Feszty Zsolt: A helyzet súlyos, de nem reménytelen

A református lelkész mindenekelőtt leszögezte, hogy egyre kívülállóbbnak érzi magát a felvidéki magyar politikát illetően, s úgy gondolja, hogy ezzel az érzésével nincs egyedül. Bár a korábban meghatározott célok nem változtak, ennek ellenére a pártegyesítés, főképpen annak módja, mélyreható zavart okozott a választók köreiben. Mondja ezt mindannak ellenére, hogy tisztában van vele, a jelenlegi választási feltételek mellett csak úgy van esély a parlamenti bejutásra, ha egyetlen magyar párt indul a választási versenyben.

Több párt indulását csak akkor tartaná elfogadhatónak, ha törvény biztosítaná, hogy a kisebbségi közösségek számarányuknak megfelelő képviselői hellyel rendelkezzenek. Aztán hogy ezeken a helyeken már „hogyan veszünk össze”, az már legyen a mi gondunk – teszi hozzá a realitásokból kiindulva.

Amíg a választási törvény meg nem változik, addig a 450 ezres magyar közösségnek ugyanazt az 5 százalékot kell elérnie, mint a 4,5 milliós többségi közösségnek. Amíg ez a rendszer meg nem változik, addig természetes, hogy egyetlen pártban kell gondolkodnunk, summázza Feszty, s hozzáteszi, ez többé-kevésbé meg is valósult, ám az egyesült hadnak nem voltak hiteles vezetői. A választók erre néma tüntetéssel reagáltak, s mindaddig várni fognak, amíg meg nem jelennek az alkalmas vezetők. A választók azt pedig határozottan elutasították, hogy a vezérkar nyilvánosan veszekedjen. Hasonlatos ez Róma végnapjaihoz, amikor az ellenség már a falak között jár, ám a palotában még mindig a pozíciók elosztása a fő téma.

A felvidéki magyarság esetében világos, hogy egy pártra van szükség, húzza alá ismét, s majd úgy folytatja, hogy ennek a pártnak viszont óriási tisztuláson kell keresztülmennie, majd kijelentette, hogy bár tiszteli és becsüli Orosz Örs munkáját, főleg, amit Gombaszögért tett, de azt logikátlannak tartja, hogy létrehoztak egy pártot azzal a céllal, hogy majd azzal hozzájárulnak az egyesítés folyamatához, aztán amikor ez megvalósult, akkor pedig elkezdték a létrejött egységet szétfeszíteni. Ez finoman fogalmazva sem túl effektív, s Feszty elmondja, hogy a jó értelemben vett betyárbecsület is hiányzik, ami lehetővé tenné, hogy ha az utcán nem is köszönnek egymásnak egyes politikusok, a közös pártban viszont félretegyék az ellentéteket és legalább „eljátsszák”, hogy egy irányba húznak. Elfogadhatatlan, hogy például Nagy József volt EU parlamenti képviselő a facebookon kritizálta, hogy mi folyik a párton belül egyezkedés címén, akárcsak az is, hogy Gyimesi Györgyöt mindenki üti-vágja, holott ő az egyetlen, aki valamilyen sikert ért el az utóbbi néhány évben.

– von a sportmúltból vett példával párhuzamot Feszty.

S a történelemnél maradva arra is rámutat, hogy sosem volt a magyarság sem számbeli, sem felszereltségi túlerőben, mégis gyakran kifogtunk az ellenfél hadain. Ehhez viszont mindig olyan vezérek kellenek, akik nem roppannak meg a feladatok és a vállalások súlya alatt, hiszen így lesznek csak követőik, akik látják, hogy a vezér biztos a dolgában.

A felelősségvállalásról pedig az a véleménye beszélgetőpartnerünknek, hogy a választási vereséget nem lehet csak egyetlen ember, a pártelnök nyakába varrni. A teljes vezetőségnek kell ezt viselnie.

A helyzet súlyos, de nem reménytelen, jelenti ki mindezek ellenére Feszty Zsolt, s történelmi – hadászati párhuzamokat folytatva mondja, hogy még most is „van pénz, paripa, fegyver”, ami viszont hiányzik, az az, aki a pénzt okosan be tudja osztani, a paripát meg tudja ülni a fegyvert pedig tudja forgatni.

Amit viszont egyértelmű pozitívumként kell felfognunk, az a magyar kormánynak a kisebbségi társadalmunk folyamatos támogatása, amely során, mondhatni jóhiszeműen minden évben megkapják a támogatást Orosz Örsék, Gubík Lászlóék vagy Világi Oszkár DAC-projektje. Hiányzik viszont az eredmények számonkérése, ha egyáltalán voltak valamilyen eredmények kitűzve.

– mondja a lelkész. 

A választásokon való indulásnál viszont veszélyesnek tartja a szlovák párttal való közös indulást, amely hozhat ugyan részsikert, de ennek hosszú távon iszonyatos ára lesz, másrészt nem is lát olyan szlovák partnert, akivel hosszú távon szövetségben lehetne lenni, hiszen várható, hogy olyan célokról való lemondás lenne az együttműködés ára, amelyek nekünk sokat jelentenek. Megtettük ezt már akkor is, amikor először került a magyar párt kormányra – emlékeztet Feszty. Ráadásul, ha más segítségével jutnánk be, az könnyelművé is tehetné politikusainkat és ismét csak kevesebb figyelem jutna részükről a közösségünknek, hiszen valakinek a farvizén is be lehet jutni a parlamentbe.

Nekünk - még a jelenlegi szabályozás mellett is! - minden objektív feltétel adott (van elég szavazó és immár 1 magyar párt van) ahhoz, hogy önerőből bejussunk a parlamentbe. Többek között ezért sem látja szükségesnek a közösködést valamilyen szlovák párttal.

Hozzáteszi viszont, hogy nem ártana bizonyos rendszerességgel, például negyedévente, országos szintű aktuálpolitikai témákban (egészségügy, oktatás, adózás, útépítés, beruházások, külpolitika, kultúra) hasznos, értelmes szakmai javaslatokat megfogalmazni és kommunikálni. Nem csak magyar szemszögből, hanem az ország egészének hasznát nézve. Ha szélbe kiáltott szó, az se baj - de legalább hallották, s még a végén rájönnek a szlovákok is, hogy nem beszélünk össze-vissza, s nem csak magunkra gondolunk.

A Magyar Szövetség szeptember végi tisztújító közgyűlésével kapcsolatban nem szeretné letenni a voksot egyik jelölt neve mellé sem, Gubík László elnökségét viszont aggályosnak látja, mivel külföldi állampolgárként kellene egy szlovákiai párt elnökének lennie. A szlovák nyelv magas szintű ismeretét viszont nem tartja elsődleges feltételnek, hiszen már jó ideje hozzá kellene szoknunk, hogy politikusaink magyarul szólalnak meg a szlovák sajtóban is, hiszen ugyanolyan adófizetői vagyunk ennek az országnak, mint a többségi nemzet tagjai, gondoskodjon a sajtó a tolmácsolásról, feliratozásról – mond zárógondolatként egy egyenrangúsító elképzelést Feszty Zsolt, komáromi önkormányzati képviselő és Kulcsod község református lelkésze.