Egyházgelle plébániatemploma
A település az első templomos falvak közé tartozott, erre utal előneve, az „Egyház” is. Első okleveles említése 1253-ból származik. Ma nyolc község társulásából áll. A középkorban külön jogállása volt: a királyi várbirtokrendszer egyik gazdaságirányítási egységének központja volt Pozsony vármegyében. Az oklevelek „Sedes Gelle” (Gelleszék) vagy „Districtus Gelle” (Gellevidék) néven emlegetik. Többféle kiváltsággal bírt, önállóan választott főbírája volt, bizonyos időben tizennyolc község tartozott hozzá.
A Szent Péter és Pál titulusú plébániatemplom a 13. század első felében épült, valószínűleg egy korábbi templom helyén, román stílusban. Alaprajzát – egyhajós, keleten sokszög záródású szentéllyel, nyugaton négyzet alaprajzú kettős toronnyal – a későbbi gótikus átalakítás után is megőrizte. Kéttornyos főhomlokzata felvonultatja a középkori építészet jellegzetes elemeit. A gúla alakú, kősisakos torony két emeletén a félköríves hangnyílások, a párkány alatti fűrészfogas fríz, a rózsaablak mind a román kor eleme, míg a csúcsívessé alakított bélletes portálé, a csúcsívet kapott ikerablak és a támpillérek a gótikus stílus fő elemei.
A templom keleti részén az építés korából származó külső freskó látható, mely a templom két védőszentjét, Péter és Pál apostolt ábrázolja. A falfestményt megtöri a későbbi gótikus ablak és a később hozzáépített támpillér. A szentély bordás boltozata, ülőfülkéi és kibontott faliképei a 13. századból valók. A későbbi gótikus átalakítás, új pillérek és későgót ablakok a festményeket megbontják. Érdekes eleme a templombelsőnek a későgót szentségház.
A plébániatemplom a legutóbbi időkig tíz falu temploma volt, mintegy igazolva a „tíz falu építsen egy templomot” Szent István-i rendeletet.
Kovács László