Még mindig vörös posztó a piros-fehér-zöld - Nagyinterjú dr. Mazács Ferenccel
Május 21-én a besztercebányai Specializált Büntetőbíróság ítéletet hirdetett két dunaszerdahelyi polgár feljelentése alapján indult eljárásban. A feljelentők irredenta, revizionista, Szlovákia egysége elleni eszmék terjesztésével és népszerűsítésével vádolnak hét helybeli lakost – RNDr. Zirig Ferencet, Ing. Csörgei Lászlót, Ing. Zalaba Zoltánt, PaeDr. Patassy Sándort, Mgr. Ibolya Olivért, Ing. Hencze Attilát és Ing. Kiss Andrást –, akik a feljelentők szerint az Összetartozás emlékművének létrehozásával államellenes bűncselekményt valósították meg. A besztercebányai bíróság bűncselekmény hiányában felmentette a vádlottakat, ám az ítélet az ügyészi fellebbezés miatt még nem emelkedett jogerőre. Az ügy részleteiről kérdeztük a „dunaszerdahelyi hetek” védőügyvédjét, dr. Mazács Ferencet.
Interjúnk megjelenése szinte napra pontosan egybeesik a nemzeti összetartozás napjával, amelyet az Országgyűlés az 1920-as trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknapként határozott meg. Beszélgetésünknek plusz apropót és aktualitást pedig az ad, hogy pár napja született meg a besztercebányai Specializált Büntetőbíróság ítélete az Összetartozás-emlékmű építtetőivel kapcsolatos perben, amely során hat tárgyalási napon keresztül vizsgálta a bíróság, hogy a Dunaszerdahelyen felállított emlékmű államellenes tárgynak tekinthető-e. Miről volt szó konkrétan ebben az ügyben? Mi okozta a fő problémát és kinek?
A vádirat szerint szélsőséges tevékenységgel vádolták meg a védenceimet, ami a vádirat szerint szélsőséges eszmék népszerűsítésére alkalmas építmény létrehozásával valósult meg. Ez egy zászlórúddal ellátott bástyaszerű építmény. Már maga a forma is állítólag szélsőséges eszméket hordoz és azokat népszerűsíti, illetve közvetíti a nyilvánosság felé.
Ez a dunaszerdahelyi Összetartozás-emlékmű.
Igen, erről az építményről beszélünk, amelyet a büntető hatóság a vádiratban azért tart szélsőséges eszmék közvetítőjének, mert 1939-ben egy hasonló bástya alakú építmény már állt Dunaszerdahelyen, a Szent István téren, ahol most a második világháborús, ún. Partizán-emlékmű áll. A bástya alakú emlékművet az akkori városvezetés az első bécsi döntés, illetve Szlovákia déli területei visszacsatolásának első évfordulójára állíttatta.
Az építményt pár év múlva lerombolták.
A II. világháború végén, 1945-ben a csehszlovák csapatok felrobbantották, helyére pedig a Partizán-emlékmű került. Mivel a bástyaszerű emlékművet a Horthy-korszakban hozták létre, s mivel ezt a korszakot szélsőséges, fasiszta rendszernek nyilvánította vádiratában az ügyészség, így ebből következett, hogy ha ebben a korszakban állított építményre hasonlító emlékművet emelt a hét vádlott, akkor az is szélsőséges eszmék terjesztésére alkalmas építménynek számít. Hozzáteszem, az emlékművet saját elhatározásból és saját költségen állíttatták a „hetek” úgy, hogy rendelkeztek a városi önkormányzat illetékes bizottságainak, illetve képviselő-testületének a jóváhagyásával, valamint a város által biztosított földterület szimbolikus, egy eurós, kilencvenkilenc évre szóló bérbevételének a jogával.
Kit zavar ez?
Két dunaszerdahelyi polgáron kívül senkit. Ők egyébként a bíróságon elmondták, hogy az emlékműnél tartott rendezvényen soha nem jártak; és csak a médiában megjelent információk és a saját benyomásaik alapján cselekedtek.
Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy Dunaszerdahely 25 ezer lakosából két ember látta az újságban, vagy a helyi tévében az emlékművet, erre azt mondták, ez bűnös tárgy, ezért az építtetőket feljelentjük?
Igen, így van. Az emlékmű legnagyobb „bűne” az, hogy a hét építtető az emlékművön lévő zászlórúdra a magyar nemzeti ünnepeken, március 15-én, augusztus 20-án, de akár az aradi vértanúk napján október 6-án, vagy június 4-én felhúzzák a magyar nemzeti trikolort, ám a vádirat szerint nem ezt, hanem Magyarország hivatalos lobogóját húzzák fel.
Ez azzal lehet kapcsolatban, hogy a szlovákság nehezen érti meg: egyrészt van a nemzet, másrészt van az ország, és ezek határai nem esnek egybe?
Igen, Magyarország specifikus helyzetben van. Ahogy a mondás is tartja, a jelenlegi Magyarország a saját népével szomszédos. Bármerre is indulunk, a határon túl – talán Ausztriára már nem annyira jellemző – magyar nyelvű közösségekkel találkozunk.
Nem szeretnék nemzetiségi kérdést csinálni az ügyből, de azt tudjuk, hogy a feljelentők nem magyar nemzetiségűek.
Nem magyar nemzetiségűek, a többségi nemzet tagjai, akik, ha piros-fehér-zöldet látnak, azt Magyarország zászlójával azonosítják és rögtön arra gondolnak, hogy itt valamiféle irredenta, revizionista stb. kezdeményezésről van szó. Mintha a hét védencem ezzel a Trianon előtti határok visszaállítását szeretné kezdeményezni, elérni vagy legalábbis ezt az eszmeiséget próbálná a közvélemény, a magyar közvélemény felé terjeszteni.
Többször említette már a hét védencét. Ez tehát azt jelenti, hogy itt nem valamilyen intézmény vagy szervezet kezdeményezéséről, hanem hét magánember munkájáról van szó...
Így van, a hét vádlott személy magánkezdeményezéséről van szó, amelyet saját pénztárcájuk és szabadidejük terhére végeztek. Az inspiráció onnan jött, hogy a 2010-es Orbán-kormány első lépései között szerepelt a nemzeti összetartozásról szóló törvény elfogadása, amely szorgalmazza, hogy magyar a magyarral végre fogjon össze, illetve próbáljunk meg kiengesztelődni, kölcsönösen együttműködni és jó viszonyt kiépíteni a Kárpát-medence összes nemzetével, nemzetiségével és etnikumával. Ami még lényeges, hogy 2010-ig június 4-e nemzeti gyásznap volt, ám az elfogadott törvény ezt a napot a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította, a jövőbe mutatva a múlton való merengés helyett. Ezt követően a trianoni békediktátum 100-adik évfordulóját, 2020-at az Országgyűlés az összetartozás éveként határozta meg. Nemcsak a magyarokat, hanem a sok, itt élő népet is megszólító kulturális rendezvény volt abban az évben. Mindezekből merítve – elvégre magasan képzett emberekről van szó – határozták el a „hetek”, hogy az összetartozás eszméjének, pozitív, előremutató és nemcsak a magyar–magyar, hanem a magyar és a többi nemzettel való megbékélést elősegítő eszmének méltó emlékművet állítanak. Az összetartozás évében azonban közbeszólt a Covid, és június 4-e helyett november 12-én került átadásra az emlékmű. Annyit még hozzátennék, hogy ez a baráti társaság nemcsak 2020-ban volt ilyen lelkes, hanem aktívan részt vett a dunaszerdahelyi első világháborús katonatemető felújításában, szintén anyagi ellenszolgáltatás nélkül, sőt Zalaba Zoltán, Csörgey László és Hencze Attila felújították az ott található kápolnát. Mindezt annak ellenére, hogy abban a katonatemetőben főképpen az akkori Osztrák–Magyar Monarchiával szembenálló államok katonái nyugszanak. A felújítási munkák során találkoztak egy bástyaformájú építménnyel, amely történelmi múltjának nem tulajdonítottak jelentőséget. A vádirat szerint, ha tudták, hogy mit fejez ki az 1939-es bástyaszerű építmény, akkor 2020-ban nem választhatták volna azt. De, hát nem tudták.
Tehát a bástyaforma „foglalt”.
A bástya az ügyészség szerint olyan, mint a horogkereszt, az SS jele vagy a vörös csillag, azaz tiltott jelkép. Ám míg ezekről az önkényuralmi jelképekről mindenki tudja, hogy mit jelképeznek, egy bástyáról ugyanez nehezen mondható el. Én magam sem ismertem a történetét, míg ebbe az ügybe bele nem ástam magam.
Nem akarok poénkodni, hiszen komoly témáról van szó, de ezek szerint a sakkozók, amikor a bástyával lépnek, valójában tiltott jelképet tologatnak?
Megmosolyogtató, amit mondok, de az a valóság, hogy amíg a védenceimet a bíróság első fokon fel nem mentette, nyolc év szabadságvesztés fenyegette őket! És fenyegeti most is, hiszen az ügyész fellebbezett a felmentő ítélet ellen, tehát az ügy a Legfelsőbb Bíróságon folytatódik. Tehát az ügy nem nevetséges, még ha mindenképpen megmosolyogtatónak tűnik is.
Írnak valami mást is a védencei számlájára? Vagy azért, mert valaki épít egy emlékművet, és az történetesen bástya formájú, azért nyolc évre be lehet zárni? Vagy létezik valamilyen lista, hogy milyen formákat és jeleket, szimbólumokat nem lehet használni? Például sarlót lehet használni?
Jó kérdés. Azon múlhat, hogy kalapáccsal együtt használjuk-e. A bástyával kapcsolatban viszont senkinek nem jutott ilyen az eszébe, annak ellenére, hogy a kérvény átment a helyi önkormányzat egyes bizottságain, majd a képviselő-testületen is, hogy egy olyan alakzat lenne, ami bármiféle szélsőséges eszmét népszerűsítene. Nekem fogalmam sem volt róla, hogy Dunaszerdahelyen valamikor ilyesmi létezett. A hátterét aztán meg végképp nem ismertem. A védenceim az én korosztályomhoz tartoznak, a múlt század ’60-as éveiben születtünk mindannyian, az építményt viszont már a ’40-es években megsemmisítették, a helyiek tudatából meg kikopott. A vádlottak elmondták, hogy a bástya formát azért választották, mert ahogy a felső részén lévő abroncsszerű megoldás összefogja az építményt, úgy az összefogás eszmeiségét is tükrözi. További félreértésre ad okot az állami zászló meghatározása és a nemzeti trikolór. Nem akarok most részletekbe menni, elég csak egy lényeges különbség: a sávozás vízszintes vagy függőleges volta, ráadásul a méretarány sem azonos Magyarország hivatalos zászlajával. A dunaszerdahelyi emlékműre arányaiban nagyobb trikolórt vontak fel, más a felfüggesztése és ami alapvetően fontos, hogy Magyarország lobogója az országot jelképezi, míg a trikolór a magyar nemzetet, az összmagyarságot, éljenek bárhol a világon.
Nehéz volt ilyen különbségeket megértetni a bírósággal?
A bíró fogékony volt erre. A tárgyalás során megszólaló zászlószakértő is elmondta ugyanezt szlovák szempontból, hogy a fehér-kék-piros trikolór a világon bárhol élő szlovákokat jelképezi. Megjegyzem, a magyarság számára nyilvánvalóbb ez, hiszen a magyarság egy harmada Magyarország határain kívül él.
Tehát a baráti társaságot feljelentették, ön lett az ügyvédjük, és a büntetőhatóság teljes komolysággal elkezdett foglalkozni az üggyel?
Így van. Sőt, annyira komolynak tartották ezt az ügyet a szlovákiai büntető hatóságok, hogy nem a járásbíróság döntött az ügyben, hanem a kiemelt bűncselekményekkel foglalkozó Szlovák Speciális Büntetőbíróság, Besztercebányán. Május 21-én azonban megszületett az elsőfokú felmentő ítélet, az ügyész fellebbezett és kitart amellett, hogy a vádiratban foglaltak helytállóak, védenceim irredenták és szélsőségesek, elvetemültek, akiket el kell ítélni és meg kell büntetni. Most a speciális büntetőbíróságról átkerül az ügy a Legfelsőbb Bíróságra és majd valamikor, véleményem szerint már csak 2027-ben kerül sorra.
Addig ez a hét ember nem alhat nyugodtan?
Valamivel nyugodtabban alhatnak, de nem teljesen nyugodtan.
Miközben önt hallgattam, arra gondoltam, hogy néha nüánszokon múlhat az, hogy valaki bűnös vagy nem bűnös?
Igen, ez így van. Sajnos a Legfelsőbb Bíróság akár úgy is megváltoztathatja az elsőfokú ítéletet, hogy teljesen a feje tetejére állítja és kijelenti, hogy a hét vádlott mégis bűnös. Most már egy háromtagú bírói tanács elé kerül az ügy és újabb tárgyalást rendelhet el, vagy akár úgy is dönthet, hogy az eddigi peranyag áttanulmányozása után ítéletet hoz. Sőt, ha felmerülnek bizonyos hibák elsőfokon, újratárgyalásra vissza is utalhatja az ügyet a Specializált Bíróságra, ahol már csak a kifogásolt részeket tárgyalnák újra.
Ezek szerint tehát hosszútávfutás áll önök előtt.
Így van. A legnagyobb bizonytalanságot az a variáns jelenti, ha a Legfelsőbb Bíróság kizárólag az ügyiratok alapján hozna elmarasztaló ítéletet, anélkül, hogy tárgyalásra beidézné védenceimet.
Hogyan viselik ezt a nagyon régóta húzódó tortúrát?
A május 21-ei ítélethozatalkor nagy megkönnyebbülést éreztem rajtuk, de azt is, hogy ez még nem a teljes és végleges megkönnyebbülés.
Akkor tehát lehetséges, hogy ha valaki épít egy emlékművet, amiről bárki bármit állíthat, és az építőt szabadságvesztésre lehet ítélni? Illetve – most már a konkrét ügytől eltekintve – ha valaki kifejezi az érzelmeit, a bánatát vagy az örömét, és ha ezt nyilvános helyen teszi, akkor ezt a jog valamilyen módon szabályozza?
A kérdés első részére a válaszom, hogy nem én vagyok a bíró, de bízom benne, hogy idáig nem fog fajulni ez az ügy! A második felvetésre pedig igen a válaszom, a jog határt szab a gondolatok kifejezésének. Esetünkben a határ pedig ott van, ahogy ezt kifejezik, s a jog azt vizsgálja, hogy ez valamilyen szélsőséges eszmék népszerűsítésével jár-e vagy sem; vagy olyan eszmeiség sugallásával jár-e, amely például veszélyezteti a Szlovák Köztársaság területi egységét és integritását. Érveink között az is szerepelt, hogy biztos egzisztenciával és családi háttérrel rendelkező művelt, megfontolt, mindig jogszabálykövető egyénekről van szó, ez máris kizárja vagy valószínűtlenné teszi, hogy bűnszövetkezetben elkövessék azt, amit a terhükre felrónak. Ahogy említettem, magasan képzett, diplomás emberekről van szó, akik vélhetően képesek tudatosítani ezt. Végül pedig van egy büntetőjogi alapelv, amely szerint kétség esetén mindig a vádlottak javára kell dönteni, azaz, ha például a bíróság nem biztos abban, hogy valaki bűnös, akkor inkább fel kell őket menteni, mint hogy ártatlan embereket elítéljenek. Bízom benne, hogy másodfokon is ez fog történni.
A MAGYAR7-ben pár hete írtunk a Szlovák Megújhodási Mozgalom nevű pártról, amely nyilvánosan hirdeti, hogy például a Jozef Tiso vezette Szlovák Állam megalakulásának napját nemzeti ünneppé kellene nyilvánítani. Ez minden felületükön megtalálható. Évek óta szabadon hirdetik ezt és más, ennél is meredekebb gondolatokat, és az igazságszolgáltatás nem lép közbe, míg a „szerdahelyi heteknél” már a bírósági szakasznál tart az ügy. Minek alapján döntenek, hogy kit vádolnak meg és kit nem? Pénzfeldobással vagy más módon? Mi lehet az oka ennek a kettős mércének?
Szerintem ebben jócskán benne van az is, hogy azon a zászlórúdon néha piros-fehér-zöld színek lobognak. Az ünnepeken és a megemlékezéseken túl akkor is, amikor egy magyar sportoló olimpiai érmet szerez. A piros-fehér-zöldre az eddigiek szerint sokkal érzékenyebben reagálnak a szlovák bűnüldöző szervek, mint az esetleges szlovák szélsőséges megnyilvánulásokra és talán ott is ördögöt látnak, ahol nincs, sőt a mostani ügyben ott látnak ilyet, ahol végképpen nincs. Viszont akkor, amikor pedig véleményem szerint közbe kellene lépni, hiszen a Tiso-féle szlovák állam nyilvánvalóan fasiszta bábállam volt, amely Hitler kézivezérlése alatt állt – amit maguk a szlovákok is elismernek –, így aki ezt dicsőíti, minden bizonnyal szélsőséges ideológiákat népszerűsít, felettébb indokolt lenne, hogy a bűnüldöző szervek minimum annyira aktívan lépjenek fel ellenük, mint ahogy az én ügyfeleimmel szemben felléptek. De, hogy pozitív gondolattal zárjam, mondjuk el, hogy minden rosszban van valami jó. A dunaszerdahelyi Összetartozás-emlékmű körüli eljárásban az a jó, hogy népszerűsítette és még tovább népszerűsíti az összetartozás eszmeiségét, amely az emlékmű felállításakor vezérelte védenceimet. Így legalább a legszélesebb közvélemény is tudomást szerezhet ennek az emlékműnek a valós céljáról és küldetéséről.
CV:
Dr. Mazács Ferenc (1969) a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett diplomát. Szlovákiában és Magyarországon, dunaszerdahelyi és győri székhellyel praktizál ügyvédként.
