Kilenc nap a Szentföldön
Takács István hittan-filozófia szakos pedagógus, akinek – bár tudatosan nem tervezte – idén lehetősége adódott két zarándokút megtételére. Nyáron Medjugorje, októberben pedig a Szentföld vendége lehetett. Arról, hogyan élte meg az Izraelben töltött 9 napot, mit látott és mi tett rá igazán mély benyomást, az alábbiakban olvashatunk.
Ez volt az első utam Európán kívül. Mindig reméltem, hogy egyszer majd részese lehetek ennek az élménynek, de hogy kívánságom ilyen fiatalon teljesül, azt tényleg nem reméltem. Szlávik Antal atya szervezte az utat, aki már számtalanszor járt Izraelben, ezért gyakorlott idegenvezető.
Repülőnk Tel-Avivba érkezett meg, a város a Földközi-tenger partján fekszik, ezért a Szentfölddel való ismerkedést is északon, a gazdaságilag fejlettebb, természetileg zöldebb területen kezdtük.
Az északi Názárethből származnak Jézus szülei, Mária és József, itt nevelkedett a gyermek Jézus is. Elsőként a Galielai- vagy Genázáreti-tó környékét látogattuk meg. A Föld legalacsonyabban, 209 méterrel a tengerszint alatt fekvő, édesvizű tava a Jordán folyó völgyében található, és Jézus életének, csodatételeinek egyik fő helyszíne. A Biblia szerint errefelé tartotta a híres hegyi beszédet, ennek a tónak a vizén járt, itt csendesítette le a vihart, és itt vendégelt meg 5000 embert öt kenyérből és két halból. Sikerült sétahajóznunk is a tó vizén.
Az északi parton, Kafarnaumban megnéztük Szent Péter feltételezett házának maradványait, amely fölé egy modern protestáns templomot építettek. A Boldogság Hegye is a közelben található, 175 m magasan a tó vizének szintjétől. Máté evangélista szerint Jézus ezen a hegyen hirdette meg a nyolc boldogságot, s ennek jelképeként itt áll egy nyolcszögletű templom.
Teljesen más ez a világ, mint amilyenben mi élünk.
Este nem láthatóak nők az utcán. Az emberi előzékenység sem jellemző ezen a vidéken, különösen nem a közlekedésben. Igen, vannak fegyveresek az utcán, a nőknek 2, a férfiaknak 3 év a kötelező katonaság. Ők azonban felfegyverkezve elsősorban délen fordulnak elő a közterületeken. Ami pedig a turistákat illeti: bennünket nagyon megbecsülnek, hiszen mibelőlünk élnek. Mi egyébként az arab fennhatóság alá tartozó részeken voltunk elszállásolva, mert az ő vendéglátásuk olcsóbb.
Jeruzsálemet a judaizmus, a kereszténység és az iszlám is szent városként tartja számon.
A Biblia szerint Dávid király foglalta el, és tette az egységes Izraeli Királyság fővárosává, majd Salamon itt építtette fel az első templomot, amelyik azonban a babiloniak hódításakor elpusztult. Kr. e. 538-ban kezdődött a templom újjáépítése, ám a második templomot 70-ben a római Titus lerombolta. Egyedül a nyugati fala maradt meg, a mai Siratófal, a zsidók legszentebb helye. A Siratófal név onnan ered, hogy a zsidók e falnál imádkozva gyászolják a Salamon által emelt templom lerombolását. Érdekes, hogy külön imádkoznak a nők, és külön a férfiak. Szerintük az lesz az ő Messiásuk, aki harmadszor is felépíti a templomot. A Siratófal a jeruzsálemi óváros vallási emlékeinek, a Templom-hegynek a része.
A 0,9 km² kiterjedésű Óváros számos szent helyet foglal még magába, így a Sziklamecsetet és az Al-Aksza-mecsetet, valamint a Szent Sír-templomot.
Az óváros egyébként régi és új kultúrák találkozópontja; a zsidó, a keresztény, az örmény és a muszlim negyedből áll, és egy közös fal veszi körül. Itt van Jézus kereszthalálának és feltámadásának is a színhelye. Mondják: amikor a Szentföldön vagyunk, átjár bennünket a Jézussal való személyes kapcsolat. Nos, ez valóban igaz.
A Szent Sír Temploma kisebb labirintusnak is beillene.
A sír bejárata előtt mindig hatalmas sor kígyózik. A kő fekhelyet, amin Krisztus keresztről levett testét a keresztények hite szerint megmosdatták, sokan megérintik, megcsókolják, magukkal hozott textíliákkal dörgölik, hogy hazavigyék érintését. Előtte még végigjártuk a Via Dolorosát, Krisztus keresztútját, és mi is vittük a keresztet. A Szentföld keresztény vonatkozású helyeit egyébként a ferencesek tartják kézben, barna ruhájuk és sarujuk alapján már messziről felismerhetőek.
Érdekesek a zsidók temetkezési szokásai is.
A négy negyedre osztható óvárosba 8 kapu vezet. Ezek közül az Aranykaput a törökök befalazták, ám a zsidó hagyomány szerint a Messiás eljövetelekor kinyílik, és a környékén nyugvó holtak támadnak fel elsőként. Nem csoda hát, ha a közelében lévő sírhelyek csillagászati összegbe kerülnek. Ráadásul a zsidó sírokon van egy nagy kőbe vésett lyuk, hogy ezen keresztül meghallják a megváltó érkezését jelző kürtszót, és üdvözülhessenek. A zsidók szeretteik sírjára nem virágot és mécsest visznek, hanem követ, az örökkévalóság szimbólumát.
Természetesen jártunk Bethlehemben is, Jézus születési helyén, a pusztában.
Fürödtünk a Holt-tengerben, amelynek vize egyre apad. Állítólag a tenger közepén találtak egy repedést, amelyen keresztül akár teljesen eltűnhet az ásványi anyagokban bővelkedő, a bőrön szinte olajos érzetet keltő víz. Jártunk még az Olajfák hegyén, az utolsó vacsora színhelyén, a Sion-hegyen, Dávid király sírjánál....
Izraelbe nem kirándulni megy az ember, hanem azért, hogy megtalálja a kapcsolatot Istennel.
Zarándokúton viszont csak az vegyen részt, akinek erős a hite, és van bibliai ismerete, hogy megérthesse a bibliai történetek összefüggéseit. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy amíg a zsidók körömszakadtukig ragaszkodnak tradícióikhoz, és nemcsak az ajkuk, a testük is imádkozik, addig mi, európaiak könnyelműen hagyjuk elveszni szokásainkat, vallási és keresztény értékeinket. E téren van még mit tanulnunk tőlük!
