2019. május 22., 13:41

Brüsszelben a számunkra fontos témákat magunknak kell felvetnünk

Európa nyugati felén egyre többen értik, hogy a soron következő EP-választás eredménye sorsdöntő lesz az unió jövője szempontjából, véli Csáky Pál, az MKP EP-listavezetője, jelenlegi képviselője. A politikus abban bízik, hogy az európai polgárok öntudatosodásából a felvidéki magyarok is kiveszik a részüket. Annál is inkább, mert az Európai Parlamentben ugyan nincsenek tabutémák, de nem várhatjuk másoktól, hogy a mi érdekeinket képviseljék.

Csáky Pál
Médialapozó

Többször is hallhattuk öntől, hogy Brüsszel távol van. A földrajzi távolságot visszaigazolja a szlovákiai választók alacsony részvétele az eddigi EP-választásokon. Annyit tennék hozzá, hogy az Európai Unió mintha lelkileg is távol lenne tőlünk. Mi lehet ennek az oka?

Ha már így kérdezi, én is távolabbról kezdeném a választ. Európa nemzetei több száz, esetenként több mint ezer éve alakultak ki. Kölcseyvel szólva, ezek a vérzivataros századok kellettek ahhoz, hogy a közösségeket nemzetté formálja. Az Unió ezzel szemben alig hatvanéves, kevés idő telt még el ahhoz, hogy az európai identitás megszülethessen. Megjegyzem, nem is tartanám szerencsésnek, ha az európaiságunk a nemzeti önmeghatározásunk rovására alakulna ki. A nemzeti és az európai identitásnak harmóniába kell kerülnie.

Aminek viszont örülök, Európában ma már természetes a nemzetek együttműködése. Ez sem kis dolog, elég csak a kontinens 1945 előtti történelmére tekintenünk.

Az is igaz persze, hogy az unió vezetői követtek el hibákat, s ez is hozzájárult a kérdésében megfogalmazott lelki távolsághoz.

Ha hatvan év nem elég, tizenöt még kevésbé. A közép-európai országok éppen ennyi ideje csatlakoztak az Unióhoz. Ha megvonjuk ennek az időszaknak a mérlegét: miből volt több, sikerből vagy kudarcból?

Én egyértelműen sikertörténetnek látom a csatlakozás óta eltelt időszakot. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt az európai integráció, amelyből a területért felelős miniszterelnök-helyettesként magam is kivettem a részem. Még 2003-ban sem tűnt teljesen biztosnak, hogy Szlovákia a többi tagjelölttel, így Magyarországgal egy időben csatlakozhat. Hogy mégis így történt, én nagy sikerként éltem meg. Sokat kaptunk az Uniótól, a gazdasági fejlődés is mutatja ezt. Európa persze csak egy keret, amit ki kell tudni használni. Ha nincs is kolbászból a kerítés, az európai együttműködésnek, az Uniónak nem látom az alternatíváját.

Azt is elmondhatjuk azonban, hogy várakozásainkhoz képest sok tekintetben csalódást okozott az Európai Unió. Ne menjünk messzire – elég, ha az őshonos kisebbségek helyzetével szembeni érzéketlenségre gondolunk.

Ha mérleget vonunk, azért a pozitív serpenyőben mégiscsak ott van, hogy gyakorlatilag eltűntek a határok, és szabadon utazhatunk Magyarországra. Jóval egyszerűbb a kapcsolattartás, a nemzeti együttgondolkodás kulturális, gazdasági téren. Ami pedig Európa nyugati felét illeti, a kisebbségi jogok területén több helyen voltak olyan bölcsek, hogy megnyugtató megoldást találjanak. Megjegyzem, ez az ottani kisebbségeket el is puhította – jól mutatta ezt a Minority SafePack kezdeményezés, amelyben a nyugat-európai kisebbségek jócskán alulteljesítettek. Öt év tapasztalatával azt mondhatom,

az Európai Parlamentben nincs tabutéma, mindenről lehet beszélni, így a kisebbségek helyzetéről is.

Épp a kezdeményezésemre fogadta el a parlament plénuma az őshonos kisebbségek helyzetéről szóló határozatot. Ott van a kapuk előtt a Minority SafePack kezdeményezés is, ilyen se volt még Európa történetében. Mindez azt jelenti, hogy nincs kire várni, magunknak kell a témákat felvetnünk és végigvinnünk. Ehhez persze az kell, hogy ott legyünk, képviseltessük magunkat az Európai Parlamentben.

Várható-e áttörés az őshonos kisebbségek jogérvényesítésében a következő ötéves ciklusban? Kérdezem ezt a valószínűleg jócskán átrendeződő európai parlamenti erőviszonyok tükrében.

Azt látom, hogy miután a migránstémában is elmozdulás érzékelhető, Európa kénytelen újragondolni a saját identitását. A mi ügyeinket persze, még egyszer hangsúlyozom, nekünk magunknak kell az asztalra tenni. Az Európai Néppártban úgy látom, van fogadókészség, sőt valószínűleg a Néppárttól jobbra álló konzervatív frakció is tudja majd ezt támogatni. Nem vagyok borúlátó, csak sok munka van még előttünk.

Sokan azt mondják, az Európai Unió megalakulása óta a legmélyebb válságát éli napjainkban. Ugyanakkor az is igaz, hogy az integrációnak van egy pozitív olvasata. Mégis, mi lehet az oka, hogy a kritikus hangú pártok Európa-szerte erősödnek?

A választók kritikus véleményét – ne szépítsük – az európai politikusok balfogásai váltották ki. Németországban a migránskérdés félrekezelése hozta fel az AfD-t, Franciaországban és Olaszországban a klasszikus nagy pártok politikusai mellényúltak a szociális és a gazdasági kérdésekben is. A két utóbbi országban fel is bomlott a hagyományos pártrendszer.

A Brexit viszont nagyon megijesztett mindenkit – soha ennyire Európa-pártiak még nem voltak az Unióban maradó 27 tagállam politikusai, mint jelenleg. Ez engem kellemesen meglep, még az euroszkeptikus pártok sem kampányolnak az Unióból való kilépéssel, gondoljunk csak Marine Le Pen pártjára, amely néhány éve még hangosan követelte Franciaország kilépését. Az Uniót meg kell reformálni, de az előnyeiről nem szabad megfeledkezni. Ne higgyük, hogy a franciák meg a németek megszerették egymást, csak az érdekellentéteket szerencsére most már a tárgyalóasztalnál rendezik, s nem a csatatereken. Szerintem az Unió egész alapszerkezetét kellene átgondolni, hiszen azt 12 tagállamra méretezték, most pedig már jóval többen vagyunk.

Úgy tűnik, ez az első olyan EP-kampány, amely összeurópai témákról is szól – ez is a migrációs válság hozadéka. Mit gondol, ez megmutatkozik majd a választási részvételen is?

Igen, Európa nyugati felén a polgárok érzik, hogy ez a választás fogja eldönteni, milyen úton indul majd el az Unió. Nehéz megjósolni, hogy az Unió keleti részén mennyire hat mindez mozgósító erővel – az mindenesetre látszik, hogy például Magyarországon nagyon komoly kampány folyik. Én ezt helyeslem, s azt szeretném, ha az európai polgárok öntudatosodásából mi, felvidéki magyarok is kivennénk a részünket. A következő időszakban fontos döntések kerülnek az Európai Parlament elé, nem mindegy, hogy a magyar nemzet milyen erővel tudja az érdekeit megjeleníteni. Ezért írt alá Kolozsvárott – a Felvidékről egyedüliként – a Magyar Közösség Pártja együttműködési nyilatkozatot a Kárpát-medence többi magyar közösségének pártjaival, illetve a Fidesz–KDNP pártszövetséggel.

Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a Fidesz a választásokat követően elhagyja a Néppártot. Ha az MKP képviseletet szerez, követi a Fideszt ezen az úton?

Van egy másik folyamat is, Macron elnök úr körül is egy új pártcsalád körvonalazódik. Ha a Néppárt liberális tagpártjai – amelyek a leginkább kritikusak a Fidesszel szemben – ehhez az új pártcsaládhoz csatlakoznak, a Néppárt értelemszerűen közelebb kerülhet saját korábbi értékeihez, kereszténydemokrata gyökereihez. Ebben az esetben sem a Fidesznek, sem nekünk nem kell azon gondolkodnunk, hogy esetleg elhagyjuk a Néppártot.

Mi a jövőben is a Fidesszel szeretnénk együttműködni, nyilván csak a választások után láthatunk tisztán, hogy ez milyen szervezeti keretek között fog megtörténni.

Említette, hogy a következő években fontos kérdések kerülnek az uniós döntéshozók elé. Melyek ezek a témák? Gondolom – a migrációs válságból kiindulva – a biztonság problematikája ilyen.

Nyitott kérdés a Brexit, mindenekelőtt ezzel kell foglalkozni. Másodszor az újonnan felálló Európai Bizottság összetétele sem mellékes – ezen múlik, hogy sikerül-e orvosolni a mind szembetűnőbb irányítási válságot. Valóban fontos megoldásra váró kérdés az európai polgárok biztonsága, ez hangsúlyosan jelen van a mi programunkban is. Fontos kérdés a migráció kezelése, a külső határok védelme, ami még hosszú évtizedekre jelenthet kihívást az uniónak. Nem feledkezhetünk meg arról a kihívásról sem, amely a gazdasági versenyképességünket érinti. Nagyobb hatékonyságra, innovációra lesz szükség ahhoz, hogy Európa ne kerüljön még inkább versenyhátrányba a globális kihívókkal szemben.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/21. számában)

Csáky Pál
+5 kép a galériában
Megosztás
Címkék