Fico és az új kihívások
Hosszú hallgatás után megszólalt Robert Fico – eltekintve attól a szerencsétlen videókijelentésétől, amelyet egykori harcostársa, Pavol Paška halála után tett, s amelyben a „könyörtelen” médiát okolja annak haláláért.
Úgy látszik, Fico kezdi összeszedni magát romjaiból, s a határozott régi Ficót megcsillantató jelentést tett az ország jelenlegi politikai helyzetéről és pártja jövőjéről, s kijelentette: kezdődhet a politiai párharc.
Persze, láttunk már ilyet korábban is: a számára fiaskóval végződött államfőválasztás után, akkor is jó ideig tartott, míg erőt vett magán, és képes volt kiállni a nyilvánosság elé.
Robert Fico szerint az elmúlt hónap politikai történései átrajzolták Szlovákia politikai térképét, s nekik most az a feladatuk, hogy megtartsák a Smer dominanciáját.
Hozzátesszük, a dolgok jelenlegi állását és a közhangulatot figyelembe véve, ez egyáltalán nem mutatkozik egyszerű feladatnak.
Igaza megerősítése érdekében Fico ezúttal is az évek óta hangoztatott alapmondathoz nyúlt, azaz, hogy a „jelenlegi kormánykoalíciónak – akár tetszik, akár nem – nincs alternatívja”, s ezért neki kutyakötelessége – a legerősebb koalíciós párt elnökeként – megtenni mindent annak érdekében, hogy a hatalom ne kerüljön az „amatőrök és politikai rikkancsok” kezébe.
Ezen a ponton nem kímélte se Sulíkot, se Matovičot vagy Hlinát, de az MKP elnökét sem, akit nemes egyszerűséggel csak „ismeretlen úrnak” titulált. Fico szerint az ellenzék említett vezetői csak a társadalom egy részének érzelmi hullámait lovagolták meg, ami magában is sokatmondó a helyüket illetően a politikai térképen.
Fico úgy véli, a kormánykoalíció választói joggal várják, hogy megnyugodjon a helyzet, s hogy a kormány a gazdasági és társadalmi problémák megoldásával foglalkozzon végre, s odaszúrt a tereken tiltakozók tömegének is, mondván, „Szlovákia nem pusztán a Szlovák Nemzeti Felkelés tere, a fő témát nem képezhetik csupán a belügyminisztérium személyi kérdései”.
Fico kijelentései megerősítették az újságírók ama véleményét is, hogy a Tibor Gašpar leváltása után a Smer, illetve a jelenlegi kormánykoalíció megpróbálja majd szociális csomagokkal kihúzni a választási időszakból még hátralevő két évet, ami akár sikerülhet is nekik.
A Smer elnökének szavai a nyugdíjasok, fiatal családok vagy a fogyatékkal élő családtagjaikról gondoskodók támogatását célzó belebegtetett újabb szociális csomagról is ezt támasztják alá.
Robert Ficónak azonban nem lesz könnyű dolga. A történelem legalábbis azt mutatja, hogy a pártelnöki és a kormányfői szék különválasztása a legtöbb esetben járhatatlan útnak bizonyult. Pláne, ha egy olyan hiú ember esett el a miniszterelnöki poszttól, mint Robert Fico, akinek mindene a hatalom.
Egy pártelnök, még ha a legerősebb kormánypárt elnökéről van is szó, messze nem rendelkezik olyan megkülönböztetett figyelemmel, pedig az a mi Ficónknak rendkívül fontos.
Bár a Smer „kényszerpihenőre küldött” elnöke most nyilvánosan még arról beszél, hogy a kormányfői és a pártelnöki székek különválasztása egy sor újabb lehetőséget hoz a pártja számára, egy a hatalomtól ennyire megmámorosodott embert valószínűleg nem elégít ki majd, hogy pártja választóbázisának újraélesztésével vagy akár a parlamenti felszólalásokkal múlassa a napjait.
