Fico a nem létező izmait feszegeti
Robert Fico behívatta a párt székházába Andrea Kalavská miniszter asszonyt, mert nem tetszik neki a kórházak reformja. A valódi ok azonban kicsit más volt: csak azt akarta megmutatni, ki tartja rövid pórázon a kormányt, írja az Aktuality.sk kommentátora, Dag Daniš.
Igaz ugyan, hogy Kalavská esetében olyan durva gesztust már nem engedett meg magának, mint annak idején még kormányfő korában az Általános Egészségbiztosító igazgatójával szemben, akit nyilvános videóban teremtett le a készülő adósságrendező és megszorító programja miatt. Kalavskát csak a pártközpontba hívatta be, és megpróbálta fékezni a kórházak reformjának tempóját.
Pedig a portál szerint a miniszter asszony törekvése hasznos, ha azt akarjuk, hogy Szlovákiában minőségi kórházak legyenek, rendet kell teremteni a prioritásokban, hiszen értelmetlen és túl drága a kis helyi osztályokat pénzelni, és elhanyagolni a túlterhelt nagyobb kórházak fejlesztéseit és beruházásait. A miniszter asszony javaslata azonban politikai akadályokba ütközött: a régiók, polgármesterek, a dühös választók, no meg Fico ellenállásába…
A nagyobb reformok mindig fájdalmasak, veszteségek nélkül többnyire keresztülvihetetlenek, főleg fél évvel a választások előtt. Az azonban már nem annyira természetes, hogy éppen annak a pártnak a hálóján akadt fenn a javaslat, aki a miniszter asszonyt a székébe ültette, s amely a kórházak reformját a kormány programjába is beírta. Fico feltételei – alkotmánytörvényen keresztül érvényesíteni a változásokat – a reformokat ténylegesen befagyasztották. Kalavská számára gondot jelentene már az egyszerű (koalíciós) többség megszerzése is, a koalíció három párta támogatásának, valamint további ellenzéki szavazatoknak a megszerzése pedig röviddel a választások előtt lehetetlen vállalkozás. Lehet, hogy Fico feltétele racionálisnak tűnik, hiszen a változások megvalósítása évekig eltart majd, ezért széles politikai támogatást igényel. Csakhogy – Fico számára nyilvánvalóan nem ez volt a lényeg, az alkotmányos feltétel csak trükk volt a részéről. Robert Fico ugyanis már nem elég erős ahhoz, hogy a kormányfőnek és a minisztereinek diktáljon, mit tehetnek és mit nem. Nemcsak Pellegrini emberei, hanem Kalavská és Saková is egyre gyakrabban utasítják vissza a párt parancsait.
Fico számára csak kulissza volt a reform ahhoz, hogy az izmait feszegesse, persze egyezségre is szüksége volt, mivel ereje valójában már nincs. Ha úgy került volna összetűzésbe Kalavskával, hogy Pellegrini a miniszter asszony mellett áll, az eredmény ellene fordult volna, és a média megint a Fico-Pellegrini konfliktustól hemzsegett volna. Ha viszont támogatta volna Kalavská reformját, az fellázíthatta volna az ellenzék egy részét meg a partnereit is (Dankót mindenképpen), és megint csak gondjai lettek volna. Ezért választotta inkább a harmadik megoldást: a szinte járhatatlan feltételeket, véli a portál.
A Pravda napilap szerint reformot indítani néhány hónappal a választások előtt, ráadásul egy olyan érzékeny témában, mint az egészségügy, egyenlő az öngyilkossággal. A fontos, ám népszerűtlen változtatásokat a politikusok általában a választási időszak első felében viszik keresztül, tudja ezt nagyon jól Robert Fico is. Abban mindenki egyetért, hogy a reform szükséges, de itt most nem a reformról van szó. A változtatások elsősorban a leszakadó régiók egészségügyi intézményeit érintenék, ahol a Smer választói bázisának a jelentős része van, ezért aztán az egészségügyi reform útja pillanatnyilag járhatatlan, véli a lap.
A mód, ahogy a klinikai halál állapotában leledző egészségügyi reformmal kapcsolatban Fico megváltoztatta az álláspontját, és kijelentette, hogy alkotmánytörvényt akar róla, azt jelzi, nincs itt szó semmi másról, csak puszta erőfitogtatásról, hogy a koalícióban, a pártban meg a választók előtt úgy tetszelegjen, mint aki a dolgokról még mindig dönt, aki el tud intézni, illetőleg le tud állítani dolgokat, véli a Denník N napilap. Hiszen Peter Pellegrini érdeklődése például már egy hónapja megszűnt a reform iránt, és elment szabadságra, míg a pártelnök dolgozik ezerrel.
Ráadásul olyan játék ez, amelyben nem veszíthet. Ha az ellenzék is a kormánykoalíció mellé áll – az SaS már jelezte, hogy igen – végül ő lesz az, aki a reformot keresztülvitte. S ha mégse lenne elegendő szavazat a reformhoz a parlamentben, ujjal mutogathat majd az ellenzék képtelenségére meg Kalavskára, aki nem végezte el a házi feladatát, véli a napilap.