Az élethazugságok katasztrófához, az életigazságok katarzishoz vezetnek

Kolek Zsolt 2019. március 15., 15:58

Egy összezavarodott, eszmék nélküli korban az ünnep arra ad alkalmat, hogy egy pillanatra megálljunk, és szembenézzünk önmagunkkal. Március idusa elsősorban a fiatalság ünnepe. Ma is tőlük várható a XXI. századi magyarság új lendülete és megmaradása – állítja Takaró Mihály író, irodalomtörténész, tanár.

Közelgő nemzeti ünnepünk kapcsán beszélgetünk. Hogyan látja, március 15-e kitüntetett helyen van a nemzet emlékezetében, vagy egy beporosodott, megtűrt ünnep csupán?

Március 15-e a legaktuálisabb nemzeti ünnepünk. Ennek roppant egyszerű oka van: akik a mozgalmat elindították, fontos nemzeti célokat fogalmaztak meg. A szabadság és a függetlenség 1848-ban még világosan körülírt fogalmak voltak. Gondoljon csak bele, a függetlenség mára egy nagyon széles értelemben használt kifejezéssé vált. Függetlennek mondják magukat a szakértők, akik közül egy sem független. Ugyanígy függetlennek tartják magukat a politikusok, akik persze megint csak nem függetlenek. A szabadság ma is hívószó, de sokszor már szabadosságot jelent. 1848-ban még nemzeti függetlenségről volt szó, a szabadság fogalma alatt pedig általános polgári szabadságjogokat értettek. Igaz, egy szilárd identitású ember ma sem tudja félreérteni március 15-e üzenetét. Annál inkább fontos ez, mert Európa láthatóan identitásválságban van, Magyarország pedig az identitásáért harcol.

Mivel március idusa máig aktuális jelentést hordoz, a politika is korról korra felhasználja, értelmezi. Hogyan lehet március 15-e mélyen átélt ünnep, a mi ünnepünk?

Március 15-e megkerülhetetlen. Nem véletlenül értelmezte sajátosan a forradalmat és a szabadságharcot a szocializmus, és kísérli meg az értelmezést a liberalizmus. Így tesznek évről évre a pártok is, ellenzékben leginkább a megtépázottnak vélt szabadságjogokat kárhoztatva.
Ahhoz, hogy március 15-e üzenetét ne csak megértsük, de át is éljük, pontosan kell értenünk az akkori nemzeti célkitűzéseket. Ehhez pedig szilárd önazonosságra van szükség. Mondok egy példát. Ha engem kérdeznek, ki vagy, azt válaszolom: magyar, református, keresztyén, férfi vagyok. Meghatározom a nációmat, a vallásomat, a nemi identitásomat. Nyugat-Európában mára már sajnos egyik sem természetes. Az európai ember identitását aláásta, megrendítette a szabadságnak hazudott libertinizmus, a szabadosság. A mai liberálisok már nem szabadságjogokért küzdenek, ahogy 1848-ban történt, hanem korlátok nélküli szabadságért. Ez a felfogás azt vallja, mindenben én határozom meg magam, még a biológiai adottságomban is. Ennek a természet ellentmond, hiszen az emberben X meg Y kromoszóma van, nincs Z. Az 1848-as forradalom ezzel szemben pontosan meghatározott, valós célokért küzdött. Ezért megkerülhetetlen mind a mai napig.

Mit gondol, a magyar fiatalság, a jövő nemzedékek hogyan viszonyulnak március 15-éhez? Mennyire képezi részét formálódó identitásuknak a forradalom és a szabadságharc?

Ez egy nagyon fontos kérdés. Minden ünnepnek, így március 15-ének is csak egyféleképpen van értelme. Ha megállásra, önvizsgálatra, szembenézésre ad alkalmat az embernek. Azért üresednek ki az ünnepek, mert pont ezt nem teszi meg az emberek jelentős része. Sokak számára annyi az ünnep, hogy szabadnap van. Ha a mai magyar fiatalságról beszélünk, azt kell mondanom, nem az iskolai ünnepek erősítik az identitásukat. Ha jó a rendezvény, erősítheti, de az általános megállapításom nem ez. A diákok nagyobb része ezeket az ünnepélyeket kötelező nyűgnek tartja, mert sok esetben nincsenek tisztában az összefüggésekkel.
Nézzünk szembe vele, krízisben van a világ, amiben élünk! Viszont nagyon fontos, hogy ebben a helyzetben csak rajtunk múlik, a krízisből katasztrófa lesz, vagy katarzis. Ha valaki élethazugságokba menekül – sokan tesznek így válsághelyzetben – annak katasztrófa lesz a vége. Aki életigazságokba kapaszkodik, előbb-utóbb megéli a katarzist. Egy ünnep alkalmas arra, hogy ilyen dolgokról gondolkozzunk.

Mégis, hogyan tudjuk közelebb hozni a fiatalokhoz március 15-ét?

Március 15-e, de általában egy ünnep arra is alkalmas, hogy szembenézzünk vele, milyen elődeink voltak. Milyen célokért harcoltak? Mik az én céljaim? Túlmutatnak-e ezek a célok a saját érdekeimen? Van-e bennem közösségi felelősségvállalás? Ezekre kell rámutatni egy nemzeti ünnep kapcsán. Ha március idusán a történelmi eseményeket soroljuk, azzal kiüresítjük az ünnep lényegét. Ezeket az eseményeket meg kell ismertetni a fiatalokkal, de az ünnepen arról kell beszélni, mit jelent március 15-e.
Nem a napról kell beszélni, hanem arról a hozzá kötődő jelképrendszerről, ami bő másfél évszázada a nemzet számára igazodási pont. Így érkezünk el egy ünnep lényegéhez: az ünnep igazodási pontot jelent. Egy összezavarodott, eszmék nélküli korszakban élünk, ezért sem könnyű az igazodás egy mai fiatal számára. A fiatalokra zúduló információs özönvíz kommunikációs sivatagot idéz elő. Ugyanakkor látom a saját gyermekeimen is, hogy el lehet igazodni a mai világban. Az információáradatból mindenkinek magának kell kiszűrnie a fontosat, a maradandó értéket.

Gyakran megfordul a Felvidéken, ünnepi szónokként is hallgathattuk Komáromban. Nem túlzó állítás, hogy napjainkban a felvidéki magyarság is súlyos identitásválságban van…

A felvidéki magyarság a második világháború vége óta, amikor kitelepítették az értelmisége java részét, önhibáján kívül gyakorlatilag csonka társadalmat alkot. Emiatt a nemzetszerveződés nem tud haladni olyan egészséges módon, mint addig. Pontosan ez történt a magyarországi németséggel is. Erről nem az adott kisebbség tehet, hanem a politika, amely ezt a helyzetet előidézte. Nézze meg a nyájat, amely pásztor nélkül marad, hamar szétszéled. Hát még ha a pásztor pipázik a fa alatt. Mert erre is volt példa.
Eljött az ideje, hogy újraértékeljük a Kárpát-medencei nemzetrészek helyzetét. A magyarság hazája mindig is a Kárpát-medence volt, 1920 óta nem csak Magyarország. Reményik Sándor írja, az ország a keret, de benne a kép a nép. A magyarság jogai történelmi jogok a Felvidéken, mert őslakosok vagyunk ott. Őshonos, ma sajnos egyre zsugorodó kisebbség…

A felvidéki magyarság fogyása szorosan összefügg az identitásválsággal. A fiatal nemzedékekről beszélt előbb március 15-e kapcsán. Nálunk is az önszembenézés hiányzik?

Ez egyrészt teljesen igaz, ugyanakkor a Rákóczi Szövetség szervezte programokon számos olyan felvidéki magyar fiatal tűnik fel, akik életprogramjukká teszik a jövendő magyar generációk nemzeti szellemben való nevelését és ezáltal megmaradását. Ők lehetnek reménység, hisz március 15-ét is fiatalok csinálták, és adtak az akkori magyar nemzetnek új hitet, önérzetet, identitást.
Március idusa elsősorban a fiatalság ünnepe. Ma is tőlük várható a XXI. századi magyarság új lendülete, és nemcsak megmaradása, hanem felvirágzása is. Isten adjon ehhez erőt nekünk, a Kárpát-medencei magyar nemzet egészének.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/11. számában)

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS