2018. június 25., 19:58

Dobszóval nem lehet verebet fogni!

Hosszú ideje tartja magát az az állítás, hogy a fiatalok passzívak, kivonják magukat a közéletből. Gubík Lászlót, a múlt hét végén ifjúsági szövetséggé alakuló Via Nova elnökét sokrétű közéleti tevékenysége mellett arról kérdeztük, miképpen küzdhető le a fiatal nemzedékek közönye, hogyan lehet bevonni őket a közösségépítésbe? Beszélgettünk Esterházy János grófról, aki életútja miatt Gubík László példaképe, de egyúttal követendő példa lehet a felvidéki fiatalok számára is. Az ifjúságpolitikus az interjúban azt is elárulta, kinek fog szurkolni az oroszországi futball‑világbajnokságon.

201709160047300.8_-_Gubik_Laszlo.jpg

A politikusok kemény fába vágják a fejszéjüket. Téged mi vitt rá, hogy már fiatalon közösségeket építs, a politikával foglalkozz?

Indíttatásom leginkább azzal függ össze, hogy lévai születésű vagyok. Már nagyon fiatalon tudatosult bennem, hogy egy korábban színmagyar város milyen mértékben elszlovákosodhat. Ha ez megtörténhetett Léván, ugyanez várhat a nyelvhatártól délebbre eső városokra is. Ez sarkallt arra, hogy mára zsebpénzemből, a focival vagy a húsvéti öntözködéssel megkeresett koronákból előadásokat, filmesteket, sportbajnokságokat vagy épp bulikat szervezzünk a lévai magyar fiataloknak a Reviczky‑házban. Ezekből a találkozásokból szerelmek szövődtek, sőt a fiatal párok közül azóta többen házasságot kötöttek és gyerekeket nevelnek – így utólag elmondhatjuk, valódi nemzetpolitikai küldetést töltöttünk be egy felvidéki végvárban. Idővel aztán tevékenységünkre mások is felfigyeltek, látva, hogy vannak itt olyan sikeres közösségépítő fiatalok, akik az élet más területén, akár a politikában is megállhatják a helyüket. Így kerültem az ifjúságpolitika közelébe, köszönhetően mindenek­előtt Dolník Erzsébetnek, aki szó szerint mentorom volt ezekben az időkben. Ha az indíttatásomra gondolok, nem feledkezhetek meg persze a családomról sem. Nagyapám sokat mesélt a beneši vészkorszakról, a második világháborút követően a felvidéki magyarságot ért jogfosztásról. Ez a családi háttér, neveltetés máig meghatározza gondolkodásomat, iránytűként szolgál a politikában is. Amikor 2011‑ben nyíltan felvállaltam, hogy felvettem a magyar állampolgárságot, ugyancsak ebből az indíttatásból merítettem.

Az ifjúságpolitikai szerepvállalásod a Via Novához kötődik. 2011 óta a szervezet elnöke is vagy. A múlt hét végén a Via Nova ifjúsági szövetséggé alakult. Miért volt szükség a változtatásra?

Szándékunk szerint a Via Nova a jövőben olyan önálló jogi személyiséggel bíró polgári társulások ernyőszervezeteként fog működni, amely Pozsonytól a Bodrogközig összefogja a közösségükben szerepet vállaló, aktív magyar fiatalokat tömörítő szervezeteket. Meggyőződésem, hogy ebben a formában hatékonyabban tudunk működni a jövőben. A változtatás a gyakorlatban arról is szól, hogy a szervezet tevékenységének hangsúlyai is eltolódnak, a program‑ és rendezvényszervezésről, illetve közéleti munkáról, a fiatalok érdekképviselete és közéleti pályán való segítése irányába.

Az ifjúságpolitika a fiatal politikusok tanulópályája. Azt azonban nem hinném, hogy ez a terep ne lenne akadályokkal teli. Éppen a fiatalokra jellemző leginkább a közöny, a közélettől való távolságtartás. Tapasztalatod szerint mivel lehet a legjobban megszólítani a fiatal nemzedékeket?

Úgy gondolom, dobszóval nem lehet verebet fogni. Már aktív ifjúságpolitikusként, előbb a lévai Ifjúsági Csoportban, majd később a Via Novában is a közösségépítésre helyeztem a hangsúlyt. A fiatalokat érdeklő rendezvények, a közös szórakozás alkalmat ad a közösségépítés elindítására. Nyilván nem lesz mindenkiből hadra fogható önkéntes vagy vezető, de már pusztán a közös élmények is egyfajta megtartóerővel bírnak, közösséggé formálják a magyar fiatalokat. A közös nyelv, a közös gondolkodás értékközösséget teremt. Engem úgy neveltek, hogy az értékek fontosabbak a pillanatnyi érdekeknél, de tagadhatatlan, hogy aki közösségépítésben gondolkodik, annak közös érdekeket is kell találnia a közösség számára. Számos példát mondhatnék. Hogy csak a szívemhez legközelebb állókat említsem, az ilyen törekvésekből nőtt ki idővel a MartFeszt és alakult meg az Esterházy Akadémia. Előbbit a közös szórakozás és az együtt gondolkodás terepének szánjuk, az akadémia pedig olyan többlettudást biztosít a fiatal értelmiségieknek, ami a közösség szolgálatában jól kamatoztatható.

A MartFeszt az elmúlt években valóban felnőtt Gombaszög mellé, hiszen emlékezetes pódiumbeszélgetéseknek és nagy tömegeket megmozgató koncerteknek adott otthont. Az idei évben milyen újdonságokkal álltok a nagyközönség elé?

Továbbra is arra törekszünk, hogy Martos a felvidéki fiatalok kedvelt találkozóhelye és egyúttal a nemzetpolitika alkotóműhelye maradjon. Az idei évtől azonban hangsúlyosabban szeretnénk megszólítani a felvidéki magyar családokat. Olyan közösségi programokat kínálunk, ahol a fiatal családosok is otthon érezhetik magukat. Az egyik legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzésnek a családok támogatását tartom. Ez már a közösségépítés magasabb lépcsőfoka, újabb, nemesebb kihívásokkal.

Ugyancsak Martoson kapott helyet az Esterházy Akadémia. Említetted már, hogy az akadémiának kitüntetett szerepet szántok a közösségépítésben. Gondolom, ezzel függ össze a névválasztás is, hiszen Esterházy János, életútja révén, példaképe lehet a felvidéki fiataloknak.

Az Esterházy Akadémia, meglátásom szerint, hiánypótló intézmény. Közösségünk adós maradt olyan háttérintézmény létrehozásával, amely a politika számára a döntéselőkészítést, a stratégiai tervezést vagy a tehetséggondozást szolgálná. Mi a magunk lehetőségeiből kiindulva, a fiatal értelmiségiek továbbképzésével szeretnénk ezen az úton is előbbre lépni. Természetesen a névválasztás nem véletlen, Esterházy János grófot a példaképemnek tekintem. Számomra Esterházy az a konzervatív politikus, aki jó értelemben vett vagányságával, nemesi származása ellenére is, közel tudott kerülni a hétköznapi emberekhez, s le tudta küzdeni a nemzedéki akadályokat is. Erre a szelíd vagányságra, úgy gondolom, a konzervatív politikusok újabb nemzedékeinek is szüksége van. Én magam is ezen az úton akarok járni.  Esterházy azonban nemcsak az én személyes példaképem, az lehet sok felvidéki fiatal számára is. A mártír gróf a legnehezebb időkben is kitartott a közössége mellett, noha megtehette volna, nem választotta a könnyebb utat, nem költözött át Magyarországra és nem emigrált Nyugatra sem. A szlovák parlamentben egyedüliként nem támogatta a zsidóság deportálásáról szóló törvényt, megőrizve mély keresztény hitéből származó humanizmusát. Meghurcoltatása és mártíriuma a felvidéki magyarok vészkorszakának örökké intő példája.

Zárjuk a beszélgetést egy könnyedebb témával. A nemzeti összetartozás kinyilvánításában fontos szerep jut a legnépszerűbb sportágnak, a focinak. Sajnos a magyar válogatott nem jutott ki az oroszországi világbajnokságra. A távollétükben kiknek szurkolsz?

A foci valóban az egyik legjobb eszköz a nemzeti összetartozás kifejezésére, és ezen keresztül a közösségépítésre is. Fontos, hogy a magyar fiatalok a saját közegükben sportoljanak, nevelődjenek – ezt a célt szolgálja a Felvidéki Labdarúgó Bajnokság is. Közösségünk egybetartozásának kifejezését, egyúttal a Felvidék márkanév terjesztését tűztük ki célul a felvidéki labdarúgó‑válogatott felállításakor. Meg­mér­kőz­­ve más régiók csapataival, hasonló élményeket szerezhetnek a játékosok, mintha egy nemzeti tizenegyben játszanának, akár az oroszországi világbajnokságon. A vb‑ről sajnos nemcsak a magyar válogatott hiányzik, hanem az örök kedvenc olaszok is. Távollétükben a szimpatikus kiscsapatoknak fogok szurkolni: a lengyeleknek és a horvátoknak.

(Az interjú a Magyar7 c. hetilap 2018/25. számában jelent meg.)

Megosztás
Címkék