2019. július 28., 13:35

Felemelt ujjak

A kulturális minisztérium államnyelvőrei ismét felemelték figyelmeztető ujjukat.

kisebbsegi-tabla.jpg
Fotó: archívum

A májusi választások kampányában a magyarlakta vidékeken természetes módon, ahogy ez a demokrácia beköszöntése óta mindig is történt, a magyar választókat magyar nyelvű plakátokon szólították meg az őket képviselni akaró pártok.

Az óriásplakátok némelyikén bizony – horribile dictu – kisebb betűvel volt olvasható az „államnyelvű” szöveg, sőt néhol részben vagy teljesen hiányzott is.

Az ilyen égbekiáltó bűnnek, tűrhetetlen pimaszságnak, hogy a magyar választót a magyar politikus magyar nyelven szólítja meg, a múltból nyakunkon maradt államnyelvőrök szerint végérvényesen véget kell vetni.

A buzgó hivatalnokok nem véletlenül épp a politikai kampányokat vették célkeresztbe, ugyanis szinte ez az utolsó olyan terület, illetve alkalom, amikor még tömegével jelennek meg feliratok és nyilvánosságnak szóló üzenetek úgy, hogy a magyar nyelv hangsúlyosabban szerepel, ami egyébként a megrendelőt és a célcsoportot tekintve teljesen indokolt. A gazdasági jellegű reklámoknál már sikerült a magyar nyelv szinte teljes kiszorítása.

Vegyük csak sorba a minisztériumi nyelvőr fejével, milyen „káros” társadalmi hatásai lehetnek egy kizárólag magyar nyelvű vagy nagyobb betűméretű magyar szöveget tartalmazó óriásplakátnak Szlovákiában:

Először is, az északabbról a magyarlakta (szlovákul csak szigorúan „vegyesen lakott”) vidékre tévedő állampolgárok meglepődve fedezhetik fel, hogy van olyan része az országnak, ahol magyarok élnek, akár még többségben is! Ezt a tényt pedig jobb eltitkolni, hisz sok kényelmetlen kérdést felvethet, és nehogy végül e többségi polgárok megszokják, sőt ennek következtében a jövőben jobban tolerálják majd a magyar szót.

Másodszor, a szlovák „államalkotó” polgár egy pillanatra úgy érezheti, hogy nem ő a fontosabb, hiába áll ez feketén-fehéren a törvényben,

egy magyar nemzetiségű pedig egy pillanatra azt érezheti, hogy ő is ér annyit valakiknek, mint a szlovák nyelvű polgártársa, ez pedig az egyenjogúság és egyenrangúság iránti tűrhetetlen vágyat kelthet.

Végül a szlovák nemzetiségű polgárban – ugyan csak pillanatnyi múló gondolatként – akár még az is felmerülhet, hogy hasznos lenne érteni a plakáton szereplő mondatokat. Az ilyen bűnös gondolatok mindenképpen megelőzendők, hiszen ha egy szlovák esetleg megtanul magyarul, az már a 19. századi „národovci” óta önmagában véve is „brutális magyarizáció”. (A fordítottja természetesen alapvető állampolgári kötelesség.)

A minisztérium nyelvvédelmi osztálya tehát nem holmi kedvtelésből emeli fel az ujját, megvannak a nemtelen indokai.

A pártoknak kiküldött levélben a következő parlamenti választásokon már az államnyelv elsőbbségének tiszteletben tartására szólítja fel a politikai pártokat a „szlovák reklám és marketing kommunikáció színvonalának növelése érdekében”. Amelynek emelését szerény véleményem szerint nem a magyar nyelvű reklámokon kellene gyakorolni, hisz ezeknek semmi közük hozzá.

Az abszurd a történetben, hogy az illetékes hivatalnok a „marketing” szót képes volt leírni, amikor annak elvárása, hogy a reklám célközönségét olyan nyelven is kötelezően megszólítsuk, amely nem a sajátja, szembe megy mindennel, amit a reklámszakma mond.

Erre az egészre egyetlen méltó válasz, ha mi is felemeljük a megfelelő ujjunkat.

Főleg úgy, hogy az államnyelvőrök ebben az esetben az ujjemelésnél többet nem is tehetnek, mert a politikai reklámok esetében bírságolni egyáltalán nem tudnak. 

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.