Magyar a magyarnak – szlovákul

Negyven éven keresztül az állt az alkotmányban, hogy az ország a kommunista párt vezető erején nyugszik. A rendszerváltozás után ez annyiban változott, hogy most

a vezető szerep immár nem a kommunista párté, hanem a szlovák nemzeté.

Mit jelent ez? Ha korábban valaki nem volt tagja a kommunista pártnak, nem élvezhetett ugyanolyan előjogokat, mint a párttagok. Ha valaki napjainkban nem része a szlovákságnak, akkor szintén hátrányos megkülönböztetést kell elviselnie a mindennapi élet több területén.

A Pro Media Alapítvány reklámkampányt tervezett indítani Szlovákia magyarok által lakott vidékén a Magyar7 hetilap terjesztésére. Ennek részeként több óriásplakátot szeretett volna elhelyezni az utak mentén. A meglepetés akkor érte az alapítványt, amikor a reklámtáblákat kezelő vállalatok visszautasították a plakátok kihelyezését.

Mi volt ennek az oka?

Miért nem lehet Szlovákia területén magyar újságot reklámozni?

Ahogy elkezdtük a kérdésre a választ keresni, rájöttünk, hogy milyen alattomos, de rafinált módon tartják sakkban a szlovák pártok az itteni magyarságot azzal, hogy folyamatosan megbízhatatlannak tartják a magyar embereket. Ennek egyik, de nem egyetlen eszköze az államnyelvtörvény, amely mindannak ellenére életben van, hogy már negyedik éve az országot irányító kormány tagja a Most-Híd nevű párt, amelyben magyar emberek is vannak.

Hogyan működik ez esetben az államnyelvtörvény? Először Róbert Lenártot, az egyik legnagyobb szlovákiai óriásplakát-fenntartó vállalat kereskedelmi igazgatóját kérdeztük. Lenárt a következőt nyilatkozta:

– A kulturális minisztérium levélben tájékoztatta a hozzánk hasonló cégeket arról, hogy az államnyelvtörvény szerint csak olyan köztéri reklámokat szabad kihelyezni, amelyeken a szlovák nyelvű szöveg a domináns. Azaz ha van is magyar szöveg a reklámban, annak a szlovák szöveg után kell következnie, és nem lehet nagyobb betűkkel írva, mint a szlovák szöveg. A mi társaságunk a törvényi előírások betartására törekszik, ezért sajnos az olyan plakátokat, ahol csak egynyelvű a felirat, vissza kell utasítanunk. Hozzá kell tennem, hogy amennyiben megszegjük ezt az előírást, akkor bennünket ér elmarasztalás, nem pedig a reklámok megrendelőjét.

A vállalkozó érvelése érthető, ő nem akar problémát, annyit tesz, amennyit a törvény előír a számára.

Arra viszont érdemes külön odafigyelni, hogy a törvény szigora a reklámcégekre csap le és nem a hirdetőkre. Ezt azért fontos megjegyezni, mert így még elutasítóbbá teszik a táblák tulajdonosait akkor, ha meglátják, hogy magyar nyelvű hirdetésről lenne szó. Esetünkben tehát nem a Magyar7 kiadóját büntetnék meg, hanem a reklámtáblák tulajdonosát, amely a magyar nyelvű plakátokat elhelyezné.

Az előbbinél markánsabb véleményt fogalmazott meg Slavomíra Salajová, a Szlovákiai Reklámtanács Bírói Testületének alelnöke:

– Véleményem szerint nem jó ez a törvény. Ne csak a szlovákiai magyarokra gondoljunk, hanem bármilyen nálunk előforduló más, nem szlovák nyelvi közösségre. Miért kellene ezeknek az embereknek az egymáshoz szóló közleményeit szlovákra is lefordítani? Ez már felveti a félrevezetés lehetőségét is, hiszen ha a Pozsonyban megjelenő angol hetilapot szlovákul is hirdetni kell, akkor az a vásárlókban azt az érzetet keltheti, hogy szlovák szövegeket is tartalmaz.

A jogásznő a gyakorlati problémák mellett meglepő nyíltsággal értékeli az államnyelvtörvény egészét is.

– Az államnyelvről szóló jogszabály alapvetően politikai jellegű törvény. Attól függően, hogy ki van kormányon, és ki mit tud kilobbizni, vesznek el belőle, vagy tesznek hozzá valamit. Véleményem szerint a szlovák szövegnek akkor van jelentősége az ilyen reklámoknál, ha az ország egészét érintő aktivitásról van szó.

A jogásznő szakmai véleménye nagyon érdekes üzenetet is tartalmaz, bár amikor erről beszélt, nyilván nem a mi szlovákiai magyar politikai problémáinkra gondolt. Meglátása szerint az államnyelvtörvény hatásfokát mindig az befolyásolja, hogy éppen ki van kormányon. Köztudott, hogy immár negyedik éve a Most-Híd nevű párt van kormányon Szlovákiában. Nagyon sok magyar ember tartozik ehhez a párthoz, a tagság és a vezetőség soraiban is. Logikus, hogy ezt a pártot is megkérdeztük, hogyan lehetséges, hogy egy ilyen törvény még mindig életben van.

Végső soron ez a törvény a szlovákságnak a magyarokkal szembeni bizalmatlanságának a megtestesítője,

hiszen a szlovák szöveg kötelezővé tétele azt fejezi ki, hogy tudni szeretnék, mit üzengetnek a magyarok egymás között Szlovákiában. A „mi Szlovákiánkban”. A Most-Híd párt válasza rendkívül meglepő, ugyanakkor tanulságos: „Az államnyelvtörvény módosítása a jelenlegi kormányprogramnak nem képezte részét.”

Mi hát a megoldás? Nos,

a megoldás megint a józan paraszti ésszel gondolkodó embereknél keresendő.

Megtudtuk ugyanis, hogy néhány regionális reklámcég nem zárkózik el attól, hogy a magyaroknak magyarul hirdető plakátokat is megjelentesse. Az egyik tulajdonosa, neve elhallgatása mellett, a következőt nyilatkozta lapunknak:

– Én kiteszem ezeket a plakátokat is, nincs túl sok hirdetőfelületem, ezért kicsi a valószínűsége, hogy pont ezeket szúrnák ki a rosszakarók vagy az ellenőrök. Eddig nem is futottam bele ilyen problémába. Persze, megértem, ha az országos nagyok jobban vigyáznak.

Magyarán szólva,

több mint hetven évvel a világháború után még mindig úgynevezett partizánmódszerekre van szükség,

titokban, a jó szerencsében bízva, hogy nem jön egy soviniszta feljelentő, aki a hatalmasságoknál szóvá teszi, hogy egy dél-szlovákiai kis cég a saját olvasóinak a saját nyelvén kívánt üzenetet közvetíteni!

Bízzunk benne, hogy a szlovákiai magyarok fogyását és elszegényedését támogató Most-Híd párt után eljön majd az idő, amikor olyan politikai képviselete lesz az itteni magyar nemzeti kisebbségnek, amely egy ilyen mondvacsinált törvényen könnyedén túlteszi magát, és valós, igaz célokat ér el a közösségünk épülése és gyarapodása érdekében!

Megjelent a Magyar7 2019/40. számában.