A kősziklára alapozott sárói József Ház

2019. július 21., 15:00
Kaszmán Zoltán

A bölcs ember kősziklára építette a házát, olvashatjuk Máté evangéliumában. Igaz ez a kissárói református gyülekezet bölcs embereire is, akik még Mária Terézia regnálása idején, az 1770-es években állíttatták imahelyüket. A templomot 1832-ben tovább bővítették, míg végül 1899-ben toronnyal látták el.

„És ömlött a zápor…”

Sáróban már 1601-ben működött egy kálvinista elemi népiskola; mégsem volt könnyű a Garam jobb partján fekvő településen református magyarnak lenni.

„És jöttek az árvizek…”

Így volt ez az 1670-es esztendőkben éppen a Sáróból gályarabságra hurcolt református prédikátor, Szódói Balogh András, vagy az 1849-es nagysallói csatában megsebesült tábori lelkész, Patay Károly korában is. Keserű sorsukban utódaik is osztoztak.

„És tomboltak a szelek…”

Az 1943-ban egyesített Kis- és Nagysáró szorgalmas református közösségének kemény munkától embert próbáló, de boldog életét a Beneš-féle dekrétumok törték derékba; a deportálás folyamán a helyi református magyarság jelentős részét kitelepítették. A községben maradt magyarok és az egykoron Közép-Sárónak nevezett településrészen éldegélő dolgos romungrók viszonya nem volt felhőtlen az akkoriban betelepült kolonistákkal és a szintén az akkoriban érkező szlovák cigányokkal; a második világháborút követő évtizedek mégis megtanították őket egymás mellett élni.

 „És nekirontottak a háznak…”

A helyi reformátusok száma viszont azóta is folyamatosan csökken, miként arról a Zselíz–Sárói Református Társegyházközség lelkésze, Révész Csilla is beszél:

– Alig tíz év alatt a felére csökkent az egyre inkább elöregedő sárói gyülekezet lélekszáma (98-ról 49-re); gyerekek és fiatalok sajnos már nincsenek. Amikor 2008-ban ide kerültünk, a plébánia épülete romokban állt. Az egyik teremnek a közepén még lehetett látni a helyet, ahol a vandálok eltüzelték a régi anyakönyveket és a terítőket. Kisebb csoda, hogy nem égett le a ház. A gyülekezetnek szinte nem is maradt vagyona, mert ami itt volt a parókián, azt vagy elégették, vagy ellopták. Korabeli fényképekről tudjuk, hogy hasonló cserépkályhák voltak itt is, mint a zselízi Esterházy-kastélyban. Cserepenként elhordták azokat is.

„De nem dőlt össze a ház, mert kősziklára volt alapozva.”

Tizenegy évvel ezelőtt a sárói gyülekezet a romos ingatlan bérbe adásán, nem egyházi jellegű hasznosításán gondolkodott. A Révész házaspár javaslatára ez mégsem valósult meg. Annál is inkább, mert – a tiszteletes asszony nemrég elhunyt édesapjának, Bellai Zoltánnak, a Dunántúli Református Egyházkerület egykori püspöki főtanácsosának köszönhetően – körvonalazódott egy lehetőség a magyar–magyar kapcsolatok építését és elmélyítését célul kitűző Határtalanul! program keretében. Olyan szálláshelyek kialakítására lehetett pályázni, amelyek a projektbe bekapcsolódó magyarországi iskolák tanulóinak biztosítanak átmeneti otthont, amíg a határon túli nemzettársaikkal ismerkednek.

 – 2012-ben kezdtük el a tényleges munkálatokat. Az első lépéseink megtételénél nagy segítségünkre volt Szászfalvi László államtitkár, de testvérgyülekezetünk, a Kaposvári Református Egyházközség tagjai is végig mellettünk álltak. Többek között nekik és a veresegyházi önkormányzatnak is köszönhető, hogy 2013-ra részben meg is újult az ingatlan – mondja Révész Csilla lelkipásztor, utalva az épület tetőzetének kicserélésére, annak ablakokkal történő ellátására, a két kis gyülekezeti helyiség felújítására, a homlokzat lefestésére, valamint egy fürdőszoba használhatóvá tételére.

S bár a tervezett munkálatoknak a fele sem készült el, a gyülekezet mégis úgy gondolta, hogy egy hálaadó zenés istentisztelettel egybekötött ünnepséggel, amely során emléktáblát avattak két egykori lelkész, Pap József és Szódói Balogh András tiszteletére, hálát adnak az eddig elvégzett munkáért. A parókia ekkor vette fel a József Ház nevet, Pap József tiszteletes úr emlékének adózva, aki a kommunizmus évei alatt volt a sárói gyülekezet hű pásztora. Jelentésében az Úristen gyarapítását, sokasítását kifejező héber eredetű férfinév a kis létszámú sárói gyülekezet reménységét is hivatott érzékeltetni.

Az évek során nemcsak a sárói parókia, hanem a szomszédságában, egy forgalmas főút mellett magasodó templom is megszépült.

– A Barsi Református Egyházmegye egyik legrégebbi templomának felújítási munkálatait főleg a Bethlen Gábor Alap anyagi támogatásával tudtuk elvégezni. Gyülekezetünk 2017-ben 9 ezer eurós támogatáshoz is hozzájutott a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház közvetítésével. Hálásak vagyunk minden anyagi segítségért. Legfőképpen a kis gyülekezet tagjainak köszönjük, hogy mellénk álltak, hiszen eddig közel 3 ezer eurót gyűjtöttünk össze arra, hogy épületeinken elvégezhessük a tervezett munkákat – foglalja össze Révész Tibor lelkész.

A sárói gyülekezeti ház jelenleg 27 férőhellyel rendelkező, nem hivatalos szálláshelyként működik. Megszálltak már itt helyi és magyarországi csoportok, a zselízi Országos Népművészeti Fesztiválra érkező látogatók, de a József Ház időről időre gyülekezeti táboroknak is otthont ad. A kis gyülekezet presbitériumának tagjai rendszerint süteménnyel, vendégasztallal lepik meg a látogatókat, vagy éppen a házon szívvel-lélekkel dolgozó, évek óta visszajáró kőművescsapatot. Példát szolgáltatnak abban is, hogy maguk között osztják el a feladatokat, az ágyneműk mosását, vasalását, a ház és a kert tisztán tartását. A sárói egyházközség gondnoka, Kajtár Károly pedig hűen végzi a rábízott szolgálatot, s szívügyének tartja, hogy a József Ház szinte állandó felügyelet alatt álljon.

– Olyan jelentős és áldott öröksége van ennek a közösségnek, hogy ezt nem hagyhattuk, nem hagyhatjuk elveszni. A sárói nagy múltú gyülekezet, s bár jelene emberileg nem túl biztató, van reménységünk, hogy Isten áldott, dicsőségesebb jövőt készít számunkra. Mi hiszünk abban, hogy a József Ház újjáépítése a helyiek és az itt megpihenők számára is a lelki gyarapodás és a hitbeli épülés szimbóluma lesz – adott hangot bizakodásának Révész Csilla. 

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/29. számában.  
 
 
 

Kövesse facebook oldalunkat is!