Tegyünk, hogy legyünk!

Horony Ákos 2019. július 13., 17:55

Mióta az eszemet tudom, mindig is figyelemmel követtem a politikát. Talán családi örökség is ez nálam.

Nagyapámról az ötvenes évek elején, mint „a köztünk bujkáló osztályellenségről” röplapot terjesztettek a falujában, amelyen néhány hasonlóképpen minősített – és a szövetkezetből szintén kirakott – földijével együtt gúnyrajzon szerepelt. E fiókunkban őrzött megsárgult karikatúrán kártyázva ábrázolták.

Néhai apám szerint egyébként nagyapám kezében sosem volt kártya, de annál inkább ekeszarv, ásó és kapa.

A sok munkától megvastagodott ujjaira kisgyerekként rá is csodálkoztam mindig, főleg, amikor puszta hüvelykujjával tömte meg égő pipáját.

Földje nem sok volt, nem is ezért haragudtak rá a helyi pártkáderek, hanem mert a szemükbe mondta, mit gondolt róluk, akkor is, amikor már az elvtársak lettek az új urak a faluban.

Apám így csak inasiskolai kitérővel végezhette el az építészeti főiskolát. Talán éppen ezért, mert már 14 évesen is a politika nyomott a kezébe gimnáziumi tankönyv helyett kőműveskanalat, ő is mindig elmondta a véleményét, és főleg rengeteget politizált. Szidta a rendszert, ahogy azt akkoriban mondani szokták. A családi környezetnek, amelyben felnőttem, mindig része volt a világ dolgainak megvitatása, megbeszélése. Ezért számomra meglepő volt a kamaszkorban jött felismerés, hogy sokaknak többé-kevésbé közömbös mindaz, ami az otthonuk falain kívül zajlik, vagy kívül esik egyéni életük szűkebb körén.

A közélet, a közös ügyek iránti érdeklődés pedig akkoriban – a rendszerváltás utáni években – még teljesen más szinten volt.

Valószínűleg nem sokan gondolták volna harminc évvel ezelőtt, hogy az előttünk álló évtizedek milyen hanyatlást hoznak számunkra. Magyarságunk ugyanis nemcsak számban, hanem főleg identitásban, lélekben és nem utolsósorban tettvágyban is alaposan megfogyatkozott. Nyilvánvalóan a közöny és közömbösség, a közügyektől való elfordulás világjelenség, talán az internet és a szociális háló által behálózott társadalom természetes velejárója, de egy kisebbség számára végzetes lehet, ha a tagjai közömbössé válnak a saját közösségi ügyeik iránt és azok tevékeny alakításától tartózkodnak.

Lájkokkal kisebbségi ügyeket sem lehet sikerre vinni, a valós eredményekhez sokkal több kell.

Például mindenekelőtt személyes cselekvésekből, tettekből kialakuló közösségi, társadalmi nyomás. A magyar nyelvhasználat előmozdításához a magyar nyelv használata iránti tömeges igény kell, a sikeres politikai érdekképviselethez pedig világosan megfogalmazott közösségi célok, és az ezek mögött felmutatott politikai erő, amit szavazatokban mérnek.

A szerző jogász, politikus.

Az írás megjelent a Magyar7 2019/28. számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS