Évértékelő: “Vannak a közéletnél, sőt a focinál is fontosabb dolgok a világon”
Mit hozott 2018? Sikereket és felemelő pillanatokat – kudarcokat és elmulasztott lehetőségeket. Így láttuk az elmúlt esztendőt. Negyedik rész.
Ez az év nekem sok élményt, munkát és újat hozott. A Buzitai Alapiskolában tanítok, ahol egy remek közösség tagja lehetek és a gyerekek minden nap kihívások elé állítanak, amelyek néha ugyan kimerítenek, de frissen is tartanak és ösztönöznek új ötletek és módszerek kipróbálására.
Másik munkahelyemen, a kassai Safárik Egyetem Informatikai Tanszékén az informatikaoktatás modern módszereinek és eszközeinek alkalmazását kutatjuk és oktatjuk egy kiváló szakmai csapatban, ami számomra is sok tanulással jár. Ez nagy élmény és lehetőség egyben.
Szabadidőmben pedig a Talentum Programozóműhely mentoraként érdeklődő és tehetséges gyerekek között lehetek, akikkel együtt ötletelünk, gondolkodunk és robotika versenyekre készülünk.
A legfontosabb számomra mégis az, hogy sikerült egymást segítő, alkotni akaró társakra találnom. Családom, gyerekeim, barátaim, munkatársaim támogatása és segítsége nélkül mindez nehezen menne, ezért a legfontosabb, hogy a jövőben is ilyen légkörben tudjak élni és alkotni.
Két szakmai szívügyem van. Az egyik a családi borászatunk, amit Muzslán építünk, ahol a Borvák‑borok látnak napvilágot. A másik a TANDEM n. sz., és az abban végzett személyiség‑ és szervezetfejlesztői munka. Több éve végzem már mindkettőt, de 2018 volt az az év, amikor egyszerre volt végeláthatatlanul nehéz és végtelenül könnyű minden.
Nehéz, esőtlen napok a szőlészetben, egy napról napra alakuló szüreti időszak, amikor ha tízfelé osztódunk, akkor sem győzünk mindent, a nemzetközi projektek kommunikációs kihívásai, vagy a terveken felül érkező feladatokra való megfelelő idő és energia megtalálása. Egyetlen dolgot választottam még a 2017‑es évből, amire támaszkodhattam ezekben a napokban: a hitet abban, hogy
A kitartás pedig 2018 novemberére meghozta a gyümölcsét: a pincében megkóstolhattuk az idei év újborait, amely az elmúlt évek egyik legjobb vörösboros évjáratának ígérkezik. A TANDEM n. sz.‑ben végzett fejlesztői tevékenység olyanokkal kapcsolt össze, akik társaink lesznek majd a fiatalokkal való munkánkban. A magánéletben pedig a világ egyik legnagyobb csodája, egy új ember érkezésére való várakozás.
Eredményesség és boldogság. Ezzel a két kifejezéssel jellemezném az óév meghatározó eseményeit. A közéletben egy eredményes évet zárhatunk. Az Esterházy Akadémia új otthonát a napokban adhattuk át, és már zajlanak a Martosi Rendezvényliget és Népfőiskola építkezési munkálatai is.
Nyáron elfogadtuk az új "Via Nova-alkotmányt", mely a legnagyobb és legfejlődőképesebb ifjúsági szövetséggé tette a szervezetet. Az őszi önkormányzati választásokon 4 ifit is faluja első emberének választottak, ami visszaigazolta, hogy jó úton járunk. Örülök, hogy még fiatal, de már rátermett magyar jelölttel vág neki politikai közösségünk az államfőválasztásnak. Menyhárt József indítása a garancia a magyar ügyek napirenden és a magyar választók kondiban tartására. Megnyugtató érzés, hogy Magyarországon nemzeti elkötelezettségű kormány maradt hatalmon, és őszintén remélem, hogy a józan ész politikája a jövő évi EP választásokon is győzni fog. Mindezek az eredmények viszont csak magánéleti örömökkel válhatnak teljessé. Idén májusban megszületett kislányom, Gubík Enikő Nikolett, akinek köszönhetően megtanultam, hogy vannak a közéletnél, sőt a focinál is fontosabb dolgok a világon.
Eseményekben különösen gazdag évet tudok magam mögött a Selye János Egyetem Tanárképző Karának tudományos dékánhelyetteseként.
A 2018-as év fontos hozadéka számunkra, hogy tudományos folyóiratunkat nemzetközileg jegyzett szaklappá sikerült átalakítanunk. Összességében tehát nagyon pozitív a múlt év mérlege, hiszen egy fakultás életében ezek a történések komoly szakmai fejlődést, nagy előrelépést jelentenek. Az elmúlt évben számomra a mindennapok is elégedettségre adtak okot: a szűkebb és a szélesebb családban ugyanis mindannyian egészségesek vagyunk.
Hogy telt az év? Nos, még mindig nincs vége, velem pedig folyton történik valami, egyfolytában zajlik körülöttem az élet. Így szeretem.
Rengeteg dolgot csinálok, még több dologban vagyok benne társként, szervezőként, tanácsadóként. Sok mindennek vagyok az okozója és számtalan okozatnak elviselője, elemzője, értelmezője, élvezője és elszenvedője.
2018 rengeteg munkával telt. Most fejeztem be az Üvöltés című, 15 festményből álló ciklusomat és az Ipolynyéki Keresztutat, amely 14 képciklusban az Emberfia szenvedés-elméletét és értelmezését jelenti, egy olyan képciklust, amely eddigi alkotótevékenységem főműve. Szerintem.
A Rovás, amelynek vezetője lehetek, a polgári társulás formából egy meghatározó jelentőségű intézménnyé vált, és immáron két épületet tart fenn Kassán. Az Erzsébet utcán a MaJel Központot és a Kmeť utcán a Löffler Művésztelepet.
Sikeresen működik a Rovás Esti Iskolája, ahol rajzot és festészetet, divatfotózást, szobrászatot és grafikát tanulhatnak az érdeklődők.
Most nyáron volt a 9. évfolyama a Nyári Művészeti Szabadegyetemnek, amely minden éven három turnusban, három helyszínen zajlik. Erdélyben, Középajtán már voltunk hatszor, Gyimesbükkön kétszer, Torockón négyszer, egyszer Székelyszentléleken, legutóbb pedig Csíkszentkirályban, ahová stáció-képeket festettem az ottani új-templomba. A felvidéki helyszín Kassán, a Rovás Központban zajlott, sok kirándulással, műterem- és galérialátogatással. A magyarországi helyszín évek óta a MKE Tihanyi Művésztelepe.
Beindítottuk a művészeti rezidenciáink működését, konyhát építettünk, kialakítottunk egy művész-bisztrót, ahol kiváló minőségű, friss alapanyagokból készült házi koszttal várjuk az ínyenceket. Új kiállítópaneleket és prezentációs technikát kapott a FiguratiF Galéria, ahol rendszeres, havonta megújuló kiállításokon mutatjuk be a kortárs magyar művészet jeles képviselőit. Oktatótermet építettünk ki és együttműködési megállapodást kötöttünk a Varsói Menedzsment Egyetemmel, hetente több előadást, vetítést, beszélgetést, kerekasztalt, könyvbemutatót, író-olvasó találkozót, koncertet, táncházat, kurzusokat és különféle találkozókat szervezünk különböző célcsoportoknak.
Több nemzetközi pályázatban veszünk részt, együttműködünk külföldi és hazai szervezetekkel, a RovásVoyage program keretében tanulmányi utakat szerveztünk, sikeresen működik háromnyelvű internetes újságunk, befejező fázisához ért egy művészeti-, kézműves- és iparművészeti e-shop kialakítása… Létrehoztuk a Kolár Péter Könyvtárat és Olvasótermet, amelynél segítségünkre volt a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, a Löffler Művésztelep működtetésére pedig most sikerült együttműködést kötnünk a Magyar Művészeti Akadémiával.
Az elmúlt időszak sikerei között megemlíteném, hogy a megyei választások eredményeként két megyei alelnökünk és 33 megyei képviselőnk kezdte meg az év elején a munkát. A jobboldali pártok tavaszi kerekasztala megmutatta, hogy érdeklődik irántunk a szlovák politikum: ez a 2020‑as választások előtt jó jelzés.
Az őszi önkormányzati választásokon sikerült megnövelnünk a megválasztott polgármestereink és képviselőink számát. A regionális erőnk stabil, mindez jó alapot biztosít a jövő év két fontos választása előtt. A tavaszi államfőválasztásra önálló jelöltet indított az MKP – az a megtiszteltetés ért, hogy én lehetek a jelölt. Az európai parlamenti választáson szeretnénk két képviselőt kijuttatni Brüsszelbe. Az idén húszéves volt az MKP, ezt egy kongresszuson ünnepeltük meg. Az idei évre sajnálatosan rányomta bélyegét a Nagymácsédon történt Kuciak‑gyilkosság: a tüntetésekből a magyar közösség is kivette a részét. Ami viszont pozitívum – tizenkét év után lezárult Zsák Malina Hedvig ügye.
