„Miért ne tudnék nemet mondani Bugár Bélának?” – A hidas politikus a Smer botrányairól és pártja lehetőségeiről

Legutóbb azt mondta, szomorú lesz, ha nem sikerül megegyeznie a Hídnak és az MKP-nak a közös indulásról. Most már tudjuk, hogy nem sikerült. Hogy érzi magát?

Szomorú vagyok és nagyon sajnálom, hogy ez nem jött össze. A szlovákiai magyarság szempontjából ez egy elszalasztott történelmi lehetőség volt. A közös, egységes politizálás új fordulatot hozhatott volna.

Rövid időn belül másodszor futottak zátonyra a tárgyalások. Az első után azt mondta, lát még esélyt, hogy újra egy asztalhoz üljenek a felek. Igaza lett, megegyezés végül mégsem született. Ezúttal kin múlott?  

Azt kell mondanom, hogy még 2019-ben is működik a turáni átok. Egyébként pedig régen rossz, ha valaki az egyéni felelősöket keresi ebben a kérdésben. Minden egyes szereplőnek megvan a szerepe abban, hogy nem jött létre a közös magyar lista.

Lehet, hogy én látom rosszul, de ez a lehetőség arról szólt, hogy pontot tegyünk a hosszú évek óta tartó egymás közti acsarkodásnak. Szégyennek tartom, hogy ez nem történt meg.

Beszéljünk csak a Hídról! Abban, hogy ez nem sikerült, mekkora a Híd szerepe?

Úgy vélem, a mi felelősségünk abban áll, hogy ha júliusban, amikor az MKP-val megkezdődtek a tárgyalások, következetesebben kerestük volna a megegyezést, akkor megszülethetett volna a közös lista, és három hónap múlva nem kellett volna újra nyitni ezt a kérdést. Ezt a lehetőséget mi nyáron elmulasztottuk. Nem tudtuk lezárni ezt az ügyet úgy, ahogyan azt a választópolgárok többsége akarta.

Miért nem? Azért, mert nyáron még a Híd erősebbnek, magabiztosabbnak érezte magát? Látjuk, hogy azóta folyamatosan veszít a támogatottságából.

Erre nem tudok válaszolni. Tegyük fel, hogy az, amit állít, lehetséges. Én azonban nem vettem részt a nyári tárgyalásokon, nem tudom, hogy pontosan milyen feltételek hangzottak el.

Ön már augusztusban arról beszélt a ma7-nek, hogy egyértelműen az együttműködés pártján áll. Nem gondolja, hogy ha ön is részt vett volna ezeken a tárgyalásokon, másként végződik ez a történet?

Lehet, hogy éppen azért nem voltam a delegáció tagja, mert mindenki ismerte, milyen véleményt képviselek. Akár ilyen egyszerű is lehet a válasz.

A második nekibuzdulásról már többet tudunk: azért bukott el a megegyezés, mert a Híd nem tudta kizárni a Smerrel való választások utáni együttműködést. Nem lett volna okosabb elfogadni az MKP és az Összefogás feltételét, és elengedni Fico kezét, hiszen amióta a Smerrel kormányoznak, egyre csak lejjebb csúsznak.

Maradjunk annyiban, hogy a Smerrel való együttműködés feltétele szerintem csupán kifogás volt. Meg kellett valamivel magyarázni az embereknek, hogy miért nem lehetséges megegyezni. Azzal persze teljesen egyetértek és nyilvánvaló, hogy a Smerrel való közös kormányzás a Hídnak nagyon sokat ártott. Látni kell azonban azt is, hogy 2016-ban nem nagyon volt más lehetőségünk. Mit lehetett volna csinálni? Igor Matovič-csal vagy Boris Kollárral kellett volna megegyezni? Egy ilyen kormánynak mekkora jövője lett volna?

2016 óta több alkalom is adódott, hogy ebből a kormányból kilépjenek. Például 2018 februárja után. Nem tették meg.

Elismerem, 2018 februárja valóban fordulópontot hozott.

De nem álltak fel.

Utólag mindig könnyebb jól dönteni. Az azonban biztos, hogy nem lehetett fejjel rohanni a falnak. Időt kellett adni arra, hogy a hatóságok kivizsgálják, mi is történt valójában, és hogy kiderüljön, melyik politikus ápol szoros kapcsolatokat az alvilággal. Nem lehet senkit bizonyítékok nélkül azonnal falhoz állítani. Abban, hogy végül Kaliňáknak és Ficónak is mennie kellett, vagy hogy eltörölték a Mečiar-amnesztiákat, fontos szerepet játszott a Híd is.

Persze lehet Fico és Kaliňák távozását így is magyarázni, de mégiscsak azt láttuk, hogy amikor a magyar pártok között arról volt szó, ki kell zárni Ficóval és a Smerrel mindenféle választás előtti és utáni együttműködést, akkor ebbe egyedül a Híd nem tudott belemenni.

Ebben a kérdésben egyetértek Sólymos Lászlóval, aki azt mondta, a Smerrel való együttműködésről elég akkor beszélni, ha ez egyáltalán aktuális kérdés lesz. Nem vezet sehová, ha a házasulandó felek az esküvő előtt azon vitatkoznak, hogy ez vagy az a rokon nem jöhet a lakodalomba.

Csakhogy itt – ha maradunk a hasonlatánál – nem a rokonokról, hanem a házasulandó felekről van szó. Arról, hogy kivel akar a Híd „egybekelni”.

Arra akartam csak utalni, hogy vannak fontos és fontosabb kérdések. Számomra a fontosabbak közé tartozik, hogy tíz év után hogyan teremthető meg végre a közös magyar politizálás. Szerintem ez a fő cél. Ha ezt megteremtettük, jöhetnek a további megoldandó kérdések. Már csak azért is gondolom így, mert nem tudjuk, mit hoz a holnap: kétségtelen, hogy a Smernek megvannak a problémás ügyei, de azt is látni kell, hogy azért zajlik egy megtisztulási folyamat a párton belül.

Mi éppen ellenkezőleg látjuk. Glváč, Trnka, a Gorilla-akta, Threema-üzenetek, és ki tudja hol van még a vége?

Ezek valóban problémás ügyek, de azt is látni kell, hogy Pellegrini egy teljesen új színt hozott a Smerbe. Tegyük fel, hogy egy hónap múlva minden olyan smeres politikust távozásra szólít fel, aki problémás volt. Tegyük fel, hogy sikerül ezeket az embereket félre állítania, és megtisztítania a pártot.

Nehéz ezt elképzelni – még akkor is, ha Pellegrini valóban mérsékeltebb vonalat visz Ficónál.

Elismerem, hogy nehéz ezt elképzelni, de akár benne lehet a pakliban. Politikai tapasztalatlanság, ha olyan kérdéseket akarunk megoldani, amelyeknek még nem jött el az ideje. A Smerrel való együttműködés kérdése véleményem szerint egy ilyen kérdés.

Miért tartja hiteltelennek, ha Simon Zsolt szab feltételeket?

Nézze, ha a Smerrel való együttműködést például Mózes Szabolcs zárja ki, még el tudom fogadni, de Simon Zsolttól semmiképpen.

Miért? Ha valamiben, a Smer megítélésében Simon máig következetes maradt. 2016-ban éppen azért távozott a Hídból, mert a Híd kormányt alakított a Smerrel.

Maga elhiszi, hogy ezért lépett ki?

Miért lépett ki? Meséljen!

Szerintem, ha ezen egy kicsit elgondolkodik valaki, rögtön eszébe jut a válasz.

A földművelésügyi tárcára gondol?

Maga mondta. De térjünk vissza a Smerhez! Ha megfigyelte, az ellenzék egy része sem azt mondja, hogy a Smerrel nem. Legfeljebb annyit mond, hogy Ficóval nem. Fico nem egyenlő a Smerrel. Ha ez korábban így is volt, most véleményem szerint új szelek fújnak. És ez nagy különbség.

A politika az elvtelen alkukról szól?

Véleményem szerint az emberek képviseletéről, a problémák megoldásáról és néha persze hatalmi harcokról, helyezkedésekről és a kompromisszumokról – mindezek remélhetőleg annak érdekében, hogy felelősen képviseljük az embereket.

Van-e Robert Ficóhoz hasonló problémás, kompromittálódott politikusa a Hídnak?

Nem gondolom.

Jakab Elemér sem ilyen?

Nézze, én két éve vagyok a nagypolitikában, ezért nagyon távolra nem tudok visszatekinteni. Mindenesetre azt gondolom: hibázni lehet, senki sem hibátlan. Azt azonban minden politikusnak éreznie kell, hol van az a pont, amikor lépéseivel, döntéseivel már nemcsak magát, de saját pártját is támadhatóvá teszi. Belső, morális kérdések ezek. A konzekvenciát pedig mindenkinek saját magának kell levonnia.

Jakab Elemérnek le kellene vonnia bizonyos konzekvenciákat?

Ha ő úgy érzi, akkor igen.

Ezek szerint nem érzi úgy.

Nézze, múlt héten a hodosi kampánykezdő rendezvényünkön is elmondtam: tiszta lappal kell indulnunk a februári választásokon, csak így vághatunk bele a kampányba. Tiszta lapokkal, nem hibátlan, mivel mindenki hibázik, de hiteles emberekkel.

Amelyekből mintha egyre kevesebb lenne a Hídban. Nagy József, Cséfalvay Katalin, Martin Fedor után Peter Kresák épp a minap távozott a Híd frakciójából.

Ebben nem osztom a véleményét, mivel nagyon sok hiteles embert ismerek a Hídban. Kresákot nagyon sajnálom, mert őt nagyon jó szakembernek tartom. De ne csodálkozzunk a kilépésén, hetek óta nem kapott választ arra, hogy mit hoz a jövő számára: együtt indulunk a magyar pártokkal vagy más partnereket keresünk.

Nem lelkesedett azért, hogy a Híd rátér az etnikai politizálás útjára?

Ismerem jól Kresákot. Soha semmilyen problémája nem volt a magyarokkal. Utóvégre ezért politizált a Hídban: fontosnak tartotta a magyar-szlovák viszony és a közös együttélés rendezését.

Végül is meg tudjuk érteni Kresák elbizonytalanodását. Mi zajlik most a Hídban?

Jó a kérdés.

Hogyan indulnak a választáson?

Nem ülök ott a tárgyalóasztaloknál, ezért erre ebben a pillanatban nem tudok válaszolni.

A Drucker-féle Dobrá voľba éppen a napokban kosarazta ki a Hidat.

A Dobrá voľba egy új szereplője a szlovák politikának. Ezt Druckerről, a párt elnökéről is el lehet mondani, noha volt már egészségügyi és belügyminiszter.

Elhangzott néhány nyilatkozat a sajtóban, ami nem erre enged következtetni, én azonban úgy gondolom, hogy ez a kérdés még nyitott mindkét fél részéről. Nem dőltek el a dolgok végérvényesen.

Amikor korábban arról kérdeztem, rajta lesz-e a Híd listáján, azt mondta, ez nem a saját elhatározásán múlik. Változott-e azóta a helyzet?

Nem tudok mást mondani, mint amit korábban nyilatkoztam. Egyébként sem tartom magam olyan politikusnak, akinek mindenáron az a célja, hogy pozíciókat szerezzen vagy parlamenti reflektorfénybe kerüljön.

Hány százalékot tesz arra, hogy helyet kap a listán?

Nem akarok semmiféle számolgatásokba belemenni. Ha felkeres ezzel a párt vezetősége, és ajánl egy konkrét helyezést, akkor lehet majd megválaszolni ezt a kérdést.

Lehet nemet mondani Bugár Bélának?

Miért ne lehetne? Számomra ez nem okoz problémát. Egyébként is mindig minden helyzetben igyekeztem őszintén elmondani a véleményemet, nem csak bólogatni.

Hány százalékot tesz arra, hogy más párt színeiben indul a választáson?

Nullát.

Nem kapott ilyen megkereséseket?

De igen.

Kitől? Az MKP-tól? Az Összefogástól?

Maradjunk annyiban, hogy a kettő közül az egyiktől.

Mi az, ami miatt végül mégis a Hídban maradt?

Úgy gondolom, hogy az, amit Bugár Béla 2009-ben elindított a Híddal, példa nélküli volt Európában. Ezt akkor több európai parlamenti képviselő is így látta. A koncepció tehát, amiért a Híd létrejött, véleményem szerint egy jó elgondolás volt. Kár lenne ezt ma veszni hagyni. Ma is úgy gondolom, hogy ezért érdemes harcolni, és bízom abban, hogy ez a koncepció ezúttal is kap lehetőséget a választópolgároktól arra, hogy folytatódhasson, és hogy ezáltal maradjon meg a ma tapasztalható nyugalom nemzetiségi kérdésekben. Mert a Híd minimálisan ezt garantálta. Ha ebben nem hinnék, nem lennék most itt, és nem harcolnák a Hídért.