Alkotmánybíróként a legtöbb különvéleményt fogalmazta meg
Két cikluson keresztül, tizenkilenc évig volt alkotmánybíró. Ez idő alatt számtalanszor fogalmazott meg különvéleményt, de példája mutatja, kitartó munkával nem egy esetben a többség támogatását is meg lehet szerezni. Nyugdíjasként is szeretne aktív maradni, vannak még tervei – árulta el nekünk Mészáros Lajos, akinek nemrég járt le alkotmánybírói mandátuma.
A Kuciak‑gyilkosság évfordulóján beszélgetünk. Sokan a mai napig bizalmatlanok a nyomozati szervek munkájával kapcsolatban, a végrehajtó hatalom felelősségét is felvetik. Ön is ennyire borúlátó a szlovák jogállamiság helyzetét illetően?
Fontos tisztázni: az Alkotmánybíróság a jogállamiság legfőbb őre. Hozzánk a Kuciak‑gyilkossággal kapcsolatos beadvány nem érkezett. A társadalmi közbizalom megrendülését nem vitatom, mégis az alkotmánybíróként eltöltött 19 év után úgy vélem, a jogállamiság helyzete Szlovákiában nem jobb és nem rosszabb, mint a környező államokban.
Az előbb úgy fogalmazott, az Alkotmánybíróság őrködik a jogállamiság felett. Hogyan működik a gyakorlatban az intézmény, milyen feladatokat lát el egy alkotmánybíró?
Az Alkotmánybíróság 13 tagú, szenátusokra tagolódik. Az egyéni beadványok a szenátusok elé kerülnek, a plénum a kiemelt fontosságú ügyekkel foglalkozik, például a törvények alkotmányosságát bírálja el. Számítógépes sorsolás dönti el, hogy egy‑egy beadványt melyik szenátus tárgyalja. Az ügyek előkészítése az előadó bíró feladata, állásfoglalásával szemben az alkotmánybírák ellenjavaslatot is megfogalmazhatnak. Ha egy ügy a plénum elé kerül, többségi szavazással, vagyis legkevesebb hét szavazattal dönthet az Alkotmánybíróság. A meghozott döntésekkel kapcsolatosan egy‑egy alkotmánybíró, hogy az álláspontját hangsúlyozza, különvéleményt is megfogalmazhat. Elmondhatom, hogy az elmúlt 19 évben én fogalmaztam meg a legtöbb különvéleményt. Az alkotmánybírák mandátuma korábban hét évre szólt, jelenleg tizenkét évre választják őket. A korábbi rendszer szerint az alkotmánybírák több ciklusra is kaphattak mandátumot, jelenleg nem újraválaszthatók. Jómagam két ciklust tölthettem az Alkotmánybíróságon 2000‑től 2019‑ig. Első alkalommal Duka‑Zólyomi Árpád, az MKP akkori képviselője javasolt. Megtisztelő volt számomra, hogy 2007‑ben az Alkotmánybíróság akkori elnöke, Ján Mazák jelölt a második ciklusra.
Említette, hogy számos különvéleményt fogalmazott meg. A legtöbben ennek kapcsán talán az állampolgársági törvényre emlékeznek. Az Alkotmánybíróság végül nem foglalt állást, így hatályos maradt a törvény.
Az állampolgársági törvényt a szlovák parlament gyorsított eljárásban fogadta el 2010‑ben, válaszul a külhoni magyarok honosítását megkönnyítő törvényre. A magyar Országgyűlés által meghozott törvény csak a következő év januárjában lépett hatályba, semmi sem indokolta tehát a szlovák törvényhozásban a gyorsított ügymenetet. Ellenjavaslatomban többek között erre hivatkozva érveltem az állampolgársági törvény alkotmányellenessége mellett. Az előadó bíró állásfoglalása csak 2013‑ra született meg, én két ellenjavaslatot is megfogalmaztam. Emlékszem, a munka java részét decemberben, az ünnepek alatt sikerült elvégeznem. Az egyeztetések során úgy tűnt, a plénum többsége támogatja az álláspontomat, de a közelgő államfőválasztás miatt az Alkotmánybíróság csak hónapokkal később döntött az ügyben. Addigra lejárt két olyan kolléga mandátuma – köztük volt Horváth György is –, akik meggyőződésem szerint támogatták volna az általam megfogalmazott ellenjavaslatokat. A plénum végül nem foglalt állást, a szavazás eredménye 6:5 lett – hiányzott a döntő, hetedik szavazat. Megjegyzem, mivel az Alkotmánybíróság az állampolgársági törvény ügyében az alkotmányossági panaszt nem utasította el, a jövőben a kérdés újra a plénum elé vihető.
Ha jól tudom, a Malina Hedvig ügyében készült beadvánnyal nem is foglalkozott az Alkotmánybíróság. Ennek mi volt az oka?
A Malina Hedvig ügyét érintő beadványt egy olyan szenátus tárgyalta, amiben én nem kaptam helyet. Az ügy számomra is kiemelten fontos volt, ezért természetesen tájékozódtam a kérdésben. A beadványt vizsgáló szenátus azt állapította meg, hogy Malina Hedvig jogi képviselője, az ügy adott szakaszában még nem használta ki a rendelkezésére álló összes jogorvoslati lehetőséget, tehát formai hibákból az Alkotmánybíróság az ügyet nem fogadta be, vagyis érdemben nem tárgyalta. Tudtommal több beadvány az ügyben hozzánk nem érkezett, Radičová asszony miniszterelnöksége idején Malina Hedvig és a szlovák kormány között megegyezés született.
Az elmúlt 19 évben bizonyára voltak olyan döntések is, amelyekre jó szívvel emlékszik vissza.
Igen, erre jó példa a kisajátítási törvény esete az R1‑es gyorsforgalmi út építése kapcsán. Ellenjavaslatomat sikerült átvinnem a plénumban is, megakadályozva, hogy az állampolgárok jogai sérüljenek. Emlékszem olyan esetre is, ami a kisebbségi nyelvi jogokat érintette. A beadványban, amit a mi szenátusunk tárgyalt, azt kifogásolták, hogy a kihallgatás során sérültek az őrizetbe vett jogai, hiszen használhatta ugyan az anyanyelvét, de ügyvédje egyáltalán nem tudott magyarul. Erre hivatkozva az Alkotmánybíróság kimondta, hogy sérültek a panaszos alapjogai, és az őrizetbe vételt meg kellett szüntetni. Jó szívvel emlékszem vissza az Alkotmánybíróságon eltöltött évekre. Rengeteg időt töltöttem azzal, hogy felkészüljek az adott ügyre, beszerezve minden lehetséges szakirodalmat – tanácsokat kérve akár a magyar, akár a cseh kollégáktól. Mindez azért volt fontos számomra, mert nem akartam szégyent hozni az enyémekre, az itteni magyarokra. Elmondhatom, a cseh kollégák tapasztalatai voltak a legértékesebbek a számomra, hiszen hozzánk legközelebb mindmáig nyugati szomszédunk alkotmányos jogrendje áll. Az a tapasztalatom, hogy kitartó munkával a többség bizalmát, esetenként támogatását is meg lehet szerezni.
Nem kerülhetjük meg a kérdést, amikor beszélgetünk, súlyos alkotmányos válság fenyegeti Szlovákiát, hiszen a parlament nem választotta meg a lejárt mandátumú alkotmánybírák utódait. Pontosan mivel jár a kialakult helyzet?
Az Alkotmánybíróságon jelenleg csak egyetlen szenátus működik, a plénum döntésképtelen. Ez egyrészt azzal fenyeget, hogy a beadványok feltorlódnak, másfelől komoly aggályokat vet fel, hogy a kiemelt ügyekben ez idő alatt nem tud dönteni az Alkotmánybíróság. Ha az államfőválasztás második fordulója előtt sem sikerül megválasztani az alkotmánybírákat, nem lesz a testületnek új elnöke, az a furcsa helyzet állhat elő, hogy a megválasztott államfő nem tudja letenni az esküt, hiszen azt az Alkotmánybíróság mindenkori elnöke előtt kell megtennie. Jelenleg tehát tűzoltás zajlik az Alkotmánybíróságon. Mindig vannak olyan beadványok, amelyeket haladéktalanul meg kell tárgyalni, el kell bírálni.
Tizenkilenc évet töltött el úgy, hogy ingázott Kassa és Dunaszerdahely között. Biztosan jólesik majd a pihenés. Viszont hallgatva önt, aligha tudjuk elképzelni, hogy ne maradna aktív. Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Most éppen ügyes‑bajos dolgaimat intézem, például a nyugdíjamat. Ahogy mondja, aktív maradok, rövidesen veszek egy laptopot, mert a szolgálati gépet le kellett adnom. Azt tervezem, hogy lefordítom az Alkotmánybíróságon megfogalmazott különvéleményeimet és sajtó alá rendezem. Nem mellesleg, végre több idő jut a családomra is. Az imént hívott a feleségem, hogy megsétáltattam‑e a kutyánkat. Az utóbbi években mindez elképzelhetetlen lett volna.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2019/9. számában.)
