Évértékelő: "Nagy a baj! A sodródás egyre nyilvánvalóbb"
Mit hozott 2018? Sikereket és felemelő pillanatokat – kudarcokat és elmulasztott lehetőségeket. Így láttuk az elmúlt esztendőt. Harmadik rész.
Úgy gondolom, megelégedettséggel zárhatom a 2018-as évet. Három szép új szerepet tudhatok magam mögött. Dosztojevszkij A félkegyelmű című művében Nasztaszja Filipovna szerepét játszhattam, Martin Huba rendezésében. Egy ilyen szerep ötévente adódik egy színésznő életében. Nasztaszja Filipovna szerepében egy a sorsnak, helyzetnek, férfiaknak kiszolgáltatott nő sokszínűségét volt lehetőségem színészileg megmutatni. Ismét szerencsém volt dolgozni egy olyan, általam nagyra tartott rendezővel, Martin Hubával, aki 75 éves kora ellenére hihetetlen energiákat képes előhívni belőlünk, színészekből.
Pataki Éva Edith és Marlene című előadásában egy teljesen más sorsú és természetű nő alakjába bújhattam. Számomra az előadás különlegessége, hogy a két fantasztikus híresség emblematikus barátságát a nővéremmel, Holocsy Krisztinával játszhattam el.
És ami még a szerepeknél is fontosabb: a kislányaim is remekül állták a sarat azalatt az idő alatt, míg én ezeket az előadásokat próbáltam és játszottam. Ez köszönhető annak is, hogy a családomon kívül a lakhelyünkön, Dunaradványon nagyszerű barátokra találtunk. A 2019-es évbe nyitott szívvel és lélekkel lépek, és hiszem, hogy az új év is legalább ilyen csodákat és csodás lehetőségeket tartogat számomra, illetve minden titkos vágyam és álmom valóra válik.
Az év eleje szerintem úgy indult, ahogy terveztük, nagyon jó tavasza volt a DAC‑nak és nekem is. Mindenképpen csúcspont volt a Rózsahegy elleni utolsó meccs. Fantasztikus, hogy 25 év után újra kijutottunk az európai porondra. Azt is megtanultuk, hogy még nem álltunk készen rá, még fejlődni kell, hogy tovább tudjunk lépni.
Ami személy szerint engem illet, már tavasszal elkezdődött ez a jó forma, étrendet váltottam, valamint többet is dolgoztam. Ehhez persze idő is kellett. Szerintem ez az ősz az eddigi legjobb félévem volt. Elsősorban nagyon örülök annak a bizalomnak, amit a mestertől kapok, igyekszem ezt meghálálni, örülök a rengeteg játékpercnek. Ez fontos abból a szempontból is, ha a magyar válogatott közelébe akarok kerülni. Emellett sikerült EL‑gólt szereznem, és további nyolcat a bajnokságban. Szeretném így folytatni jövőre is.
Számomra az év legnagyobb öröme, hogy az egy évtizedes munkánk eredményeként Gombaszög újra fesztivál lett, sőt idei 23 000 fős látogatottságával a legnagyobb szlovákiai magyar rendezvény.
A kempingtől 430 méterre lévő egykori Andrássy major területén nekiláttunk az 1371-ben épült pálos monostorrom feltárásának. A három hét embert próbáló munkához 50 önkéntes és két egyetem is csatlakozott. Nagy öröm, hogy a méltatlan sorsú, elfeledett épület most új esélyt kaphat. Jövőre a templom melletti kolostor ásatását kívánjuk elvégezni.
2018-at erősen kezdtük, a legnagyobb januári hóban küzdöttük fel munkagépeinket Szútor község templomához, hogy ott a szétrabolt rom tornyában árválkodó két harangot megmentsük az enyészettől. A református egyházzal közös akciónkon istentisztelettel emlékeztünk a gömöri kis falucska tragikus sorsáról, a harangjait ipari alpinisták segítségével engedtük le és szállítottuk Gombaszögre, ahol már egy új haranglábon ékeskednek a pálos romok mellett. Így hangjukkal újra közösségünket szolgálják.
Emellett az idei volt az első évem megyei képviselőként. Az idegenforgalmi bizottságot vezetve új támogatási rendszer kidolgozásán munkálkodunk, mely lehetővé tenné az eddigi 1800 eurós maximális támogatás helyett az 5000 eurós projektek támogatását is, valamint külön pillért hozna létre a TDM-ek (turisztikai desztináció menedzsment) finanszírozására, ezzel is új esélyeket teremtve régiónk idegenforgalmi szereplőinek.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy ebben az évben megsegített, erőt adott és ennyi dolgos, jóakaró emberrel vett körül.
Ami talán a legfontosabb, a család: az Úr megtartott bennünket! Egyesztendős a legkisebb unokánk, Vince, Bíborka iskolás lett, Máté pedig már harmadikos. Mindketten a bátkai magyar iskolát látogatják. Kutatóként a magyar hősepika volt számomra a meghatározó téma. Előadásokat tarthattam Jászótól Esztergomig, Pozsonytól Visegrádon át Budapestig. Beárnyékolja az évet a jövőre jubileumi, 20. évfolyamát kezdő Gömörország c. folyóirat helyzete, amelynek főszerkesztője és a Gömör‑Kishonti Múzeum Egyesület elnökeként felelős kiadója vagyok. Egy diszkriminatív döntés miatt csaknem megszűnt a folyóirat. A Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága mentette meg a helyzetet, s támogatásával 2 összevont szám megjelenhetett. Jelzésértékűnek vélem, hogy kiléptem az MTA köztestületéből, s tagja lettem az MMA köztestületének.
Ami bizakodásra ad okot, az Magyarország kormányának elkötelezett nemzetpolitikája, s ezzel szoros összefüggésben a szűkebb hazámban, a református egyház keretében folyó átgondolt építkezés – a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Örülök neki, hogy Rimaszombatban megszületett a döntés egy magyar iskolaközpont létesítéséről, ahol az óvodától az érettségiig tanulhatnak majd a gyermekeink.
Azon szerencsések közé tartozom, akik mind a négy évszakot szeretik. Mindegyiknek megragad a maga szépsége, s így az egész évnek, minden évszak adta alkalomnak tudok örülni. Lelkipásztori szolgálatot teljesítő papként mindezt a templomi közösség tagjaival, annak nagy családjában élhetem át. Visszapillantva a 2018-as esztendőre, hálatelt szívvel állapítom meg, hogy az Isteni Gondviselés ebben az évben is számos élménnyel gazdagított a közösséggel átélt templomon-kívüli találkozások alkalmával is.
Idén nyáron sem hiányzott a közös nyaralás, a gyerektábor, a kerékpártúra. A közösen átélt szép nyári napok napsütésének szívet besugárzó hatása, ami alatt a közösség összekovácsolódását is értem, a színpompás ősz folyamán sem szűnt meg: új Közösségi Házat avattunk, ahol ezentúl minden korosztály kellemes otthonra lel minden évszakban.
A 2018-as év minden tekintetben sok változást hozott az életemben. A legnagyobb lányom felső tagozatos, a két kisebb lányom pedig nagy és középső csoportos lett az oviban. A kisfiam októberben múlt kétéves és mindennapi reggeltől estig tartó csicsergésével folyamatos műsort tart az egész családnak.
– annál is inkább, mert tudom, milyen nehéz máshol, szerényebb szlovák nyelvtudással, a teljesen szlovák nyelvű kórházi közegben boldogulni.
Besztercebányai megyei képviselőként elmondhatom, hogy az öttagú MKP-s frakciónak sikerült egy olyan pozíciót kivívnia, melyben meghallgatják a véleményünket és aktívan részt tudunk venni a döntéshozatalban. A jövőt illetően bizakodó vagyok: hiszem, hogy el tudunk érni olyan eredményeket, melyek javítanak a közösségünk életminőségén.
Az újonnan megválasztott rimaszombati városi testületben már közel sem ilyen egyértelmű a helyzet. Sajnos csak három MKP-s képviselő jutott be a 21 fős testületbe. Próbálunk felállítani egy olyan működőképes csapatot, mely tisztességgel tudná képviselni a magyar közösség érdekeit a szlovák többség és a város polgármestere felé is.
A 2018-as év mozgalmas év volt úgy a magánéletemben, mint közéleti tevékenységemet tekintve. Örömmel tölt el, hogy családom tagjai mind rendben vannak, az unokák és dédunokák növekednek és a Teremtő kegyeméből még 88 éves édesanyám is jó egészségnek örvend. Közéleti tevékenységemet illetően sikeres évet tudhatok magam mögött. A Csemadok által szervezett rendezvények mind megvalósultak úgy a pozsonypüspöki alapszervezetben, mint a Pozsonyi Városi Választmány által szervezett XXXII. Városi Kulturális Napok műsorai. Ezen felül önkormányzati választások is voltak, amelyben szintén érdekelt voltam és a választóknak köszönhetően megkezdhettem képviselői tevékenységem 43. évét. Ezen felül az egyházközösség életében is volt és van is teendőm, mivel plébániatemplomunkat tatarozzák, így mindig akad munka, amelyet el kell végezni.
Ezek minden csemadokosnak szólnak, mivel csak közösen tehetünk nagy dolgokat. Mindent egybevetve, a Teremtő gondoskodásának köszönhetem az egész évet. Az Ő áldásával kívánok minden kedves olvasónak sikerekben gazdag új évet.
