Jó alapokra építve tervezhetik a jövőt

Tizenöt év egy egyetem életében nem sok idő, de talán az irány, a továbblépés útvonala már látszódik. Honnan indult és merre tart ez a magyarságmegtartó intézmény?

Valóban nagyon fiatal intézménynek számítunk, a környéken mindenütt nagy múltú egyetemek találhatók. De biztos vagyok benne, hogy az alapítók, az akkori parlamenti képviselők azon munkálkodtak, hogy hosszú távú jövőnk legyen. Az értelmiségi réteg fontos eleme nemzeti közösségünk megmaradásának. Ennek szellemében mi is azon fáradozunk – az alapítók céljaival összhangban –, hogy a három karon – a református teológiai, a gazdaságtudományi és a tanárképző karon –, ahol leginkább hiány mutatkozik magyar értelmiségből, az utánpótlást biztosítsuk. Célunk, hogy ezeken a karokon bővítsük a tanulmányi programok kínálatát. A szlovák felsőoktatási törvény értelmében csakis akkreditált programokra vehetünk fel hallgatókat, és örömünkre szolgál, hogy a jövőben is akkreditálva lesznek a programjaink, így biztos jövő elé nézhet az egyetemünk. Sokkal több idő és feladat van még előttünk, mint amennyit magunk mögött tudhatunk, de jó alapokra építkezhetünk.

Az elmondottak alapján felmerül a kérdés: gondolkodnak-e új karok nyitásában?

Egyelőre nem, de a gazdaságtudományi kar, ahol nagyon megerősödött az informatika oktatásának a színvonala, első lépésként a kar nevének megváltoztatását kezdeményezte, mégpedig gazdaságtudományi és informatikai karra. A továbbiakban, ahogy kialakulnak ez egyes tanszékek, a struktúrák, az egyetem önkormányzati szervei természetesen léphetnek abba az irányba is, hogy egy új, akár kimondottan informatikai kar jöjjön létre. Ez távlati cél, hosszas előkészítést igényel. Egyetemünk is figyeli a munkaerőpiac igényeit, számunkra sem titok, hogy a jó IT-szakemberek iránt óriási a kereslet. Ezen a téren már léptünk is. Jelenleg még csak az alkalmazott informatika alapképzését biztosítjuk, de már előkészítettük a mesterképzéshez szükséges tanulmányi programunkat, és ha sikerül akkreditáltatni, akkor biztosított lesz a teljes szintű képzés.

Nyilván minden karon figyelembe veszik a munkaerőpiac követelményeit, hisz ez lehet a záloga annak, hogy a Selyéről kikerülő friss diplomások el tudjanak helyezkedni.

Természetesen, ezért igyekszünk olyan szakpárosításokat kialakítani például a tanárképző karunkon, ahol a legtöbb, mintegy 900 hallgatónk tanul, hogy azzal boldogulni tudjanak a nagybetűs életben. Ez egyébként a legkedveltebb karunk, ezen belül is az óvópedagógia és az elemi pedagógia. Erre nagyon sokan jelentkeznek, levelező tagozatra is. Sok magyarországi hallgatónk van, mert az anyaországban is nagy a kereslet az ilyen végzettségű szakemberek iránt. A gazdaságtudományi karon, ahol jelenleg csaknem 800 hallgatónk van, akárcsak a többin, teljes szintű a képzésünk, de más egyetemekkel való együttműködésünknek köszönhetően a végzős akár két diplomát is kaphat. IIyen együttműködésünk van például a Szent István Egyetemmel, akkreditáltattuk a Corvinusszal a kereskedelemtudomány és a marketing tanulmányi programot, de egyelőre még nem sikerült beindítanunk. A református teológiai karunk a legkisebb, ahol 100 hallgatónk van, de nagyon fontos feladatot lát el. Református lelkészeket képzünk a Szlovákiai Magyar Református Keresztyén Egyház számára. Itt is folyik doktori képzés, akárcsak a másik kettőn. Ez az a karunk, amelyik megcélozta a habilitációs és inaugurációs eljárást az akkreditációs bizottságnál. Magyarán, ez azt jelenti, hogy docenseket és professzorokat lehessen kinevezni.

Az egyetem megalakulásakor nem volt egyszerű feladat megfelelő tudományos fokozattal rendelkező oktatói gárdát felállítani, hiány mutatkozott docensekből és professzorokból. Mára sikerült ezt a hátrányt leküzdeni?

Erre egyetemünk nagyon odafigyel, oktatóink kilencven százaléka doktori végzettséggel rendelkezik. Az itt oktatókat arra ösztönözzük, hogy további tudományos fokozatot szerezzenek. Az eddigi tizenöt év alatt e téren, úgy gondolom, nagyot léptünk előre. Számunkra egyetemként az is rendkívül fontos, hogy oktatóink a kutatásba is bekapcsolódjanak, és a tudomány területének új ismereteit bevigyék az oktatás folyamatába. Több kutatási projektünk van, hazai és magyar vonatkozásúak egyaránt, de nagy kutatásokba is bekapcsolódunk, ezek többnyire uniós projektek. Két európai szintű laboratóriumunk van, egy kémiai és egy robotikai, ezekkel folyamatosan pályázunk. Éppen a napokban kaptunk előzetes értesítést arról, hogy az egyik pályázatunk sikeres lett, és több mint 550 ezer eurót kapunk. Oktatóink publikációs tevékenységét is próbáljuk motiválni, anyagi és erkölcsi juttatásokkal is. Az egy főre jutó kutatási eredmények alapján, a publikációk számát illetően a Selye János Egyetem mindig előkelő helyen szerepel.

Milyen a kapcsolatuk más hazai és külföldi egyetemekkel?

Nagyon sok kapcsolatunk van, sok mobilitási programban veszünk részt, de vannak kétoldalú együttműködési megállapodásaink is. Az oktatási nyelvből eredően a legtöbb kapcsolatunk magyarországi egyetemekkel van, de kitűnő viszonyt ápolunk külhoni – vajdasági, erdélyi, kárpátaljai – magyar felsőoktatási intézményekkel is. Sűrűn látogatjuk egymást, részt veszünk a másik rendezvényein. Csehországi, lengyelországi egyetemekkel is kapcsolatban állunk. Tavaly mi szerveztünk egy workshopot, amelyen kilenc ország képviselői voltak jelen, de tartottunk már nyári iskolát is, ahol a téma a stresszelmélet volt. A mobilitási programoknak köszönhetően 107 szerződésünk van, Európa 66 felsőoktatási intézményével van kapcsolatunk. Nagyon sok hallgató vesz részt az Erasmus programban és tanul cserediákként más egyetemeken.

Mint a világon mindenhez, az egyetem működéséhez is pénz kell. Milyen anyagi kondícióban van az intézmény?

Szerencsére jó helyzetben vagyunk. Több forrásból gazdálkodunk. A szlovák állami költségvetési támogatás bevételeinknek nagy részét, kilencven százalékát adja. De magyarországi állami forrásokból is kapunk bizonyos költségvetési támogatást, ami a bevételeink 10 százalékát teszi ki. Emellett vannak saját forrásaink is, mint például a tandíjak, az illetékek, a kollégiumi díjak. Ez a három bevételi alappillérünk, amelyekből fenn tudjuk tartani az egyetemet, az egész infrakstruktúrát, az épületeinket. A beruházásokra pedig pályázunk, a legnagyobbakat mindig uniós forrásokból tudtuk fedezni. Szeretnénk új IKT-termeket kiépíteni, modernizálni a laboratóriumainkat, az eszközparkot. A magyar kormány segítségével sikerült megvásárolni és rendbe tenni a Sirály2 kollégiumot, aminek köszönhetően mindenkit, aki kollégiumot igényel, el tudunk szállásolni a 700 férőhelynek köszönhetően.

Fotó:  Pézman Zoltán

Minek tudható be, hogy az egyetemre a felvidéki hallgatók mellett szép számmal érkeznek magyarországi diákok is?

Főleg a közelebbi régiókból, leginkább Komárom-Esztergom megyéből, a határ mentéről érkeznek hozzánk hallgatók, de elvétve akadnak jóval messzebbről is. A magyarországi hallgatók, az uniós előírásoknak megfelelően, ugyanolyan jogokat élveznek nálunk, mint odahaza, az itt szerzett diplomát Magyarországon elismerik. Ami a felvidéki hallgatóinkat illeti, nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, a legfőbb motiváció számukra, hogy nálunk magyarul tanulhatnak. Rendszeres kapcsolatban állunk a felvidéki magyar középiskolákkal, bemutatjuk a kínálatunkat, tanulmányi programjainkat, hallgatóközpontú egyetem építésén fáradozunk. Olyan intézménnyé szeretnénk válni, ahol a hallgatók megtalálják a számításaikat. Ez nem azt jelenti, hogy tanulás nélkül is diplomát lehet szerezni, sokkal inkább azt, hogy különböző lehetőségeket kínálunk nekik, ahol elmélyíthetik a tudásukat, például egyetemi napokat szervezünk, tanulmányi ösztöndíjakat kínálunk. Hírünk szájhagyomány útján is terjed, tehát a diákjaink másokat is arra biztatnak, hogy válasszanak bennünket. Ennek köszönhetően, a kedvezőtlen demográfiai helyzet dacára a hallgatói létszámunk nem csökken, enyhe emelkedést mutat.

Milyennek képzeli a Selye János Egyetemet tíz év múlva?

Ami biztos, hogy 10-15 év múlva is lesz Selye János Egyetem. Valószínűleg a struktúrája egy kicsit átalakul, a munkaerőpiac és a szlovákiai magyar közösség igényeinek megfelelően. Bízom abban, hogy a fiatal oktatók azért vannak itt, hogy ennek az intézménynek, a hallgatóknak a jövőjét és a munkaerőpiacon való elhelyezkedését biztosítsák. Köszönöm minden kollégámnak az eddigi munkát, mert lássuk be, egy egyetemet megalapítani, stabilizálni és a fejlődés útjára állítani nem egyszerű és nem egyszemélyes feladat. A mi helyzetünket különlegessé teszi, hogy magyar oktatási nyelvű intézményként kell működnünk a szlovák akadémiai közegben. Elfogadtatni magunkat szlovák közegben pluszfeladat, de ez az alapfeltétele annak, hogy az egyetemünk akkreditálhasson és jogokat szerezzen, s olyan diplomákat adjon ki, amelyekkel akár idehaza, akár a világ bármely más táján a pályakezdő érvényesülni tud. Úgy veszem észre, egyre inkább elfogadnak bennünket, aminek bizonyítéka, hogy az idei tanévnyitó ünnepségünkön felszólalt a Szlovák Rektori Konferencia elnöke is.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/42. számában)