Irányzavarban: merre tovább Smer-SD?

Kolek Zsolt 2019. június 15., 12:49

A korábban egységesnek mutatkozó Smer-SD-ben az európai parlamenti fiaskó következtében felerősödtek a törésvonalak: egyre többen követelik Robert Fico távozását a pártelnöki székből. Van-e esélye a vezetőváltásnak, egyáltalán lehet-e még a jövőben meghatározó kormányzati tényező az Irány–Szociáldemokrácia?

Fotó: info.sk

A május végi EP-választáson a legnagyobb szlovák kormánypárt – hosszú idő után először – a második helyre szorult a pártok versenyében. A választási kudarc korábban nehezen elképzelhető folyamatokat indított el a párton belül, hiszen a Smer-SD hagyományosan legerősebb bázisának számító Kelet-Szlovákiában több helyi szervezet fellázadt a pártvezetéssel, s az azt megtestesítő Robert Ficóval szemben.

A talpasok lázadása

Minden jel arra mutat, hogy a választási kudarc mértéke meglepte a Smer-SD vezetését. Azzal bizonyára számoltak, hogy a 2016-os 28 százalékos eredményt nem tudják megismételni, de bíztak benne, hogy továbbra is a legerősebbek maradnak. A progresszívek győzelme végül nehezen kommunikálható, látványos választási kudarcot eredményezett.

Miközben a pártvezetést – így Robert Ficót – váratlanul érte a fiaskó mértéke, addig a pártot a hátukon cipelő talpasok elégedetlenségére katalizátorként hatott az eredmény. A Smer-SD már hosszú ideje lejtmenetbe került – legkésőbb a 2014-es államfőválasztás óta, amikor Fico alulmaradt Andrej Kiskával szemben. Az azóta megrendezett választások eredményeiből nyilvánvaló, hogy még a korábbi önmagához képest is kiszorulóban van a párt a nagyvárosokból és a gazdaságilag gyorsan fejlődő régiókból.

Az eredményeket főleg az északi, északkeleti járások szervezetei hozzák: legyen szó akár parlamenti vagy önkormányzati választásról, így az országos sikertelenség leginkább számukra lehet frusztráló.

Ezzel magyarázható, hogy a lázadás éppen a legrendíthetetlenebb bázis irányából indult meg a pártvezetéssel szemben.

Miért tűnt el két hétre Robert Fico?

Robert Fico lemondása a Kuciak-gyilkosság keltette turbulenciák nyomán nyilvánvalóan taktikai lépés volt. A korábbi kormányfőnek továbbra is megmaradtak az ambíciói, hogy a politika élvonalában maradjon. Látványos – és személyesen is megalázó – kudarcba torkollott az alkotmánybírói tisztség megszerzésének kísérlete, ami lehetővé tette volna számára, hogy emelt fővel távozzon a politika első vonalából.

Ficónak így nem maradt más lehetősége, mint hogy körömszakadtáig ragaszkodjon az egyetlen komoly megmaradt pozíciójához, a pártelnöki tisztséghez, miközben mind nyilvánvalóbbá vált, hogy személye a saját pártja számára is egyre nagyobb tehertételt jelent. Sőt, várakozásaival ellentétben, a helyébe lépő kormányfő, Peter Pellegrini hamar kilépett az árnyékából, önálló arcot építve.

A párton belüli elégedetlenek is Pellegriniben látják a megoldást, a lázadás ilyen módon nyílt személyi konfliktusként is felfogható, ami nem lebecsülhető kihívás Fico számára.

A pártelnök elbizonytalanodását mutatja, hogy a választási vereség és a párton belüli nyílt lázadás után hosszú napokra eltűnt a nyilvánosság elől, s csak közel két hét elteltével – már pozícióját biztosnak érezve – állt ki az újságírók elé.

Fico nyeregben maradt, de mégis miért?

A pártelnök, miközben a hírek – mint kiderült, alaptalanul – izraeli gyógykezeléséről szóltak, erőt gyűjtött. Felmérte, hogy bár ereje meggyengült, még mindig uralni tudja a pártot, sokkal inkább, mint Pellegrini valaha is fogja. Múlt pénteken, kétheti taktikus kivárás után Fico határozottan jelezte, hogy ambíciói változatlanok, a párt az ő vezetésével vágjon bele a 2020-as sikeres választási küzdelembe.

Felmerül a kérdés: mi tartja hatalomban Robert Ficót a Smer-SD-n belül? A válasz Fico és Pellegrini eltérő habitusában rejlik. A kormányfő, bár megtehette volna, nem állt a párton belüli lázadás élére, nem vitte kenyértörésre a mindinkább éleződő konfliktust közte és Fico között. Ezzel együtt, bár Ficót egyre többen tehertételnek látják, legalább ennyien, ha nem többen, a Smer jövőjét nem tudják elképzelni nélküle. Ha ez így van, Pellegrini a konfliktus jegelése, vagy a pártszakadás között választhatott. Mivel Ficóhoz képest láthatóan kevésbé szívesen áll bele a bizonytalan kimenetelű konfliktusokba, az előbbit választotta.

Van-e visszaút a csúcsra?

A közeljövő egyik fontos kérdése, hogy megőrizhető-e egyáltalán a Smer-SD egysége? Nyilván ez a körülmény fogja leginkább meghatározni a párt választási esélyeit. Jelenleg az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy Fico nem fogja elengedni 2020 tavasza előtt a pártelnöki posztot, sőt a nyári uborkaszezon elmúltával, másokat megelőzve, elindítja pártja választási kampányát. Fico számára leginkább a párt törzsválasztóinak megszólítása a hazai pálya; ebben a jóval pozitívabb sajtójelenléttel bíró Pellegrinihez képest utcahosszal jobban teljesít.

Kérdés persze, mire lehet elég a Smer-SD jelenlegi helyzetében a szociális ígéretek újabb csomagja?

Azzal Fico is számol, hogy amennyiben pártja 2020-ban meg is nyeri a választásokat, egyáltalán nem biztos, hogy érdemes a kormányrúdnál maradnia. Nagyon valószínű, hogy a Smer ellenzékbe vonulása esetén egy heterogén koalíció kerülne hatalomra, amiben kódolva volnának az ellentétek. A Smer-SD, ha megőrzi egységét, rövidebb idő után kerülhetne vissza a hatalomba, mint azt most gondoljuk. Mindezt végiggondolva korai még a lélekharangot kongatni a párt fölött, s véglegesen bukott politikusként kezelni Robert Ficót.

Megjelent a Magyar7 2019/24.számában. 

0 HOZZÁSZÓLÁS