Ki lesz a legnagyobb szlovák? - a történelmi ismeretek hiánya nem gátolja a szavazást

A Legnagyobb szlovák című verseny kapcsán a következőket olvashatjuk: „Négy este folyamán (december 27-30. között) egymást követően negyven személyiséget mutatnak be. A négy előszilveszteri este alatt tíz-tíz olyan szlovákot ismerhetnek meg a nézők, akik a szavazás során a 100-61.-ik helyen végeztek”. Január elsején fogják ünnepélyesen bemutatni a lista másik felén szereplő személyiségeket, a nézők pedig az első tíz helyezett közül szavazhatnak majd arra, akit a Legnagyobb szlováknak tekintenek.

Habár a bemutatkozó szöveg szerint a szlovák történelem és a szlovák nemzet legnagyobbjait kerestetik, „szlovák szokáshoz híven” különösebb probléma nélkül bekerülhettek a listára olyan híres történelmi személyiségek is, akik nem voltak szlovák nemzetiségűek.

Már a verseny elején felmerült a kérdés, mit keres Mária Terézia a „legnagyobb szlovákok” között. Az osztrák császárnő és magyar királynő a szlovák szavazós verseny egyik műsorajánlójában tűnt fel.

December 27-én, az első előszilveszteri este folyamán bemutatásra kerültek azok a jelöltek, akik a szavazás alapján a 100-91-ik helyen végeztek.

A lista első tíz szereplője kapcsán csak nagyot nézhetett a magyar néző, amikor a jelöltek között meglátta Mátyás királyt,

akit ezek szerint - Mária Teréziához hasonlóan - egyesek ugyancsak szlováknak hisznek. Nemrég kissé érthetetlenül állhattunk afelett, hogy a szlovákok miért döntöttek úgy, hogy egy pozsonyi teret neveznek el Mátyásról, de így már választ kaphattunk kérdésünkre: minden bizonnyal egyesek szerint ő is szlovák volt.

Hasonlóképpen ahogy a trencsényi tartományúr, Csák Máté esetében is, aki ugyancsak a „legnagyobb szlovákok” közé került. Az egykori csehszlovák nacionalista propaganda az egységes, független Szlovákia megteremtésére tett első kísérletként értelmezte Csák Máté működését, némely szlovák körökben pedig előszeretettel terjesztik ezt ma is, megtoldva azzal a plusz információval, hogy

Csák Máté amolyan „szlovák királyként” uralkodott, és egy önálló „szlovák hercegség” létrehozására törekedett a történelmi Felvidéken.

Az első tíz jelölt láttán a magyar néző már izgatottan várhatta a második este bemutatásra kerülő következő tíz „legnagyobb szlovákot”, ahol aztán újabb sokként (?) hatott báró Mednyánszky László magyar festő és grafikus szereplése. Az őt bemutató kisfilmben a készítők

nem felejtették el hangsúlyozni Mednyánszky „semleges, uhorszkói” identitását, aki számára már nem volt fontos nemzeti hovatartozása, sem az, milyen nyelven beszél.

Talán túlzás volt ennek a műsornak kapcsán egy korrekt, történelmileg is elfogadható listát várni a szlovákoktól. Egyik oldalt ugyanis ott van a még jelenleg is történelemórákon oktatott szlovák történelemszemlélet, amely szerint ők voltak az a kiválasztott nemzet, amellyel az egész „uhorszkói” történelem elkezdődött. Aki ebben a hitben nő fel, nagyon nehéz más meglátásra bírni.

Másrészt viszont még mindig elképesztő az az információs-, vagy inkább információhiányos szakadék, amely a közös történelem ismereteivel kapcsolatban kialakult a szlovákokban.

Sok esetben sokkoló, mennyire nem ismerik a szlovákok a magyarok történelmét, még annak ellenére is, hogy több száz évig egy államban éltek velük.

Szemléltessük ezt egy legfrissebb példával. A karácsonyi ünnepek alatt a Sme napilap weboldalán jelent meg egy fotósorozat „Kortársak képei: Így nézett ki a karácsony a szocializmus alatt” címen.

Az már csak hagyján, hogy a fekete-fehér képek nagy része magyarországi adatbázisokból származott, tehát leginkább Budapest és más magyarországi városok karácsonyát mutatta be, amit egyébként több szlovák kommentelő is kifogásolt, mondván, nem lenne helyesebb Csehszlovákiából származó fotókat megjelenteti egy szlovák napilapnak?

Sokkolóan hatott, ahogy a „szlovák karácsonyi albumban” a magyar olvasó felfedezni vélte Nagy Imre és családja karácsonyi fotóját is, nagy valószínűséggel azért, mert az említett cikk szlovák szerzője egyáltalán nem tudta, kit is ábrázol az adott fényképp (mint ahogy ez Könyöki József portréjának esetében is történet, amire a szlovák műfordító Silvia Ruppeldtová, hívta fel a figyelmet).

Ezek után csak találgatni tudunk, kik lesznek a következő „legnagyobb szlovákok” a listán…