Nagy teher is könnyű, ha sokan emelik – I.

Horony Ákos 2019. május 04., 11:42

A címben szereplő magyar közmondás olyan nyilvánvaló igazságot fogalmaz meg, amely minden közösségi cselekvés jelmondata is lehet. Még a kisebbségi nyelvhasználat vonatkozásában is a siker kulcsává válhat ennek felismerése.

Amikor néhanapján felmerül a kisebbségi önkormányzatok kérdése, a kényszeresen elhangzó ellenérvek felsorolásában – valahol a ne provokáljunk és a lejárt lemez között – mindig megjelenik az is, hogy Dél-Szlovákiában már egyébként is létezik magyar autonómia, hiszen magyar vezetésű önkormányzatok százai vannak, ahol magyar nemzetiségű polgármester gyakran színtiszta magyar képviselő-testülettel együtt igazgatja a község dolgait.

Természetesen az ilyen állítás már önmagában hordja a saját cáfolatát, hisz miféle kisebbségi önkormányzat az olyan, amely csak ott valósulhat meg, ahol a „kisebbség” a túlnyomó többséget alkotja? Mégis el kell ismernünk, hogy a magyar vezetésű városoknak és községeknek valóban van bizonyos törvény által biztosított mozgástere a nemzetiségi ügyek, ezen belül a magyar nyelvhasználat vonatkozásában is. Ennek korlátairól ugyan már 1992-ben gondoskodott a szlovák parlament, hisz éppen a magyar vezetésű önkormányzatok rendeletalkotási jogkörére tekintettel került bele az alkotmányba az a látszólag jogot biztosító, de egyúttal korlátozó mondat: „Az államnyelvtől eltérő nyelvek használatát a hivatali érintkezésben törvény szabályozza.” (Tehát önkormányzati rendelet nem.)

Képgalériánk:

Mindenesetre hosszú vajúdást követően 1999-ben megszületett egy külön törvény, amely a hivatalos érintkezésben a magyar nyelvhasználatot szabályozza. Ez a nemzeti kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény. A törvény a közigazgatási szervek – köztük az önkormányzati szervek – számára kötelezettségeket fogalmaz meg. Ezek az ügyfelekkel történő kapcsolattartásban hivatottak biztosítani a magyar nyelvű kommunikációt. A törvény hatálybalépésétől eltelt 19 évben azonban a magyar nyelvhasználat nem vált élő gyakorlattá még a törvényben meghatározott mértékben sem, sőt fokozatos visszaszorulása érzékelhető. Ezt számos hivatalos és tudományos felmérés támasztja alá, de a mindennapi tapasztalat is azt mutatja, hogy a hivatalok nem- hogy a szlovákkal egyenlő módon, de még a kisebbségi nyelvhasználati törvény által előírt meglehetősen korlátozott mértékben sem biztosítják a magyar nyelvhasználatot az ügyfelek számára. Ennek okát több tényező összhatásában kereshetjük, ezek közül a teljesség igénye nélkül hármat emelnék ki.

Egyrészt a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó jogi szabályozás töredezettsége és bonyolultsága, ami a jogalkalmazást rendkívül megnehezíti, gyakran maguk a hivatalnokok sincsenek tisztában az előírásokkal, az ügyfelek részéről pedig hasonló okból hiányzik a kezdeményezőkészség.

Másrészt az állam a kisebbségi nyelvhasználati törvény végrehajtásának, a kisebbségi hivatali nyelvhasználat gyakorlatba történő átültetésének pénzügyi és személyi feltételeit nem teremtette meg, a végrehajtást még olyan feladatok esetében is a helyi szervekre hárítják át, amikor egyértelműen központilag elvégzendő feladatokról lenne szó, a többletköltségek fedezéséről nem is szólva.

(Következő számunkban folytatjuk)

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/18. számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS