2022. január 22., 12:39

Egy illúzió emléke, avagy mi nem történt 28 éve Komáromban?

A komáromi városi sportcsarnok előtti üres zászlórudakon nincs amibe belekapjon a hideg januári szél. Nem leng itt semmilyen zászló, és az épület falán sem utal semmilyen felirat, emléktábla arra, hogy huszonnyolc éve itt majdnem megváltozott a történelem. Dicsőség helyett már az emlékezetből is kezd kikopni az akkori „komáromi nagygyűlés”, így legalább azzal járuljunk hozzá a daliás idők halványuló fényéhez, hogy kereteinkhez mérten helyt adunk a fő szervezőknek, mit tartanak ma legfontosabbnak elmondani az 1994. január 8-i eseményről.

Komáromi nagygyűlés
Kvarda József: Elmaradt a katarzis
Fotó: Somogyi Szilárd

Kvarda József, az egykori Együttélés mozgalom alelnöke, komoly egészségi problémáját szerencsésen átvészelő politikus évek óta nem adott interjút, a Magyar7 megkeresésének viszont régi formájának megfelelően, dokumentumokkal is tökéletesen felkészülve tett eleget. A sok információ legfontosabbjának azt tartja, hogy Komáromban a szlovákiai magyar közösség forradalma játszódott le, és Petőfi sorait idézve azonnal hozzáteszi, hogy „Szabadságát nem vívta ki.” 

Magyar megye, magyar tanács

A mozgalom elnöke, Duray Miklós, már a kezdetektől a közösség – község – önigazgatás hármasára helyezte a fő hangsúlyt, s ennek megfelelően az önkormányzatokkal folytatott munkának is prioritása volt, amelyet Kvarda (maga is polgármester és körzeti hivatali elöljáró) vezetett. Támogatólag vettek részt a Csallóközi Városok és Falvak Társulásának (CSVFT) a munkájában, s megszületett a Dél-Szlovákiai Magyar Polgármesterek Társulásának terve is. Ennek bejegyzését azonban 1993 decemberében a Mečiar-kormány belügyminisztériuma többszöri próbálkozás és fellebbezés után véglegesen elutasította. Ez gyorsította fel a már korábban is tervbe vett önkormányzati nagygyűlés mielőbbi megrendezését, teszi hozzá Kvarda József.

Hangsúlyozza, hogy a gyűlés tényleges elvi oka az volt, hogy kifejezze a szlovák asszimilációs törekvésekkel szembeni tiltakozást, illetve azokkal szemben gátat vessen.

Minden hatalom homogenizálni akarja a lakosságát, már Bismarck is ezt tette, jegyzi meg Kvarda.  A szervezést a CSVFT, illetve annak soros elnöke, Pásztor István, Komárom polgármestere vállalta és biztosította. Az Együttélés részvétele volt az alap, hiszen ez a mozgalom rendelkezett a legtöbb polgármesterrel és képviselővel a magyar pártok közül. Később csatlakozott a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (MKDM), majd a Magyar Polgári Párt (MPP) is, s így vált felvidéki összmagyar eseménnyé a nagygyűlés. Két konkrét, a szlovákiai közigazgatást és belpolitikát alapjaiban megváltoztató javaslatot terveztek elfogadni.

Ez lett volna a dél-szlovákiai, magyar dominanciájú megye követelése, illetve egy 100 tagú magyar bizottmány, ténylegesen egy felvidéki magyar tanács, parlament létrehozása.

Egyikre sem került sor, ismeri el Kvarda József, s az eltelt idő távlatából már nyugodt hangon számol be arról, hogy a gyűlés szünetében Duray közöle vele, az adott helyzetben egyik javaslat sem lesz beterjesztve. A katarzis tehát elmaradt – konstatálja Kvarda, s utólag belátja, hogy Duray óriási nyomás alatt állhatott, hiszen a nagygyűlést nemcsak, hogy a szlovák politika és sajtó vette erős tűz alá, illetve a titkosszolgálat tett több zavarkeltő lépést, de a magyar közösségen belül is több, határozottan megosztó cselekedetre került sor, amelyből Kvarda szerint az akkori, Horn-kormányzat pozsonyi magyar nagykövetsége is kivette a részét. 

Duray Miklós, az Együttélés elnöke egyben a komáromi nagygyűlés eszmei atyja a róla készült portréfilmben erről azt mondja, ott akkor nem kockáztathatta egy esetleges – karhatalmi – beavatkozás lehetőségét. Visszaemlékezésében így értékeli a gyűlés kimenetelét:

A nagygyűlésen nem következett be olyan politikai fordulat, ami befolyásolta volna Szlovákia állampolitikáját. A hatalom által megbízott személyek elérték, ne jöjjön létre magyar politikai egység. Csak egy állásfoglalás született, aminek jelentősége csupán levéltári lett.”
Pásztor, a nagygyűlés megmentője

A csalódottság érzését tanúsítja Pásztor István is, aki akkoriban a CSVFT elnöke, illetve a nagygyűlésnek helyt adó Komárom polgármestere volt, ám január 8-át illetően talán jobban illene rá az esemény megmentője jelző.

Lélekjelenlétének, illetve helyzetfelismerő-képességének köszönhetően hiúsított meg egy vélhető provokációt. Lényege az volt, hogy Bugár Béla, az MKDM elnöke egy pozsonyi telefonhívásra hivatkozva közölte vele: a sportcsarnok alá van aknázva és kérte, hogy tegye meg a szükséges lépéseket. Pásztor, saját és több fül- és szemtanú elmondása szerint a hírt alaptalannak tartotta és vállalta a felelősséget a rendezvényért.

Ahogy Pásztor István a Magyar7-nek elmondta, biztos volt benne, hogy ha ténylegesen lett volna bombaveszély, azt az eseményen folyamatosan jelenlevő állami rendőrség haladéktalanul közölte volna vele. A rendőrség a gyűlés helyszínén kimondottan korrekt munkát végzett, mondta Pásztor, és mint később kiderült, számára külön személyi védelmet biztosított az esetleges provokációk kivédése érdekében. 

Komáromi nagygyűlés
Pásztor István: Rémhír volt a bombariadó
Fotó:  Horváth Anikó

Általában véve azonban a rendőrség munkáját nem lehet kifogásmentesnek értékelni, ebben Kvarda és Pásztor is egyetért, hiszen amíg a mintegy 3-4 ezer fős gyűlés el nem kezdődött, a rendőrség mindent elkövetett, hogy a Komáromba utazó résztvevők autóbuszait feltartóztassa, mondvacsinált indokok alapján műszaki igazolványukat bevonja. Több más visszatartó lépés is történt a hatalom részéről. Még az akkori államfő, Michal Kováč is fogadta a szervezőket, s bár Pásztor elmondása szerint látszott Kováčon, hogy megérti a gyűlés indokait, sőt egy későbbre tolt időpont esetén még a védnökségét is felajánlotta, rosszallásának adott viszont hangot akkor, amikor világossá vált, hogy a január 8-i időpontot a kérése ellenére sem halasztják el. Pásztor hozzáteszi, hogy Kováč volt az egyetlen a közjogi méltóságok közül, akit a gyűlés bevezetőjében szimbolikusan köszöntött.

Mindkét nyilatkozónk egyetért abban is, hogy a gyűlés után érzékelhető volt a hiányérzet a résztvevők részéről, hiszen szinte minden adott volt a két nagy elképzelés határozott, közfelkiáltással való elfogadására, s ehelyett csak egy általános jóváhagyás született a gyűlésen elhangzottakkal kapcsolatban. 

Kérdésünkre, hogy napjainkban elképzelhetőnek tartanának-e egy hasonló megmozdulást, egyöntetű nem volt a válasz mindkettőjük részéről. Egyetértettek abban, hogy a mostani magyar politikai elitben nem látják azt a vonzerőt, amellyel ilyen tömeget lehetne megmozgatni. Félő, hogy egy ilyen kezdeményezés az alacsony részvétel miatt komikussá is válhatna. 

A komáromi sportcsarnok előtti parkban egy különös alkalmatosság van elhelyezve: egy magasba vivő lépcső, amely azonban nem vezet sehova. Talán ez az egyetlen rekvizitum, amely, ha szimbolikusan is, de a felvidéki magyarság politikai képviseletének csúcsára emlékeztet.

Komáromi nagygyűlés
Folytatás nélkül a csúcsra. Lépcsők a komáromi sportcsarnok előtt…
Fotó:  Horváth Anikó

Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/3. számában. 

 

Kapcsolódó cikkeink

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.