Kočner halálos csókjai
Az egész olyan furcsa. A nyilvánosságban különböző hangfelvételek köröznek, s mi nap mint nap újabb és újabb tényeket tudunk meg arról, milyen velejéig korrumpálódott országban élünk. Az átlagpolgár csak csodálkozik, hogyan történhetett meg mindez. Azok pedig, akiket érint, az egészet kétségbe vonják, s azzal ütik el, hogy nem hiteles információkról van szó. De ki vette volna a fáradságot, hogy feljátsszon 39 órányi hanganyagot, amelyen különböző hangokat utánoznak? Ki találta volna ki ezt a több száz hírt azzal a céllal, hogy ártson valaki(k)nek? – teszi fel a Pravda napilap kommentárjában a kérdést.
Mivel az ember ösztönösen érzékeli, mi az igaz és mi a hazugság, sejti, hogy ezek az undorító dolgok (sajnos) igazak. De azt is tudja, annak az esélye, hogy a bűnösök valaha is elnyerik a büntetésüket, elenyészően kicsi. A Gorilla-hanganyag csak másolat, mert az eredetit megsemmisítették. Vagyis nem szolgálhat bizonyítékként. Azok, akiknek a hangja a hangfelvételen hallható, most azt a játékot játsszák, hogy tudják, hogy mi tudjuk, de igyekeznek megtartani a látszatot, mert a show-nak mennie kell tovább… Csakhogy amíg az újságírók megpróbálják az egyes információkból összerakni, hogy ki kivel, hol és mikor, a nyilvánosság körében csak tovább nő a szkepszis az egész politikai térféllel szemben.
S ha Robert Fico annak idején azt a szlogent használta a kampányában, hogy „Ahogy Mečiar idejében loptak, úgy lopnak Dzurinda idejében is”, a csalódott választópolgár most joggal kérdezheti, ehhez a két névhez nem kellene-e egy harmadikat is hozzácsapni. Mert ha igaz, hogy a maffiózó Kočner a parlament alelnökével, Martin Glváč-csal egyezkedett arról, hogy „jutalom fejében” ki lesz a Pénzügyőrség alelnöke, ha tényleg befolyása volt arra, ki lesz a SIS igazgatóhelyettese, ha tényleg arról beszélgettek, hogy ki nyerje a rózsahegyi katonai kórház főorvosi posztjára kiírt pályázatot, vagy hogy hogyan nézzen ki a kormány 2016 után, akkor nehezen beszélhetünk csak személyi kudarcokról, írja a Pravda.
Kočner tehát olyan, mint a jégkirálynő – akihez csak hozzáért, az megfagyott. Amíg a korrupciós rendszere olajozottan működött, mindenki elégedett volt. De most, hogy homok került a gépezetbe, elkezdett halálos csókokat osztogatni. Érthető okokból Glváč párttársai egyelőre taktikusan hallgatnak. Peter Pellegrini kormányfő hagyományosan alibista módon azt nyilatkozta, nem fog individuális döntést hozni. A polgárok azonban jogosan kérdezik, hol marad Fico mindenkire (pontosabban azokra, akiknél felmerül a korrupció gyanúja) vonatkozó híres "három másodperc alatti" eltávolítása, írja a Pravda.
Marian Kočnernek megvoltak a saját majmocskái. Nemcsak egyetlen, hanem egy egész falka, amely hűségesen segítette. Némelyek pénzért, mások félelemből, és van, aki csak úgy – barátságból, vagy mert egyszerűen csak jobb volt jóban lenni vele, mint rosszban, írja az Aktuality.sk.
Glváč és Kočner is „barátok” voltak. Több ügy is összekötötte őket. Például a bazini szemétlerakat ügye. Amikor a baziniak az ellen küzdöttek, hogy a városközpont közelében kommunális szemétlerakatot létesítsenek, Kočner és Glváč segítettek a befektetőknek abban, hogy a szándékuk megvalósuljon. Kočner már akkor is átlagon felüli kapcsolatokkal rendelkezett a Legfőbb Ügyészségen (hiszen a főügyész, Dobroslav Trnka Kočner barátja volt akkoriban), Glváč pedig az építésügyi tárca államtitkára volt. Szerencsére végül nem sikerült a szándékuk. Aztán ott van a feketevízi ingatlanprojekt, ami szintén összeköti Kočnert és Glváčot, a kárpótoltaktól 1,4 millió koronáért vásárolták fel a földjeiket, pedig azok piaci értéke 500 millió korona volt, majd a céget fokozatosan egy ciprusi társaság nevére íratták. A Threemában erre a bizniszre is vannak utalások, ahogy továbbiakra is.
A több száz üzenetváltás azt mutatja, Kočner tisztelte Glváčot, de alapjában véve a majmocskájának tartotta őt is. Ha valamit el kellett intézni, akkor felhívta Glváčot, a smeres politikus pedig a csillagokat is lehozta – ahogy bizalmasan nevezte – Majkónak, írja a portál.
A .týždeň portál szerint ha valakinek még kétségei voltak afelől, hogy egy olyan országban élünk, amelyet a nem maffiózók irányítanak, akkor a Kočner és Glváč közti kommunikáció nyilván világossá tette a képet számukra is. Azt látjuk, hogy a maffia alsóbb szinten lévő fehérgalléros képviselőivel több bíró, rendőr és ügyész is együttműködött, beleértve a legmagasabb szinteket is. Tisztségükből eredően mindnyájuknak a biztonságunkat kellett volna vigyázniuk. Ehelyett mit csináltak? Naponta veszélybe sodorták azt a maffiától kapott kenőpénz fejében, írja Eugen Korda, aki szerint ennek az összeesküvésnek az élén az olyan politikusok álltak, mint például Martin Glváč.
Mert milyen ország az, amelynek a belügyminisztere részt vesz egy emberrablásban? Robert Kaliňáknak nem okozott gondot megtenni ezt a vietnami emberrablás ügyében. De ugyanúgy mosollyal az arcán vádolta meg Szlovákiával szembeni összeesküvéssel Malina Hedviget, mígnem sikerült elüldöznie az országból. Mint számít egy magyar lány? Hadd menjen! És mit tett mindeközben Robert Fico? Részt vett ezekben a bűncselekményekben, tudatosan, avagy sem, de részt vett. A Bödör-klán karácsonyi partijaira járt, és Trošková államtanácsos jelenlétében az olasz kábítószer-maffiát szolgálta.
De még koránt sincs vége ennek az egésznek. Azok, akik itt kormányon voltak ugyanis nem szándékoznak lemondani nemcsak hogy a hatalmukról, hanem az összelopkodott millióikról sem. Sőt, éppen ezt akarják felhasználni most arra, hogy sikerüljön megtartaniuk az uralmukat Szlovákia és annak polgárai felett. És nem fognak semmitől sem visszariadni, mindent megtesznek majd, hogy megakadályozzák a változást, írja Korda.
