Kell-e nekünk, magyaroknak ünnepelnünk október 28-án? Simon Attila szerint nem

Hogyan viszonyuljon a felvidéki magyarság Csehszlovákia megalakulásának 100. évfordulójához? Meg kell-e ünnepelnünk október 28-át?

A két világháború közötti Csehszlovákia – nemzetiségre, anyanyelvre való tekintet nélkül – mindenki számára biztosította a törvény előtti egyenlőséget és az általános választójogot. Mégis egy kassai vagy egy komáromi magyarnak Csehszlovákia megalakulása az önmeghatározáshoz való jog ignorálását és anyanyelvhasználatának korlátozását jelentette – jegyzi meg írásában Simon Attila.

„Ha ehhez hozzávesszük, hogy Prága kettős mércével mért: másfajta demokráciát alkalmazott a cseh-szlovák többséggel és másfélét a nemzeti kisebbségekkel szemben, nincs min csodálkozni, hogy (…) a magyar másodrangú állampolgárnak érezte magát, s nem volt sok kedve ezt az államot ünnepelnie” – írja.

Simon szerint arról, hogy Csehszlovákia csak egy bizonyos szempontból volt liberális állam, jól árulkodik például az, ahogyan a hatalom viszonyult a nemzeti ünnepekhez és hagyományokhoz. Egyrészt mindent megtett annak érdekében, hogy ápolja és erősítse a cseh és szlovák nemzeti öntudatot, másrészt azonban a kisebbségek számára ugyanezt megtiltotta. A hivatalok például szigorúan büntették a kisebbségek nemzeti szimbólumainak használatát, betiltották a magyar nemzeti ünnepeket és a magyar himnusz éneklését is.

Simon megemlékezik arról is, hogy amikor 1928-ban, Csehszlovákia megalakulásának 10. évfordulóján az egész országban ünnepi megemlékezéseket rendeztek, az államhatalom arra kötelezte a kisebbségeket (vagy legalábbis nyomás alá helyezte őket), hogy ezekbe kapcsolódjanak be ők is – mindezt annak ellenére, hogy a magyar kisebbség képviselői ez ellen élesen tiltakoztak.

Az ellenállás Simon Attila szerint abból fakadt, hogy a csehszlovákiai magyarság egyértelműen úgy tekintett Csehszlovákia megalakulására, mint amely elválaszthatatlanul összekapcsolódik a trianoni békeszerződéssel, s mivel ez utóbbi a magyar nemzet számára fájdalmas következményekkel járt, a csehszlovák állam létrejöttének évfordulóján a felvidéki magyarság nem tud ünnepelni.

Hál’istennek ma senki nem kényszeríti a felvidéki magyarokat arra, hogy megünnepeljék azt, amit nem szeretnének megünnepelni, és senki sem akadályozza meg őket abban, hogy megemlékezzenek a saját ünnepeikről – szögezi le Simon Attila.

A történész írásában idézi a Fórum Kisebbségkutató Intézet ez évi kutatását is, amelyből kitűnik, hogy a felvidéki magyarok körében Trianon még ma is érzékeny kérdés. A megkérdezettek (akik felvidéki magyarok voltak) 78 százaléka a trianoni békeszerződést negatívan értékelték (csak 7 százalék tartotta ezt pozitívnak), Csehszlovákia megalakulását pedig 37 százalékuk tartotta pozitív történelmi eseménynek.

Ez persze Simon Attila szerint nem jelenti azt, hogy a felvidéki magyarok mindent elutasítanak, ami a (cseh)szlovák „fejlődéssel” összefügg: a megkérdezettek például pozitívan értékelték Václav Havel szerepét, a bársonyos forradalmat és az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozást.

A történész úgy véli, lényeges szempont, hogy a magyarok mindenekelőtt azokat a történéseket értékelték pozitívan, melyek nemcsak a társadalom demokratizálódását hozták magukkal és pozitív hatással voltak a magyar kisebbség helyzetére, hanem azokat is, melyekben maguk is részt vettek, közreműködtek. Simon szerint példa erre a bársonyos forradalom, amelyben a magyar kisebbség képviselői egyenrangú partnerei voltak a szlovák értelmiségnek.

„Visszatérve az eredeti kérdéshez: nem gondolom, hogy bármelyik magyarnak (beleértve azokat is, akik magas rangú köztisztséget töltenek be) meg kellene ünnepelnie Csehszlovákia megalakulásának évfordulóját. Ezt talán nem is követeli meg tőlünk senki. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy sokkal jobban meg kellene becsülnünk azokat az eredményeket, melyeket Csehszlovákia és Szlovákia elért, és meg kellene értenünk azt is, hogy a cseheknek és a szlovákoknak valóban van mit ünnepelniük október 28-án” – fogalmaz Simon Attila.

A szlovák társadalomtól ugyanakkor elvárná, hogy megértse: nekünk, magyaroknak Szent István napja vagy március 15-e ugyanilyen nemzeti ünnep. „Nem lenne kárunkra, ha a szlovák elnök vagy a kormányfő mondjuk március 15-én csak egy aprócska gesztussal, rövid köszöntéssel, de a nyilvánosság tudtára adná, hogy tisztában van vele, Szlovákia állampolgárainak egy része éppen ezen a napon ünnepli egyik legnagyobb nemzeti ünnepét. Ez Csehszlovákia fennállásának körülbelül 70 éve és az önálló Szlovákia fennállásának negyedszázada alatt még egyszer sem történt meg.”

Simon Attila: Máme my Maďari oslavovať 28. október?