A Katalin naphoz fűződő szokások, jóslások
Alexandriai Szent Katalin a tizennégy segítő szent egyike volt. Nevének jelentése: korona, illetve mindig tiszta. Katalin életéről keveset tudunk. Valószínűleg előkelő alexandriai család sarja volt, és a tudományoknak szentelte rövid életét. Maxentius császár alexandriai látogatása idején a lány megtagadta a bálványáldozatban való részvételt, az uralkodó értésére adva ezzel, hogy ő keresztény.
A császár ötven pogány filozófust rendelt Katalin meggyőzésére, azonban valamennyien megtértek a lány hatására, ezért megégették őket. A császár ezután felkínálta Katalinnak a császárnői trónt azzal az ígérettel, hogy minden városban szobrot állíttat neki. Ő azonban egyértelműen visszautasította a kísértést.
Maxentius ezután erőszakhoz folyamodott, ólmos ostorokkal megostoroztatta, majd börtönbe vettette a lányt, de az ott töltött tizenkét napot Katalin térítésre használta fel. A császárné kérlelte urát, hagyjon fel a harccal, amelyet Isten ellen folytat. Erre a császár kiadta a parancsot: Katalint fejezzék le. A legenda szerint, amikor feje lehullott, testéből nem vér, hanem tej folyt, majd angyalok fogták a testét, és a Sínai-hegyre vitték, ott temették el. Sírja fölött áll ma a Szent Katalin-kolostor.
Katalin védőszentje lett többek között a filozófusoknak, a tanulóknak, az ügyvédeknek, könyvtárosoknak, a fiatal nőknek és a gyermekeket gondozó dajkáknak.
Szent Katalin tehát nagyon fontos szentnek számított a magyarok szemében, ezért van az, hogy több hagyomány, mondás, jóslás is fűződik november 25-éhez. A legismertebb: „Ha Katalin kopog, karácsony locsog” .Vagyis ha november 25-én fagy, akkor karácsonykor esős idő várható.
A mondás fordítottja is igaz, vagyis ha Katalin napkor esős, enyhe idő van, akkor karácsonykor fagyni fog, vagyis szép fehér karácsony várható.
A második jóslás szerint „Ha Katalin fényben fürdik, a karácsony lében úszik”, azaz ha november 25-én napsütéses az idő, akkor karácsonykor borult, csapadékos idő várható. Ez ugyancsak működött fordítva is.
Országosan ismertek és népszerűek voltak a Katalin-bálok. Ezután viszont nem volt szokás esküvőket, mulatságokat tartani. Ez nyilván a hidegre forduló időjárásnak is köszönhető, de szerepet játszott benne az adventre és az azt követő karácsonyra való készülődés is. A köztudat szerint Szent Katalin az újborral kezdődő kisfarsang utolsó napja. Katalin napon nem dolgoztak, nem fogták be az állatokat, nem őröltek búzát, nem sütöttek kenyeret, és nem látták el a halasztható mindennapos feladatokat.
Az ország egyes területein a lányok, míg más területein a férfiak tartották magukat a „dologtalanítási“ szabályához.
Ha egy lány Katalinkor vízbe tett egy levágott gyömölcságat, akkor arra kellett figyelnie, hogy karácsonyig kivirágozzék.
Ha így történt, akkor arra következtettek belőle, hogy a lány a következő évben férjhez megy. Ellenkező esetben viszont még néhány évet várnia kellett a házassággal.
Katalin napkor több orgonaágat tettek egy edénybe, és mindegyikre különböző férfi nevet írtak fel. A néphiedelem szerint az lesz a lány férje, akinek a nevét viselő ág karácsonyra kivirágzott. Katalinkor a férfiak több helyen a napot böjtöléssel töltötték.
Cserében abban bíztak, hogy éjszaka megálmodják jövendőbelijük személyét.
