Az EU-n belül megalakul Franko-Germánia, a maradékra pedig a gyarmati és a vazallusi szerep jut
Macron és Merkel azon igyekezete nyilvánul meg A francia-német szerződés szellemiségében, hogy alternatívát vázoljanak fel az EU integrációjának és a NATO katonai együttműködésének. Franciaország és Németország megmutatja nekünk, miképp is képzelik el Európát Nagy-Britannia nélkül. A maradék pedig választhat, hogy szófogadóan, vagy háborogva fogadja-e el a gyarmati és a vazallus szerepeket. A háborgók elcsitítására pedig létrehozzák a szükséges „fegyvereket” – állítja Ivo Strejček, volt cseh EU-parlamenti képviselő, aki ma Václav Klaus think-tank intézetének munkatársa.
Ivo Strejček véleménye a Brexitről az, hogy a jelenlegi brüsszeli stratégia nemcsak arról szól, miként szorongassák meg a briteket, hanem egyben üzennek az EU kontinentális részeinek, hogy távozni nem szabad. Ez a brüsszeli elit kemény válasza az elszenvedett pofonra, amelyet a brit referendum során elszenvedni volt kénytelen, és egyben propagandaeszköz arra is, hogy helyreállítsák a presztízsveszteséget és a rendet az EU maradékában, ahol egyre erőteljesebbek a kritikus és lázongó hangok.
A volt képviselő szerint a Brexittel nem történik semmilyen katasztrófa. Nagy-Britannia a helyén marad a La Manche csatorna mögött, és minden országnak az az érdeke, hogy újraépüljenek az optimális kapcsolódások a britekkel. A világ nem dől össze, legalábbis azoknál, akik hisznek a szuverén országok szabad együttműködésében.
Ivo Strejček szerint a francia-német szerződés csupán folytatása Macron, 2017-ben a Sorbonon előadott Európáról szóló tévelygésének.
Jelzi, hogy Macron és Merkel nincs megelégedve az európai integráció jelenlegi sebességével és mélységével. A jelenlegi integráció modelljének amúgy is sok a kritikusa.
Ha a két ország iskoláiban be akarják vezetni a francia és német nyelv oktatását, ha közös gazdasági szervezettséget akarnak, csak csinálják, de mindezek mögött más szándékok is húzódnak, amelyekre figyelnünk kellene. Például arra, hogy mindkét ország közös külügyi és hadügyi állásponttal fog kialakítani az EU-ban és a NATO-ban. Ha Franciaország és Németország közösen építi majd a hadseregét a „belső és külső ellenségei” ellen és így kívánja óvni Európai érdekeit, akkor ez esetleg minket, a perifériákat is érdekelhetne. A jelenleg kialakult katonai együttműködés a NATO keretein belül Csehországnak az egyedül elfogadható, amibe nem férne bele az ilyenfajta különállás.
Ivo Strejček a szerződés egyik pontját, amelyben Németország lehetőséget kapna, hogy végre bekerüljön az ENSZ Biztonsági Tanácsába zavarosnak tartja, mert nem világos, hogy ezt a két ország miként akarja elérni. A szerződésben csupán annyi van, hogy Franciaország ez ügyben új megegyezést fog kezdeményezni, amire szerinte a világnak nincs fogékonysága.
De ezek a lépések egyben kételyeket is ébresztenek, hogy valóban ez Európa érdeke, vagy inkább Franko-Germániáé.
A Biztonsági Tanács jelenlegi összetétele kopírozza a második világháború eredményét. Németország belépése ezt írná fölül, és minimum az USA és Oroszország ellenezné azt.
Ivo Strejček szerint a szerződéssel az európai hatalmi egyensúly is elmozdulhatna a francia-német tengely felé, hiszen egy új alternatívát akarnak kialakítani az európai integráció és a hadügy területén. A két ország ezzel nyilatkozik, miképp képzelik el a Nagy-Britannia nélküli Európa jövőjét. A maradék pedig választhat, hogy szófogadóan, vagy háborogva fogja elfogadni a gyarmati és vazallus szerepeket. A háborgók elcsitítására pedig megalkotják a szükséges „fegyvereket”.
Az interjúban kitér arra a kérdésre is, hogy az egyesülés, esetleg olyan túlerőt okoz az EU-n belül a két országnak, amellyel az egyszerű szavazásokon könnyen lehengerelhetik a kisebb államokat. Ivo Strejček hangsúlyozza, hogy
semmi sem örök, és a két ország történelmét tekintve ez különösen érvényes.
Franciaország esetében amúgy is minden képlékeny, és az ottani oppozíció nyíltan ellenzi a megállapodást. Az EU országok egyik része úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, a másik részük lehet, hogy erőteljesebben fog reagálni.
Matteo Salvini a francia-német törekvésekre felvetette az olasz-lengyel blokk, mint ellensúly kialakításának lehetőségét.
Mindenesetre megállapítja, hogy a Macron-Merkel paktum nem egy politikailag homogén közegben született, de a kialakított blokk dominanciája egy ideig meghatározó lehet.
A volt képviselő kommentálta Václav Klaus kijelentését, miszerint „sem Németország, sem Franciaország nem tudta maga alá gyűrni Európát, hiába volt Hitler, vagy Napoleon igyekezete. Hogy mindez a Franko-Germániának sikerülhet? Az ilyen ambíciókra mindenesetre figyelnünk kellene.
Ivo Strejček Klaus ellenpéldájaként bemutatja a cseh külügyi államtitkár, Chmelař véleményét, aki azt a pozíciót védi, hogy a cseh külügy érdekeit nem gátolja Franko-Germánia létrejötte, sőt egyenesen üdvözli azt. Václav Klaus a külügy álláspontja ellenében próbál figyelmeztetni, hogy a mindenáron való behódolás esetleg ellentétesek lehetnek a nemzeti érdekekkel. Figyelmeztet a cseh külügyi külpolitika alárendeltségére, mert úgy tűnik, hogy Csehországnak nincs saját külpolitikája.
Franko-Germánia geopolitikai súlyát elemezve Ivo Strejček nem tartja valószínűnek, hogy esélye lesz rövidtávon kiegyenlíteni Amerika, Kína vagy Oroszország befolyását. Csupán azért nem, mert Macron nem Franciaország, és Merkel nem Németország, így erőfeszítésük bármely homogén álláspont kialakítására egyelőre vágyálom. Ha ez mégis sikerülne, akkor
visszatérnénk a második világháborúban kialakult koalíciókhoz, az egyik oldalon állna az USA, Nagy-Britannia és az oroszok, a másikon pedig Németország a kontinentális Európa java részével.
Az „európai gondolat” jegyében fogalmazódott meg a Bernard-Henri Lévy, francia filozófus kiáltványa, amelyet további harminc személyiség is aláírt. A manifesztum szerint küzdeni kell az „európai gondolatért”, mert különben nézhetünk, miképp takar be minket a populizmus. Azokat,
akik nem fogadják el a közös európai projektet, egyúttal lélekrombolóknak minősítik.
Ivo Strejček felteszi a kérdést, hogy jelenleg mit is tartalmaz az európai eszmeiség, és mit jelent a populizmus. Szerinte a mai „európai gondolat” elnyomja a nemzeti államot, megfosztja szuverenitásától, migrációbarát, multikulturális, feminista, gendersimogató, zöld fundamentalista. Populista pedig bárki, aki nem ért egyet ezekkel az „európai eszmékkel”.
Így fogalmaz:
„Az egész értelmiségi kiáltvány egy hisztériával teli tobzódás, amit inkább az eddigi apanázsok megtartása, nem pedig az egyszerű emberekért való aggódás motivál. Végeredményben semmi más, mint az értelmiség hagyományos csodálatának kifejeződése a perverz társadalom-mérnöki utópiával szemben.”
