Főhajtás Boráros Imre előtt, aki az összmagyarságot szolgálja
Hozzátartozóin és barátain kívül bel- és külföldi közéleti személyiségek sokasága vett részt az egyetlen felvidéki Kossuth-díjas színművész, Boráros Imre 75. születésnapja alkalmából március 8-án a komáromi Kultúrpalota dísztermében megtartott jubileumi ünnepségen.
Csáky Pál író, az MKP EP-képviselője köszöntőjében egy nagy főhajtás mellett új energiákat kívánt a manapság is aktívan munkálkodó ünnepeltnek. Kis Boáz, a Magyar Népfőiskolai Kollégium elnöke pedig kiemelte: jeles aktorunk a Kárpát-medence magyar ifjúságának is reménységforrást nyújt darabjaival.
Az 5 éves Boráros Imre Színház rendezvényén Csütörtöky József, a Duna Menti Múzeum igazgatója üdvözölte a díszvendégeket: Csáky Pálon és Kis Boázon kívül Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége képviseletében Szabó József tanácsost, Molnár Imre történészt – a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatóját, Lépes Lóránt atyát – a Mária Rádió műsorigazgatóját, a Rákóczi Szövetség részéről Martényi Árpád elnökségi tagot, Nagy János szobrászművészt, Józsa Judit keramikusművészt, Maczkó Erzsébetet – az Ars Sacra Fesztivál elnökségi tagját, Tóth Tibort – a Komáromi Jókai Színház igazgatóját, valamint több helyi szervezet és intézmény vezetőit. Azt is megtudtuk: az eseményt a házigazda intézményen kívül a Magyar Művészeti Akadémia is támogatta.
Csáky Pál köszöntője elején úgy fogalmazott: a termet megtöltő jelenlevők célja az, hogy kimutassák a Boráros Imre iránti szeretetüket, tiszteletüket és megbecsülésüket. „Ezekért a pillanatokért érdemes élni, dolgozni“ - szögezte le. Majd tömören méltatta a jubiláns eddigi több évtizedes, tartalmas pályáját, amely során nevelt, szórakoztatott, elgondolkodtatott bennünket.
A Csáky Pál által számára írt drámákban (Hit és hűség, Hit és illúzió) pedig a felvidéki magyarság megpróbáltatásait tárta a közönség elé – miközben nagy sorskérdéseket feszeget, mutatja a további helyes utat.
„Egy közösség, egy nemzet akkor gazdag, ha olyan óriásai vannak, akikre fel tud nézni, akik letettek valamit a közös asztalra. Boráros Imre már sokat letett, nem véletlenül kapta a Kossuth-díjat, ő maga egy jelenség, egy olyan intézmény, amelyre nagyon nagy szükségünk van. Nagy főhajtás mellett új energiákat kívánunk neki, támogató szeretetünk sarkallja őt hasonló folytatásra, és sok kihívással szembesüljön, amelyek növeljék alkotókedvét! Nagy tisztelettel köszönjük, hogy vagy, mindazt, amit eddig tettél, s megelőlegezve a bizalmat, azt is, amit ezután teszel!” – fejtette ki Csáky.
Kis Boáz, a Magyar Népfőiskolai Kollégium elnöke azért kért szót, mert az ünnepelt a magyar-magyar kapcsolatok erősítésére hivatott, nyári balatoni népfőiskolákban is gyakran és szívesen szerepel.
– mondta el, Isten áldását kérve Boráros további nemzettudat-erősítő szolgálatára.
Az ünnepi beszédek után Boráros Imre az idén felújítandó Dózsa-monodrámából a Beszéd Cegléd piacán című részletet, majd a Hit és illúzióból a Fohászt adta elő. Azután a jelenlevők közösen tekintették meg a színművész életéről és munkásságáról szóló, Ahonnan elindultam című portréfilmet. T. Nagy Imre, Szepsiben élő filmrendező és fiai alkotását, amely a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával nemrég készült.
Az 50 perces alkotásból egyebek mellett az is kiderült, hogy a 12 rangos díj tulajdonosa egész életében féltve őrzi a családi örökségül kapott értékeket, amelyek a következők: a mindenkor erőt adó hit, a hazaszeretet, a pontosság, a becsület és az idősek iránti tisztelet.
– szögezte le végül a közkedvelt művész, akinek Csütörtöky József további sok derűs, aktív évet kívánt.
A zárófogadáson özv. Siposhegyi Péterné portálunknak elmondta: nagyon örül annak, hogy a Boráros Imre kérésére, Esterházy János halálának 50. évfordulója alkalmából, 2007-ben írt Hantjával sem takar – János passió című Siposhegyi-monodrámának már több mint százszor tapsolhatott a közönség. A tíz évvel ezelőtt fiatalon elhunyt drámaíró párja azt is elárulta: „Péter látta e darabja bemutatóját, de sajnos, hozzávetőleg két évvel később távozott az élők sorából. Boráros azonban korábban több darabjának főszerepeit is nagyszerűen játszotta. Azt is mondhatnám, hogy a háziszerzője volt Imrének, aki kitűnő színművész, nagyon megérdemelte a Kossuth-díjat. Azért is, mert világszerte öregbíti a magyarság és szülőföldje hírnevét. Nagy örömmel fogadtam a születésnapi ünnepségére szóló meghívását, bárcsak Péter is itt lehetett volna. Valóban egy lélekemelő és megható rendezvénynek lehettünk a részesei“.
