„Legyek Isten 09-es ügynöke?” – Hatvan éves Böjte Csaba
Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes neve nemcsak a Kárpát-medencében, hanem egész Nyugat- Európában és a tengeren túl is ismerősen cseng. A testvér – akinek nevét a hit, a szeretet, az alázat és az emberi erők feletti szolgálat fémjelezi – január 24-én töltötte be hatvanadik életévét. Böjte Csaba kedves ajándékokat kapott követőitől, születésnapi szentmiséit pedig élőben közvetítik.
A tavalyi iskolaév végét záró országos ünnepségen találkoztam először Böjte Csabával, Alsóbodokon. A testvér érkezését hatalmas kíváncsisággal és lelki örömmel vártam, sokat hallottam már a gyermekeket oltalmazó dévai szerzetesről, de élőben még nem volt alkalmam találkozni vele, úgy vártam hát rá, mint egy világsztárra.
Érkezése előtt aggasztó kérdés vetődött fel bennem, hogy is fogok köszönni neki, hiszen evangélikus vallású lévén rengetegszer belezavarodom a katolikus lelkiatyák és szolgálatot betöltő szerzetesek köszöntésébe. Csaba testvér gyorsan oldotta meg problémámat, megragadta felé nyújtott kezemet, majd hatalmas tenyereivel egy baráti ölelésbe vont és homlokon csókolt. Baráti hangulatú interjúnk és egy elmaradhatatlan gyors szelfi után csendben megáldott, majd utamra engedett, hogy többi rajongója és követője is részesülhessen a vele való találkozás örömében.
Az árva gyerekek oltalmazójaként elhíresült atya humorral és jó kedéllyel fűszerezett beszédében akkor elmondta, hogy szerinte minden gyerek Isten kincse és az Isten nem teremt selejtet. Minden egyes gyerekre jósággal és szeretettel kell ránéznünk, hiszen Jézusnak is van türelme és szeretete a tanítványai felé, ő a nagy mester. A szolgáló szeretet nagysága tanít, magyaráz, nem mérgelődik, az emberek között pedig az a legnagyobb, aki a többieknek a szolgája tud lenni. Csaba testvér születésnapjának alkalmából elmondta, a szeretet gyakorlásából nem lehet nyugdíjba menni.
– nyilvánította ki Böjte Csaba, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a magnificat.ro weboldalon január 24 -25-én este hat órakor élőben közvetítik a drága szüleiért és a szeretett követőiért tartott szentmisét.
A dévai Szent Ferenc Alapítvány weboldalán közölte Böjte Csaba, hogy debreceni követői és testvérei egy jókedvű tánccal és énekkel lepték meg Szekelyhídon, és egy fordított hatvanas táblát kapott tőlük ajándékba.
„Hogy ezt a 09-es táblát miért hozták? Máig nem tudom!? Talán azt szeretnék, hogy teremtő Istenünk 09-es ügynöke legyek?” – jegyezte meg rá jellemző humorral a szerzetes.
Kolozsváron született 1959-ben. Költő apját alig ismerte, mert a kommunista rezsim még születésekor börtönbe zárta versei miatt, és szabadulása után nem sokkal meghalt. Anyja rendkívül nehéz körülmények között egyedül nevelte fel őt és húgát. Böjte Csaba gyermekkoráról azt mondta:
Autóvillamossági szerelőnek tanult, de szakmáját öt év után feladta és egy évig remeteként élt a Hargitán, közben egy bányában vállalt munkát. A Ceausescu-diktatúra idején, 1982-ben titokban jelentkezett a ferences rendbe, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban folytatta és 1989-ben szentelték pappá. Erdélybe visszatérve a gyulafehérvári egyházmegye ifjúsági lelkésze lett, majd több településen végzett papi szolgálatot.
1992-ben a Hunyad megyei Dévára helyezték, itt változott meg élete a gyermekek között végzett szolgálata során. Akkor lettek személyessé számára Jézus szavai: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa.” Világossá vált számára, hogy a szeretetről, befogadásról elsősorban nem beszélni kell, fontosabb a cselekedet, a szeretet tettekre váltása.
A romániai rendszerváltás és az azzal járó gazdasági válság nyomán Erdélyben, így Déván is sok ember vált munkanélkülivé, családok nyomorogtak és éheztek, gyermekek koldultak az utcán, sok közülük árvaságra jutott. Az újraszerveződött ferences közösség Böjte Csaba vezetésével 1993 tavaszán létrehozta a Szent Ferenc Alapítványt, hogy megfelelő intézményi keretek között segíthessen az ott élők gondjain.
1993 nyarán tábort szerveztek a magyar szórvány nehéz sorsú gyerekeinek, akik közül soknak nem volt hová hazamennie, így merült fel az éves tábor gondolata. Böjte Csaba az utcáról befogadott árvákkal beköltözött az évtizedek óta üresen álló, omladozó, egykori ferences kolostorba. A hatóságok többször is távozásra szólították fel őket, mire azt a választ kapták, hogy tegyék a rendőrök az utcára a gyerekeket. Végül maradhattak. Az „akciónak” híre ment, s egész Hunyad megyéből, majd Dél-Erdélyből vitték hozzá az árva vagy embertelen körülmények között élő gyerekeket.
Az első gyermekkollégium, a dévai Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon és Szórványkollégium 1993. szeptember 15-én nyitotta meg kapuit. Az intézmény az árván maradt gyermekeken kívül a hátrányos helyzetben lévő családok gyerekeit is ellátja, utóbbiak a szülők beleegyezésével, gyámjogi beavatkozás nélkül is lakhatnak itt. A gyerekek számára ingyenes nevelést és oktatást, teljes ellátást biztosítanak, és családrendszert alakítottak ki, egy-egy nevelő vagy nevelőnő 8-10 gyermekről gondoskodik az otthonokban.
Böjte Csaba és az ott dolgozó ferences szerzetesek, önkéntesek, nevelőszülők áldozatos munkájának, a belföldi és külföldi támogatásoknak, adományoknak köszönhetően az alapítvány fokozatosan egész hálózatot épített ki Erdélyben. Déván kívül többek között Borszéken, Csíksomlyón, Gyergyószentmiklóson, Gyulafehérváron, Nagyszalontán, Szovátán, Torockón, Tusnádfürdőn is létrehoztak árvaházakat. A Zsil-völgyi Petrozsényben is alapítottak intézetet, ezzel a magyar nyelvű oktatást is sikerült életben tartaniuk.
2009-ben Kolozsvárott, 2012-ben Marosvásárhelyen a szociálisan rászoruló egyetemisták számára indítottak kollégiumot. Ma már a bentlakásos intézmények mellett napközi otthonokat, a helyi iskolákkal együttműködve iskolaházakat is működtetnek a szociálisan hátrányos gyermekek számára.
Az alapítványnak mára több mint 80 erdélyi településen működik bentlakásos intézménye vagy napközi otthona, illetve iskolaháza, ahol több mint 2500 gyerek él és tanul. Az intézetekben a napi szükségletek biztosítása mellett a gyerekek oktatásával, vallási és erkölcsi nevelésével is foglalkoznak, közülük jó néhányan sikeresen továbbtanulnak. Az 1993-ban megkezdett gyermekmentő munka során közel 5-6 ezer szegény sorsú gyereknek adtak reményt a jobb életre.
Csaba testvér, ahogy a gyerekek szólítják, munkáját-szolgálatát nemcsak a Kárpát-medencében, hanem Nyugat-Európában és a tengerentúlon is elismerik és támogatják. Magyarországon 2005-ben Az év embere lett és átvehette az Aphelandra Díjat, amelyet magánszemélyek alapítottak a példamutatóan humánus életvitelt folytató személyek elismerése céljából. 2010 októberében az alapítvány létrehozásáért, a gyermekek és a fiatalok védelme érdekében végzett példaértékű keresztényi közösségszervező, nevelő, humanitárius tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át. 2011-ben az Európai Polgár Díjjal ismerték el az Európai Unión belüli integráció, az unió lakóinak egymás iránti megértését elősegítő tevékenységéért.
A szerzetes számos könyvet írt, 2009 és 2016 között jelent meg beszélgetős kötetsorozata: Ablak a végtelenre, Út a végtelenbe, Iránytű a Végtelenhez, Párbeszéd a végtelennel, 2014 óta publikálja a gondolatait tartalmazó füves könyveit. Fekete Ibolya rendezésében 2005-ben dokumentumfilm készült róla Utazások egy szerzetessel címmel.
2018-ban adták ki az életéről és munkásságáról szóló Ki a szívét osztja szét című kötetet és jelent meg Nagyfalusi Éva Befogadlak, elfogadlak, elengedlek című regénye, amely a dévai gyermekotthonról szól. Tavaly szeptemberben a 25 éves Szent Ferenc Alapítvány javára a Budapest Papp László Sportarénában szerveztek telt házas jótékonysági koncertet.
Forrás: magnificat.ro
