A szlovák újságírót frusztrálja a magyar nemzeti zászló látványa Pozsonyban

Radi Anita 2019. július 19., 08:49

Azt hihetnénk, hogy Andrej Danko kijelentéseit nem lehet überelni, aztán jött Miro Kern, és vitte a pálmát, ami az abszurd párhuzamokat illeti.

Fotó: Tomáš Benedikovič/DennikN

A héten vezető hírként futott a szlovák házelnök, Andrej Danko (SNS) azon flúgos kívánsága, hogy emeljenek egy 30 méteres zászlórudat a szlovák parlament elé, mert szeretné túlszárnyalni a magyar Országház előtti 27 méteres árbócot. Jöttek is a kommentek és vicces mémek Danko magyarokkal kapcsolatos nevetséges, és már a szlovákok számára is kínos komplexusairól.

Nem így gondolja ezt a DenníkN újságírója, Miro Kern, aki egy érdekes eszmefuttatást tett közé.

Kern szerint Danko lépését valójában a magyarok inspirálták, és a zászlófelhúzással való provokálás az ő módijuk.

Példának megemlíti, hogy a magyarok hasonló módon helyeztek el egy magyar nemzeti zászlót a szlovák főváros kellős közepén.

Tény, hogy a zászlórudak méregetése és azok szimbolikus helyeken való elhelyezése mindeddig nem volt a szlovák politika része, és inkább a magyarokra jellemző. Ez ugyanis gyakran a Nagy-Magyarország utáni szentimentalitásból ered, amelynek 1918-ig Szlovákia is része volt”

írja Kern.

Kern ismerteti, hogy 2014-ben a magyar nagykövetség titokban vásárolt egy épületet a mai Hodža-tér sarkán. Ekkor olyan hírek kezdtek el keringeni a diplomáciai közegekben, hogy nem azért vásárolják-e a magyarok ezt az épületet, hogy az Elnöki Palota mellé felhúzhassák a magyar zászlót.  

Itt most meg is állhatunk egy szóra, hiszen már enyhén patologikusnak minősíthető az, hogy valaki azonnal összeesküvést sejt csupán abban, hogy egy magyar ember épületet vásárol Pozsony központjában. Kern és társai szerint nyilván ezt csakis azért teszi valaki, hogy majd kitűzhesse oda a magyar zászlót és ezzel a szlovákokat hergelje (sic!).

No de mondja ezt az, aki éppen az Elnöki Palotával példázik, amely konkrétan csak 1996 óta elnöki palota. Azelőtt Grassalkovich-kastély volt a neve, és semmi köze sincs a szlovákokhoz. Ennek ellenére mégis éppen itt székel a szlovák köztársasági elnök, és nem is egy szlovák zászló lobog rajta (és előtte). A magyar nagykövetség ellenben a Stefánia úton székel, ahol számos úri palota és előkelő ház sorakozik, amelyek egykor magyar és német családok tulajdonában voltak.

Ősi félelem a magyaroktól

Kern elmondja, hogy az épületvásárlás után a szlovákok félelme beigazolódott: „Megtörtént az, amit a szlovák diplomaták megjósoltak – az épület homlokzatán található magyar és európai zászló mellé a magyar nagykövetség építtetett a tetőre egy árbócot, és kiakasztotta oda a magyar zászlót. Az pedig most körülbelül ugyanolyan magasságban lobog, mint az elnöki palotán lévő zászló, lehet még kicsit magasabban is. Ráadásul nem egy szokványos zászlóról van szó, a magyaroknak egy speciális konstrukcióba van beleépítve, amely mindig „lobogó” formában tartja” – írja Kern.

A szlovák külügyminisztérium állítólag tiszteletlenségnek nevezte a magyar zászló ilyen formájú elhelyezését a vendégországgal szemben. Hivatalosan azonban nem tettek panaszt Magyarországnál.

Szlovákia volt magyarországi nagykövete, Rastislav Káčer szerint „Magyarország szívesen jelölgeti meg az ősi területeket, és ez nem csak Pozsonyt érinti, de sok más esetben is így van Erdélyben, Kárpátalján, vagy a Vajdaságban”. Káčer hangsúlyozta, hogy Magyarországon még mindig él a nagymagyarországi hangulat.

Provokáló szimbólumok

Kern megírja, hogy Magyarország sok esetben olyan szimbólumokat használ, amelyeket a szomszédos országok provokációnak vehetnek. Példának felemlíti a székely zászlót, amelyet  2014-ben Kövér László kitűzetett a magyar parlament épületére, ezzel pedig a románok felháborodását keltette. Kern szerint tehát a székely zászló provokáció, hasonlóképpen ahogy nyilván a Nagy-Magyarországot ábrázoló térképeket is annak tartja.

Végül nem felejti megemlíteni, hogy a „galamblelkű” szlovákok – a magyarokkal ellentétben - sosem tettek ilyen húzásokat, sem zászlókkal sem más tárgyakkal a szomszédos országokkal szemben.

Kern nyilván elfelejtkezett a Párkányban erőszakos módon elhelyezett Štúr-szobor esetéről. Aztán ott vannak a Matica slovenská gombamód szaporodó történelmietlen szlovák kurucok-típusú emléktáblái, a magyar történelmi személyek elszlovákosítása vagy a történelmi tankönyvek magyartalanítása. No de mindez egy kicsit sem olyan figyelemre méltó Miro Kern számára, mint egy lobogó magyar nemzeti zászló Pozsonyban. Mellesleg az 1945 utáni magyarellenes döntések, a deportálások és az erőszakos kitelepítések sem érdeklik, amelyeknél a "galamblelkű" nemzet képviselői segédkeztek, miután a fasiszta szlovák állam a II. világháború győztesei oldalán "találta magát".

0 HOZZÁSZÓLÁS