő rendszert, hiszen ez a rendszer, beleértve annak két elemét, az innovációs szellemet és az azt segítő ökoszisztémát, eddig nem jól működött.

Grüner véleménye szerint az átszervezés azért szükséges, mert jelenleg az MTA jelentős szellemi tőkével rendelkezik, de nem termel elég szellemi tulajdont. Azt a tulajdont, melyet szabadalmakon keresztül meg lehetne védeni és amelyekből magas hozzáadott értékű termékek jöhetnének létre, csúcstechnológiai kisvállalatokban, de akár az ezeket tervező és gyártó – és jól fizető – magyar nagyvállalatokban is - állítja.

 

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!