Évértékelő: „Szükségünk van az élő kapcsolatokra”

ma7 2018. december 28., 11:50

Mit hozott 2018? Sikereket és felemelő pillanatokat – kudarcokat és elmulasztott lehetőségeket. Így láttuk az elmúlt esztendőt. Második rész.

Korpás Éva népdalénekes, előadóművész:

Csupa-csupa jó jut eszembe 2018-ról. Rengeteg örömteli pillanat ért, felemelő érzés, amely felülmúlt minden negatívumot, apró szomorúságot.
Szakmai életemet illetően egy új lemezem, lemezünk született meg, a családoknak szóló Libidaridom. Számomra mindig az egyik legnagyobb örömforrás, ha egy újabb hanghordozónk lát napvilágot, amely az én, illetve a zenésztársaim munkájának eredménye. Hiszen nemcsak a közönségnek, de magunknak is bizonyítjuk ezzel, hogy meg tudunk újulni. A korong zenei anyagával meg is örvendeztettünk már számos gyereket és felnőttet, de még nem eleget, úgyhogy koncertezünk vele tovább. A színpad varázsát sok más produkciókban is átélhettem, csodálatos élmény volt mind.
A tanítás öröme is életben tartott az év folyamán. A könnyekig meg tudok hatódni, ha énekelnek a tanítványaim. Rendkívül tehetségesek, hatalmas öröm, hogy egyengetni tudom az útjukat. De nemcsak velük foglalkoztam az év folyamán, hanem a nyári szünidő alatt öt népzenei- és néptánctáborban énekeltettem meg a táborozókat. Több száz gyereknek és felnőttnek taníthattam népdalokat.

Az együtt éneklés felemelő érzés, mámoros állapot. Egy csoda. Meg kell mindenkinek tapasztalni. Gyógyír mindenre.

Augusztus 20-án hatalmas megtiszteltetés ért: Budapesten, az Országházban átvehettem a Külhoni Magyarságért Díjat. Rendkívüli pillanata volt ez életemnek.
Családomban szintén megható, örömteli pillanatokat éltem meg. A lányomat felvették az orvosi egyetemre, a fiam pedig teljes mértékben rákapott a hegedülésre, úgyhogy most már megvan az irány mindkettőjük számára. Sok közös élményünk volt. Az egyik ilyen volt Norah Jones barcelonai koncertje az Operában. A közös élmények a mieink. Életre szólóak. Az egymásra szánt idő a legfontosabb.

Korpás Éva

Évértékelő: „Nem vagyunk tisztában az alapértékeinkkel”
Első rész.
Linka Tibor, Európa-bajnoki aranyérmes kajakozó:

A 2018-as évre nagyon pozitívan gondolok vissza, és a lehető legjobb jeggyel osztályoznám. Az eredményeinkért megtettünk mindent, amit tudtunk, és sikerült is összegyűjteni egypár érmet, ami nagyon nehéz dolog a jelenlegi mezőnyben. „Utolsó éves” U23-as versenyző voltam, így aztán idén annál nagyobb örömet okoztak ezek az eredmények. De ez az év már mögöttünk van, és minden erőnkkel vágunk neki a 2019-es idénynek.
A mindennapokról nem szaporítanám a szót, hiszen talán mindenki tudja, hogy

a sportoló élete nem könnyű: a nap huszonnégy órájában a sporttal kell élnie, ami sok áldozatot jelent minden téren. De visszagondolva a sok jó eredményre, mindez megéri.

Linka Tibor

Kiss Miklós örösi lelkipásztor, a Fiatal Reformátusok Szövetsége elnöke:

Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket” (János ev. 20,21). Minden olyan idővel elégedett vagyok az elmúlt évben, amikor ezt sikerült megélnem, és minden olyan pillanatra elégedetlenséggel nézek vissza, amikor elmulasztottam ennek az alkalmát.
Férjként, apaként a szűkebb és tágabb családomban, lelkészként a gyülekezetekben és a Fiatal Reformátusok Szövetségének országos elnökeként a gyermekek és fiatalok között is látom,

mennyire szükségünk van az élő kapcsolatokra. Egy kávé vagy tea mellett leülni és beszélgetni, egymás szemébe nézni, feltenni egy kérdést és érdeklődéssel meghallgatni a másik válaszát, vagy csak csendben ott állni a másik mellett a bajban…

Ezeket semmilyen kütyü és virtuális valótlanság nem helyettesítheti.
Az év vége lehetőséget ad nekünk arra, hogy ránézzünk kapcsolatainkra: hogy is állunk a küldetésünkkel – egymás felé? Kívánom, hogy a kedves olvasó is minél több értékes pillanatot éljen meg szerettei körében!

Kiss Miklós

Fibi Sándor nyugalmazott pedagógus:

Jó volna már egyszer ilyen kérdésekre azt válaszolni, az elköszönő év az egyszerű emberek számára minden szempontból sikeres volt, a becsületes munkát végző polgár méltó anyagi elismerésben részesült, az emberek kedélyállapotát nem borzolták vérlázító események. A törvény ellen vétők megkapták méltó büntetésüket, a kormányzat beindította az oktatásügy régóta várt valódi reformját és elvárható mértékben támogatja a nemzetiségi iskolák munkáját is. A magyar szülők méltán büszkék arra, hogy gyermekük anyanyelvén tanul, és ennek érzékelhető jeleként újra növekedett iskoláinkban a tanulók száma…

Sorolhatnám tovább azokat a szempontokat, amelyek az én értékrendemben a sikeres, boldog évet jellemzik, de az olvasók bizonyára értik, miért nem teszem. A szinte folyamatos politikai és erkölcsi válsággal küzdő országunkban ez az év valóban nem tartozott a megnyugtatóan sikeres, boldogító évek közé.

Nyugdíjas pedagógusként örömmel nyugtázhatnám, hogy ebben az évben átvettem a hazai magyar pedagógusok számára adható talán legjelentősebb elismerést, a Felvidéki Magyar Pedagógus Díjat. Az örömöm ebben az esetben is ürömmé minősülhet, hiszen továbbra sem becsüljük, ami csak a miénk, és ennek következtében a csökkenő diáklétszám miatt néhány magyar alapiskola szeptemberben már nem nyithatta meg a kapuját. Diákjaink továbbra sem tanulhatják hivatalosan magyar nemzetük történelmét. Számunkra pedig a sikeres jövő szempontjából minden bizonnyal több kell, mint a puszta, bizonytalan passzív remény…

Fibi Sándor

Szabó Norbert vállalkozó:

A 2018-as év gazdaságilag az átlagosnál jobb évnek mondható. Ugyanakkor a következő gazdasági válság előjelei már érezhetőek, s ez megmutatkozik a szakképzett munkaerőhiányban, az elszabadult árakban. Sajnos megállapíthatjuk, hogy

az állam részéről hiányzik a helyi termelők, a helyi munkaadók erkölcsi és anyagi támogatása. Úgy vélem, a külföldi tőke nagyobb előnyöket élvez, mint a helyi vállalkozó, aki itt adózik, itt fekteti be a megmaradt hasznot.

Két ágazatban van családi vállalkozásunk: vendéglátás-turizmusban és a kiskereskedelemben. Mindkét vállalkozás alapfilozófiája a fiatal pályakezdők elindítása. Nagy kihívás, felelősség, szép munka a fiatalok munkamoráljának kialakítása. Nekik már sok minden az alaptudásuk része, amit mi fokozatosan tanultunk, de előfordul, hogy ennek az ellentéte igaz. Kis lépésekkel tanulható az alázat egymás és a munka iránt, más munkájának a megbecsülése. Gyakorta használt mondásaim: azért jöttünk a világra, hogy maradandót alkossunk, építsünk, amit magunk után itt hagyunk.

Szabó Norbert Fotó: évértékelés 0102

Juhász György, a Selye János Egyetem rektora:

A mögöttünk hagyott esztendő a Selye János Egyetemen pozitív érzéseket kelt bennem. Ezt erősítik azok a hazai, Kárpát-medencei és nemzetközi visszajelzések is, melyek az egyetemünket kiváló tudományos munkát végző intézményként tartják számon. Jövőre a tizenötödik akadémiai évünket kezdjük és büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy a hallgatók érdeklődése töretlen irányunkban. Ez nagyban köszönhető a kollégáknak, az adminisztrációs munkatársaknak, a hallgatóknak és az itt folyó szakmai munkának.

A Selye János Egyetem folyamatosan fejlődik. 2018 szeptemberétől új tanulmányi programokat indítottunk, bővítettük a kollégiumi férőhelyeink számát, gyakorló iskoláink gyarapodtak.

Külön örömmel tölt el, hogy rendezvényeink Komárom életének is szerves részét képezik, de hagyományosan csatlakozunk a városi adománygyűjtő kezdeményezésekhez is, hogy közösen segítsük a helyi rászorulókat. A Selye János Egyetem munkatársai és hallgatói nevében sikerekben gazdag, boldog új évet  kívánok a ma7.sk olvasóinak!

Juhász György Fotó: évértékelés 0102

Varga Tibor, Kaposkelecsény polgármestere:

Magánéleti és szakmai szempontból is jelentős események éve volt számomra 2018. Tavasszal az MKP Nagymihályi járási elnökévé választottak. Júliusban még nagyobb elköteleződésre mondtam igent: megnősültem. Miután a magánéletem ilyen szép fordulatot vett, mindenben támogató párommal vágtam bele ősszel az önkormányzati választásra való felkészülésbe. November 10‑én szülőfalum polgármesterévé választottak. Járási elnökként is pozitívan értékelem a választást: az MKP polgármestereinek száma nem változott, képviselőink száma ugyanakkor nőtt.

Az idén kiemelkedően sok értékes kulturális rendezvényt sikerült megvalósítanunk: folytattuk tájházunk kiépítését a kaposkelecsényi csemadokosokkal, szobrot állítottunk Mátyás királynak, és szép eredményekkel zajlik a Petőfi Sándor Program is,

melyben mentorként vagyok jelen. Tartalmas év áll mögöttem, de minden bizonnyal 2019‑ben sem fogok unatkozni. Továbbra is a magyar közösségért dolgozom.

Képgalériánk:
Varga Tibor

0 HOZZÁSZÓLÁS