Szoborsors Trianon után

Radi Anita 2019. június 09., 11:00

Csehszlovákia 1918-as megalakulása után szinte azonnal hatályba léptek azok az intézkedések, amelyek a Felvidéket megfosztani kívánták magyar jellegétől. A Szlovákiai Teljhatalmú Minisztérium élén a magyarellenességéről hírhedt Vavro Šrobárral, minden eszközzel igyekezett korlátozni a magyarság politikai, kulturális, gazdasági és egyházi jogait.

Pozsony megtisztítása jelszó alatt sorozatban távolították el, rongálták meg a magyar múltra utaló szobrokat, emlékoszlopokat és táblákat. Az elsők között szerepeltek az 1896-ban felállított millenáris emlékművek. A dévényi Árpád-szobor felrobbantása után a pozsonyi magyarság aggódva gondolt a város legszebb emlékművére, a Mária Terézia-szoborcsoportra. Kérték a hatalom illetékeseit, állítson őröket a szobor köré, és ne engedjék, hogy e művészi remek a sovinizmus szenvedélyének váljon áldozatául. 

A szobrot 1921. október 26–27-én csehszlovák légionáriusok és szlovák szokolisták szétzúzták. Drótkötelet vetettek Mária Terézia nyakába, teherautóval akarták a szobrot ledönteni, de a drótkötél először elszakadt. Másodszorra sikerült ledönteni, akkor estek neki kalapácsokkal, vésőkkel. A rombolás a hatóság és a karhatalom szeme láttára zajlott le, akik a vandalizmust meg sem próbálták megfékezni. A pozsonyi őslakosság könnyezve állta körül a szomorú esemény színhelyét. Az összetört márványszobor így a legszimbolikusabb hirdetője lett a Trianon utáni „csehszlovák kultúrának”.

Az esetről a korabeli sajtó is beszámolt. Azonban míg a magyar lapok a kiemelkedő alkotás barbár megsemmisítéséről írtak, a cseh és szlovák lapokban igyekeztek kétségbe vonni a szobor művészi értékét.

Hova lett Fadrusz gyönyörű szobra?

„Fadrusz János ezen remek alkotását, amely, mint egy halott fehér márványvirág pompázott a gyönyörű háromnyelvű városban, nem a háború vagy a forradalom heve pusztította el. Azt a mi jó barátaink, a csehszlovákok, az új Európa dédelgetett kedvencei két esztendővel a forradalom után rombolták össze!” – írta a L’Amour de l’Art című párizsi művészeti folyóirat. Az idézett francia lapvélemény nem volt egyedi megnyilvánulás. Több külföldi sajtóorgánum is megdöbbenve írt a csehszlovákok felvidéki szobor- és emlékműrombolásairól.

Képgalériánk:

Az Augsburger Postzeitungban Maurer leírja hajóútját Bécsből Budapestre. Pozsonyhoz érve így elmélkedik: „Hol van Fadrusz gyönyörű Mária Terézia-szobra, mely egykor a Dunapartot ékesítette? (…) A csehek, akiket a Habsburgok gyakran valósággal kényeztettek, nem nézhették a nagy császárné és királynő szobrát, aki pedig az ő országuknak is anyja volt.”

A német színházkritikus, Eugen Holly a Neues Wiener Journale-ban ironikusan megjegyzi, hogy a magyar műemlék darabjaiból négy lócát készítettek Pozsonyban, amelyen „legfeljebb isiászt kaphat az ember, miközben azt sem tudja, milyen neves márvány okozta ezt”.

A legotrombább cikk egy francia lapban, az Éclairben jelent meg, prágai forrásra hivatkozva: „A magyar barbárok Mária Terézia világhírű szobrát, Fadrusz csehszlovák szobrászművész művét összetörték és szétrombolták.” 

Csehszlovák sajtó

A csehszlovák hivatalos sajtó egy része azt igyekezett elterjeszteni, hogy a Mária Terézia-szobrot „szakszerű módon távolították el”. Más szlovák lapok a primitív szoborrombolást legitimálni próbálták (a szobornak el kellett tűnnie, mert a magyar államhatalmat képviselte).

Több lap is értesített róla, hogy egy bizonyos Tufnellné, a cseh egyesület titkárnője a szobor vandál lerombolását vonta kétségbe. Felháborodott hangú tiltakozást intézett a Times laphoz, hogy a Mária Terézia-szobor lerombolása elszigetelt jelenség volt, és hogy a pozsonyi rendőrség keresi a tettest. A Times, a pozsonyi lakosok beszámolóira hivatkozva, kétségbe vonta az állítását.

A csehszlovák hatóságok „kivizsgálatlan anonim cselekedeteknek” minősítették a rombolást, ennek ellenére 12 év után a pozsonyi Národný denník nyíltan a szoborrombolók mellé állt: „A régi rabság emlékeit az államfordulat után eltávolítottuk. Le kellett hullni Mária Terézia szobrának, és eltávolításra került Petőfi Sándor szobra is.”

Gúnyos írást közölt a Slovenská vlasť Terézt a Dunánál ledöntötték a lóról címen: „Miért lenne a magyaroknak továbbra is joguk hergelni a szlovák nemzeti érzelmeket? A szlovák legionáriusok a csehek segítségével követelték a pozsonyi polgármestertől, hogy távolíttas-sa el az emlékművet, vagy hogy Terézt vegyék magukhoz a pozsonyi magyarok és németek. Mivel ezt nem tették meg, a katonák ledöntötték a Habsburg császárné emlékművét. Türelmünk elfogyott, és a pozsonyi németek és ama néhány magyar számára Mária Terézia és a két öntelt védelmezőjének letaszítása legyen figyelmeztetés, hogy nem vagyunk hajlandók tovább tűrni ezen kirívó viselkedést nemzetünkkel szemben”.

Štefánik, a szlovák trucc-emlékmű

A Mária Terézia-szobor helyére olyan emlékművet terveztek, amely már az új állam előtt tiszteleg. Először egy szabadságszoborról beszéltek, de olyan ötlet is felmerült, hogy Masaryk elnök lovas szobra kerül a fennmaradt márvány- talapzatra. Ettől később elálltak, mert „nehezen lehetne Masarykot, a pacifistát, mint katonát elképzelni”. Végül a tragikusan elhunyt szlovák politikus, Milan Rastislav Štefánik személyére esett a választás.

A Slovenský denník szerint Štefánik pozsonyi bronzszobra „az ezeréves rabság feletti győzelmet” és a „felszabadult szlovák nemzet történelmét” hirdeti. Más véleményen volt a radikális ludákok Nástup c. folyóirata. A lap a „szlovákok trucc-emlékművének” nevezi Štefánik szobrát, amely főként Magyarország és más idegenek fenyegetésére szolgál, emellett művészi értéke is kétségbe vonható. „Az indíték sajnálatra méltó. Ettől nem lesz senki libabőrös, és senkinél nem kelt tekintélyt sem (…) Nem is csoda, hogy a szobor nem nyerte el a szlovák közönség tetszését. Hisz nem nekik szánták, hanem azoknak, akiké a Mária Terézia emlékmű is volt” – írták. Štefánik szobrát később a kommunisták eltávolították, helyére a szlovák nemzeti mozgalom vezetőjének, Ľudovít Štúrnak (Tibor Bártfay  alkotása) a szobra került 1972-ben.              

Megjelent a Magyar7 2019/23.számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS