Döntés előtt
Itt a lét a tét. Nemsokára eldől, hány magyar kisgyermek szülei választják csemetéjüknek az anyanyelvi iskolát. Azokat az oktatási intézményeket, amelyek megmaradásunk zálogai. Április 1-én indul a mandula, kezdődnek a beíratások.
A hat-hétéves gyermekek minden évben nagy izgalommal várják, hogy átléphessék az iskola küszöbét, beülhessenek az iskolapadokba s próbáljanak ráhangolódni arra, hogy szeptembertől ez lesz a második otthonuk, vagy ha úgy tetszik, a munkahelyük. Iskolás lesz a gyerek, sóhajtanak nagyot a szülők, mert sejtik, hogy a betűvetés tudományában való alámerülés nem lesz zökkenőmentes. Időbe és türelembe telik, míg az ákombákomokból betű, azokból pedig szó lesz.
Bár a legtöbb szülő számára evidens, hogy az anyanyelvi iskolát választja, sokan vannak olyanok is, akik hetekig-hónapokig mérlegelnek. Jó iskolát keresnek gyermekük számára, s sokszor nem a magyar nyelven való tanulás a fő szempont, hanem például a gyermekközpontúság, az új oktatási módszerek vagy az iskola felszereltsége. Merthogy ebben a világban legfontosabb, hogy az életre készítsék fel a gyermekeket, méghozzá élményszerű tanulás során.
Magyar iskoláink megmaradásához nemcsak a stabil diáklétszám, az állandó utánpótlás szükséges. Kell még más is. Olyan modern oktatási formákat kínálni, ami szinte odavonzza a szülőket és gyermekeket. Ehhez szemléletváltásra és remek pedagógusokra is szükség van. Ha ilyen, 21. századi iskoláink lesznek, akkor azok jó híre szájról szájra terjedve, mint a legjobb ajánlólevél jut el a szülőkhöz. Akik számára nem lesz kérdés többé, hogy hová írassák csemetéiket.
