2018. szeptember 14., 08:36

Csak sodródunk, nem látom a kiutat

Vadkerty Katalin történész augusztus 20‑án vehette át Magyarország pozsonyi nagykövetségén a köztársasági elnök Magyar Érdemrend lovagkeresztjének kitüntetését. A szlovákiai magyar történészek doyenje a felvidéki magyarság 1945–48 közötti kálváriájának tudományos feltárásáért, írói tevékenységének elismeréséért kapta a rangos elismerést. Interjú.

Vadkerty Katalin interjú
Galéria
+3 kép a galériában
Fotó: Görföl Jenő

Kató néni a kilencven évet betöltve is nagyon jó kondícióban van. Elmondható ugyanez a felvidéki magyarságról is, amely elszakított nemzetrészként nem sokkal idősebb?

Az emberi testet az agy irányítja, egy központi idegrendszer. Nem szólnak bele a dolgaiba, teszi a saját dolgát. Ha karbantartják, dolgoztatják, nincs vele gond. Az agymosást csak a gyengék engedik meg. Persze szerencsés is vagyok, eddig elkerültek a nagyobb „veszedelmek”. Ha az emberi agyat párhuzamba állítjuk a felvidéki magyarság jelenlegi szétszórt működésével, többismeretlenes egyenlethez hasonlítható irányításával, akkor elmondható, hogy ami most nálunk történik, az az emberi aggyal szinte felfoghatatlan. Persze az emberi agyat egy nemzetrésszel nem lehet összevetni! A felvidéki magyar társadalomból kiveszett a megmaradáshoz és önfenntartáshoz szükséges egységes rálátás a történésekre.

Ön szerint mi vezethet olyan embereket, mint például Fehér Csaba vagy Simon Zsolt, akik jól érzékelhették, milyen károkat okozott a Felvidéken a vegyespárt megjelenése, mégis újabb pártalapításba fogtak?

Történész vagyok, előbb megnézem az anyagot, amit elemzek. Fehér Csaba szintén történész, máig sem értem, miért csinálta. Lehet, hogy nem volt elég körültekintő, lehet, már meg is bánta, hiszen nem úgy sültek el a dolgok, ahogy gondolta. Egyéni egzisztencia vezetheti őket, hiába mutogatnak közérdekre, tetszelegnek előszeretettel a megmentői szerepben. Nem tudatosítják, hányan vagyunk, hányan járnak el szavazni. Ez pedig egyszerű matematika! Inkább azt kellene kutatniuk, hogy miért maradnak távol a magyar szavazók az urnáktól a választások alkalmával. Minden ember szeretne a saját gyermekének többet adni, mint ami neki jutott. Keresi a jólét felé vezető utat családjának. Ilyen lehetőséget azonban egyik magyar párt sem kínál. Érsekújvárban, ahol élek, pél­dául nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki 25 évesen úgy érzi, boldogulni tud becsületes munkával, van lakása, biztos, jól jövedelmező munkahelye, akár családot is alapíthat. Nem érzékelik ezt a pártok központjaiban? Van‑e a pártoknak új gazdasági, infrastrukturális, munkahelyteremtő, világpolitikai, asszimilációt megállító, szülőföldön maradást segítő programja, vagy csak négyévente leporolják a régieket? Az új arcok is hiányoznak! Itt‑ott felbukkan valaki, aztán eltűnik, vagy nem engedik be az első sorokba. Dühös vénember vagyok, nem látom a kiutat, csak sodródunk hosszú évek óta, az a baj!

Fotó:  Görföl Jenő

1998‑ban sikerült zöld ágra vergődni pártfúzióban, igaz, ahhoz kellett Mečiar választási törvénymódosítása is. Most is a külső kényszer lenne a megoldás? Vagy már végleg el lehet vetni az egység gondolatát?

Erre nincs esély addig, amíg a szlovákiai magyarság körében nem akad egy olyan párt, amelynek vezetői nem megélhetési politikusok és nem ebből akarnak meggazdagodni. Mert mit látunk? Ahelyett, hogy a szlovák kormány, amelynek egy félmagyar párt is tagja, felzárkóztatná a déli, magyarok által lakott térségeket, tudatosan tovább konzerválja a különbségeket. Hol vannak ilyenkor a magyar politikusaink? A trianoni békeszerződésben is lefektetett kisebbségi jogokat, a gazdasági egyenjogúságot sem tartja be a szlovák kormány. Láttam egy szlovákiai térképet a kiutalt EU‑s támogatásokról. Ezen szépen kirajzolódik az 1938‑as visszacsatolást követő történelmi szlovák–magyar határ, a magyar térfél üres! Ezek szerint magyar vidékre nem jutott ezekből a pénzekből, vagy csak elvétve. Pedig szlovákok is élnek már itt szép számmal. És a politikusaink ilyenkor mit csinálnak? Egy új pártot? Ez persze könnyebb és látványosabb megoldás, Bugár is ezt tette annak idején. Legalább annyi adót fizetünk be itt délen, mint északon, az infrastruktúra fejlődése pedig összehasonlíthatatlan. Ha egy magyar faluban van némi fejlődés, az főleg önerőből valósul meg, önkormányzati forrásból. Például az Ipoly‑hidak kapcsán az utóbbi 10 évben annyiszor beszámoltak már hídverésről, hogy minden 10 méteren hídnak kellene állnia az Ipolyon! A magyarországi adófizetők fizetik azt a terhet, amit a szlovák kormánynak kellene állnia a befizetett adóinkból. És még a magyarországi támogatás sem tetszik valakinek. Valószínűleg azért, mert nem az ő csatornáján át érkezik.

Szükségünk van magyar nemzetiségű köztársaságielnök‑jelöltre?

Igen, a magyarság erejének megmutatása fontos, láttatni, hogy van erőnk és önbecsülésünk! De ha több jelöltünk lesz, ha feldarabolnak minket egy nagy ollóval, akkor teljesen felesleges, sőt nevetségessé válunk. Nem szabad úgy játszadozni az emberekkel, hogy 20 év alatt 200 ezerrel kevesebben vagyunk! Sehol nem olvastam, hogy valaki is receptet ajánlott volna ez ellen, pedig egy jó köztársaságielnök‑jelölttől az ember elvárná.

Napjainkban a felvidéki magyarságnak már nincsenek olyan politikus­egyéniségei, mint a kilencvenes években voltak.

Abban az időben okos, nagy ismeretséggel bíró emberek voltak. Például Tóth Károly is nagyszerű szervező volt a háttérben, vagy Püspöki Nagy Péter. Képesek voltak összefogni, lelkesíteni az embereket. Felnéztünk rájuk! Ma ilyenek nincsenek. Történészként fájlalom, hogy a kilencvenes évek rendszerváltást követő „hőskora”, ez a történésekkel, forrongásokkal teli korszak sincs méltóképpen feldolgozva. Kelet‑ és Nyugat‑Szlovákia akkor még összetartozott, talán az erőteljes civil szerveződés hatására. A kilencvenes években még tudtak lelkesedni az emberek, talán azért, mert tudták őket lelkesíteni ezek az emberek. Nézzük csak meg a magyaroknak az akkori részvételi arányát a választásokon, összevetve a mostanival!

Kató néni hogyan érzi, milyen most a szlovák–magyar viszony a hétköznapokban? Csillapodtak valamelyest a nemzetiségi ellentétek?

Erre nem tudok válaszolni, itt élek a magam által teremtett kis érsekújvári paradicsomomban, az utcámban majdnem mindenki beszél magyarul, békesség mindkét oldalon, de nem csak ezen kell lemérni. Nem lehet minden rendben, ha a szlovák iskolákban még mindig hazugságokon, legendákon, magyarellenességen alapuló történelemkönyveken nőnek fel a gyerekek. Ahelyett, hogy a közös történelmet hangsúlyoznák. Ez nem segíti a megbékélést. A kormányközi kapcsolatok most kielégítőek, Magyarország nagyvonalúan viselkedik, ebben a kiélezett európai helyzetben nem akarja túlfeszíteni a húrt a két ország kapcsolatában, talán emiatt alszanak a kényes témák. Most európai érdek, hogy a Visegrádi Négyek országai szót értsenek, és többé‑kevésbé egyazon álláspontot képviseljenek migránsügyben. Erre kell építeni aztán más területeken is.

Fotó:  Görföl Jenő

Kató néni aggódik a keresztény Euró­pa jövője miatt?

Ez a legkeserűbb pont, ha lehunyom a szemem. Már most szenved a vén Európa, úgy tűnik, a végét járja. Adja Isten, hogy ne legyen igazam. De amikor a német elnök kijelenti, hogy már nincs Németország, és ez így van jól, akkor mi lesz Európával? A németeknek a fasizmus miatt még mindig bűntudatuk van. Miért nem nevelték ki az emberekből? Jómóddal helyettesítették! Aggódom persze, mert ahova bejöttek a migránsok, ott nem lesz békesség! Invázió folyik 2015‑től. De Merkel nem egyedül döntött! Mi lehet a háttérben, ami túlnő Európa határain? Hogy gazdasági érdekek, azt már a középiskolások is látják.

Mikor volt a legjobb sora a felvidéki magyarságnak Trianon óta? Az első Csehszlovák Köztársaságban? 1938–1945 között? A szocializmus alatt? ´89 után? Miután EU‑tag lett Szlovákia? Kató néni mindezt átélte.

Nem lehet megválaszolni, magad is tudod. Az ember jól érzi magát a szülőföldjén a barátai között, ha engedik gyakorolni a hitét, nyelvét, kultúráját és boldogulni tud. Érezze jól magát! Ehhez viszont két fél kell! Mi biztos jók leszünk, ha hagynak minket jónak lenni békében, megbecsülésben. Sajnos, még mindig vannak olyan pártok, politikusok, akik az ellentéteket szítják, a választások előtt rendszeresen előhúzzák a magyarkérdést. Az azonban biztos, hogy a jelenlegi kormányban a vegyespárt kétes szerepvállalása és lavírozása nem tesz jót a megítélésünknek!

Vadkerty Katalin interjú
Galéria
+3 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.