Példákról és tartásról a Mécs László Szabadegyetemen
Egyebek mellett a magyar hősepika, a felvidéki magyarság sorsa a két világháború során és azt követően, illetve Mátyás király szerepelt a XXI. Mécs László Szabadegyetem szerdai napjának programján, amelyben még barlanglátogatás is helyet kapott.
A szerdai nap B. Kovács István néprajzkutató, régész, gömörológus előadásával vette kezdetét, aki az elveszettnek hitt magyar hősepikáról, annak két legfontosabb emlékéről, a Szent László-legandáról és a nagyszentmiklósi kincsről beszélt. A szerző Világ Vitéze - Magyar hősepika című könyvében cáfolta meg azt a két évszázada hangoztatott vélekedést, miszerint a honfoglalás előtti magyar hősepika elveszett. Bebizonyította azt is, hogy a középkori Szent László-legenda ennek a pogány hősepikának keresztény köntösbe bújtatott változata.
„El kellene már feledni azt az eléggé belénk idegződött képzetet, hogy a keresztény egyház tűzzel-vassal irtotta a pogány emlékeket. Ez egyszerűen nem igaz. Volt ennek sokkal hatásosabb módja is, ez pedig az átértelmezés, az interpretatio christiana, vagyis a pogány hagyományoknak a keresztény felfogásba, a keresztény eszmerendszerbe való beillesztése, a pogány alakoknak a keresztény hitvilág alakjaival való azonosítása. Ennek emléke a Szent László-legenda” – fejtette ki B. Kovács István.
Ezt követően Dunajszky Géza író, publicista, amatőr helytörténész Ballada a szülőföldről című könyvét mutatta be a táborlakóknak. Délután a jászói barlang – amely a Szlovák- és Aggteleki-karszt barlangvilága részeként a világ természeti örökségének jegyzékébe is bekerült, s amely gazdag cseppkődíszítéséről, járatainak többszintes kifejlődéséről, régészeti leleteiről és figyelemfelkeltő történelméről ismert – megtekintésére adódott lehetőség, amivel főleg a XXI. Mécs László Szabadegyetemmel párhuzamosan működő napközis nyári gyerektábor kis lakói éltek.
Szécsi Zoltán háromszoros magyar olimpiai bajnok vízilabdázó, kapus élménybeszámolója után Takaró Mihály irodalomtörténész, egyetemi oktató adott elő Mátyás királyról, de elsősorban nem a mesék igazságos királyáról, hanem az államférfiról. Mint mondta, azért is aktuális Hunyadi Mátyásról beszélni, mert egy olyan korszakot élünk ma Európában, amely nagyon sok tekintetben hasonlít arra a régire. „Akkor ezt úgy hívtuk, törökveszély, amely egyet jelentett az iszlám európai előretörésével” – mondta. Az előadó arról is beszélt, hogy íróink műveikben jellemzően nem politikusként nyúlnak Mátyás királyhoz, egyikük sem az államszervező, nagy emberről beszél, hanem az anekdotákban élő Mátyásról.
„Én azt gondolom, hogy aki egy nagyon régi történelmi személyiség, Hunyadi Mátyás nyomába akar eredni, az ne történelemkönyveket bányásszon. Miért? Mert amikor az ember történelemkönyvekből tanul meg személyeket, azok mindig személytelenné válnak. Én úgy vagyok mind az irodalom, mind a történelem magyar nagyjaival, hogy szeretném szeretni is őket. Amikor nemcsak azt érzem róla, hogy nagy ember volt, hanem azt, hogy ez egy szeretni való nagy ember volt, aki azért lett nagy, mert miközben uralkodott, szolgálta a nemzetét. Mátyás száz évre megállította a nagy romlást, naggyá tette a magyarságot a középkorban, olyan naggyá, mint azóta talán soha nem volt. Mátyás szerethető király, szerethető ember, és tiszteletünket abszolút módon megérdemli” – fogalmazott.
A nap zárásaként Popély Gyula történetíró, egyetemi oktató Háborúból háborúba - békéből békébe című előadásában a felvidéki magyarság sorsáról beszélt. Mint mondta, a történelemben minden változik, fordul, egykoron hatalmas birodalmak tűntek el, számos modern államalakulat is már a múlté, s ezért nekünk is mindig résen kell lennünk.
„Megtartani önazonosságunkat – ez a legfontosabb. Mert bármit fordul a történelem kereke, ha mi már nem leszünk, elkopunk, asszimilálódunk, már fordulat, amerre akar, semmi hasznunk nem lesz belőle, és voltaképpen elősegítettük azt a folyamatot, amit mások, az ellenségeink szántak nekünk” – mondta.
Végezetül a közönség a Csemadok című filmet tekinthette meg, amely a szervezet jelentőségét, nemzettudat-erősítő és magyarságmegtartó szerepét mutatja be azokon keresztül, akik fontos szerepet játszottak az egyesület életében. Zsebők Csaba történész, a film szerkesztője a vetítés után elmondta, az anyag egy részét 10 évvel ezelőtt vették fel, aztán elveszettnek hitték, de végül sikerült megtalálni. Az egy évtized alatt „rárakódott port” úgy igyekeztek lesöpörni, hogy a szervezet jelenét is ismertetik.
