2019. június 2., 09:11

Nem szeretnénk másodrendű polgárok lenni

Június elsején Éberhardon az egykori Apponyi birtokon emlékeztek a Trianoni békeszerződés tragédiájára és a Nemzeti Összetartozás Napjára, amelyet a magyar országgyűlés 2010-ben foglalt törvénybe.

éberhard_nemzeti össz
Médialapozó
Fotó: Neszméri Tünde

Az éberhardi Apponyi-kápolnában, ahova gróf Apponyi Albertet utolsó akarata szerint végső nyugalomra helyezték, ökumenikus istentisztelettel emlékeztek személyiségére és a történelem tragikus eseményére.

Zsidó János esperes prédikációjában kifejtette: az elmúlt 99 év hatott a magyarságra, az anyaországira és a határon túlra rekedtekre is.

A felvidéki magyarság más, mint a többi régió magyarsága, sajnos mi vagyunk azok, akik a legkönnyebben elfelejtjük múltunkat.

Fontos, hogy megünnepeljük ünnepeinket, emlékezzünk, és fontos az is, hogy népdalainkat, irodalmunkat, kultúránkat ismerjük, ennek megtartó ereje van – fejtette ki Zsidó János. „Küldetésünk, hogy tovább adjuk azt az értéket, amit az Úrtól és a szüleinktől kaptunk” – mondta az esperes.

Zsidó János és Somogyi Alfréd
Fotó:  Neszméri Tünde
Zsidó János és Somogyi Alfréd

Somogyi Alfréd, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese szerint szomorú 99 év van mögöttünk.

De sajnos mi magunk is leromlottunk, fogyunk: lélekbe is tartásban is.

Június 4-e az összetartozás napja, az összetartozás pedig Isten akarata, ami megoszt az az ördög műve - mondta Somogyi. A református lelkész azt is kifejtette: nem szeretne másodrangú polgár lenni, de ha már azzá tett az állam, akkor ne várjon több lojalitást a magyaroktól.

Az áldások után az ünneplők elhelyezték koszorúikat, majd felcsendült a himnusz. Ez után a rendezvény a kultúrházban folytatódott, ahol Janik Jenő, Éberhard polgármestere üdvözölte a jelenlévőket. Majd Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke mondott köszöntőt. Kiemelte:

sajnos mi sem teszünk meg mindent magyarságunkért, önként adjuk fel iskoláinak, nyelvünket, kultúránkat.

Ennek bizonyossága a múltheti választási eredmény is. Trianon bennünk van, minden magyarban, de amíg bennünk van, hordozzuk a megoldást is, ilyen az erős anyaország, amely segít.

Bárdos Gyula szerint

a felvidéki magyarságnak nem pártokban, nem személyekben, közösségben kell gondolkodni. Fel kell ébreszteni a magyarság lelkiismeretét, mert nem áll jól a magyarság dolga.

Bárdos Gyula
Fotó:  Neszméri Tünde
Bárdos Gyula

Az előadások sorát Szili Katalin miniszterelnöki megbízott keztde, aki az autonómiáról, mint európai megoldásról szólt. Szili Katalin szerint a nemzetállam kirekesztő, mert nem ismer el más közösséget, ilyen Szlovákia is.

A nemzeti közösségek problémáinak megoldására az autonómia lehet a megoldás, ami azt is jelenti, hogy azokban a kérdésekben, amelyek a nemzetet érintik, önállóan dönthet a közösség a saját érdekében.

Szili Katalin
Fotó:  Neszméri Tünde
Szili Katalin

Szili Katalin feltette a kérdést: hogy beszélhetünk közösségi jogokról ott, ahol a beneši dekrétumok még életben vannak. Ha közösség lehet bűnös, akkor miért nem lehet a közösségi jogokat is elismerni? Sajnos az Európai Unió a nemzeti közösségek jogaival nem hajlandó foglalkozni, úgy vélik az az államok feladata. Miközben az Unió lakosságának 10 százaléka őshonos kisebbség, 5 százaléka bevándorló. Ez utóbbi kérdéssel viszont Brüsszel nagyon sokat foglalkozik. Már az is előrelépés Szili Katalin szerint, hogy jelentést fogadtak el az őshonos kisebbségekről.

Dr. Lajtai László, a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa a nemzetiségi oktatás helyzetét ismertette a dualizmus korából. Magyarországon a 19. században, így a kiegyezés után is, elsősorban felekezeti fenntartású iskolák voltak, amelyek működésébe az állam nem szólt bele. Csak az 1868-as iskola törvény kiadása után alapítottak a községek és az állam is iskolákat, de csak ott, ahol nem működött felekezeti iskola. Ez a törvény még nem írta elő az államnyelv oktatását, csak az anyanyelvét. Ebben az időben az összes magyarországi népiskolának (Horvátországi nélkül) csak 47 százaléka volt magyar tanítási nyelvű. A magyar nyelv bevezetése nagyon lassan ment.

Lajtai László
Fotó:  Neszméri Tünde
Lajtai László

Dr. Lajtai László szólt az Apponyi Albert nevével fémjelzett 1907-es oktatási törvényről is szólt. Apponyi törvénye évek munkája, Berzeviczy Albert kultuszminisztersége idejére tehető a jogszabály kidolgozása. 1904-ben terjesztették be a törvénycsomagot, ezt a törvényt nem fogadták el, majd Apponyi újra elővette a jogszabályt. A Lex Apponyi, az államnyelv hatékony megtanítását tűzte ki célul. A nem magyar vidékeken azonban ez a törvény sem hozott áttörést a hatékony magyar nyelv oktatásban.

Dr. Kovács Kálmán Árpád a felekezeti vitákon keresztül mutatta be Trianon sorsszerűségét. Előadásában Bangha Béla és Szabó Aladár 1920-as vitáját idézte. Szabó Aladár a magyar társadalom súlyos válságáról már 1887-ben is beszélt. Szabó szerint a reformátusok sajnos elveszítették Istennel és az élő Jézus Krisztussal a bensőséges kapcsolatot. Katolikus körökben is megjenetek a visszás társadalmi jelenségek.

Kovács Kálmán Árpád
Fotó:  Neszméri Tünde
Kovács Kálmán Árpád

Dr. Kovács Kálmán Árpád előadása végén elmondta, a hangsúlyt arra a közös gondolatra kell tennünk, „hogy a vallás egyéni és közéleti szívüggyé válásával, a Tízparancsolat etikai normáinak betartásával és igazi nemzeti egységgel lehetséges a Trianon utáni nemzeti kibontakozás útja.”

Böröndi Lajos író, tanár előadásában a huszadik századi traumák feldolgozatlanságáról szólt. Ugyan a trianoni trauma néhány műben megjelent, de kevés szerző és csak ritkán nyúlt ehhez a témához. Egyébként

a huszadik század összes traumájára jellemző a feldolgozatlanság,

míg sokan azt gondolták, hogy a rendszerváltás után a fiókokból előkerülnek majd a témát taglaló művek, csalódnunk kellett, sem prózai, sem lírai alkotások nem kerültek elő, csupán néhány addig kicenzúrázott írás került elő.  

A rendezvény Molnár Zoltán, vajdasági előadóművész irodalmi összeállításával ért véget, amely a magyarság huszadik századi tragédiáját idézte meg. A Szeretnék visszajönni még arra a kérdésre keresi a választ: maradjunk, vagy menjünk, hogyan tudunk boldogulni saját szülőföldünkön. A közönség a könnyeivel küszködve nézte végig az előadást.

Molnár Zoltán
Fotó:  Neszméri Tünde
Molnár Zoltán

A Nemzeti Összetartozás Napja szervezője a Csemadok Országos Tanácsa, Szenci Területi Választmánya, Éberhardi Alapszervezete és Éberhard község volt. A rendezvény után Bárdos Gyulát, a Csemadok elnökét kérdeztük a nap üzenetéről, arról, miért fontos az összetartozás. „Soha nem volt még ennyire aktuális kérdés a felvidéki magyarság számára az összefogás és az összetartozás. Nekünk a megmaradást jelenti. Ha egyénenként, közösségként komolyan gondoljuk, hogy meg szeretnénk maradni, akkor a huszonnegyedik órában vagyunk, meg kell találnunk azt a módot, amelybe becsatornázzuk az ötleteket és megoldásokat, személyeket, akik végre nem hatalomban és pénzben, hanem szoláglatban, közösségben gondolkodnak, és alázattal. Ami ma a templomban elhangzott, az nagyon igaz: a nyelv, a kultúra, a hit, a vállalás a legfontosabb.

Ha nem vállalom magam magyarként, hogy várhatom el másoktól, hogy elfogadjanak?

Amikor együttműködésről beszélünk, tudatosítani kell, előbb nekünk, magyaroknak kell együttműködnünk magunkkal. Zsákutcába vezető út, ha azt hisszük, mások segítenek rajtunk. Itt az ideje kézbe vennünk saját sorsunk irányítását, a közöségi érdek mögé kell becsatolnunk mindent, csak így lehetünk erősek.”

éberhard_nemzeti össz
+8 kép a galériában
Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.