2019. május 7., 09:39

A nemzeti közösségnek megvan a maga szerepe

Az interjú tavaly készült, de most, hogy Orbán Viktor melegebb égtájakra küldte Webert, talán még aktuálisabb, mint 2018 nyarán.Milyen helyzetben van az Európai Unió? Milyen jövő vár rá? Mi várható a jövő évi európai parlamenti választásoktól? A VI. Martosi Szabadegyetem (2018) pénteki napján az Európai körkép című fórumon Csáky Pál és Schöpflin György EP‑képviselők beszélgettek a fenti kérdésekről. A fórum után kérdeztük Schöpflin Györgyöt.

schopflin07.jpg
Galéria
+8 kép a galériában
Fotó: Magyar 7

Képviselő úr, előadásában komoly hangsúlyt kapott az a gondolatmenet, hogy a liberalizmus és a konzervatív politikai szemlélet között szinte eltűnt a különbség. Ez azt jelenti, hogy más törésvonalak jelentek meg, mondjuk a globalitás és a lokalitás közt, vagy – gazdasági szemszögből nézve – az egyenlőtlenségek nyomán, amely a munkavállalók jövedelme és a tőkés struktúrák jövedelme között húzódik?

A lokalitás és a globalitás közti ellentét is benne van, és az egyenlőtlenség is nagyon fontos törésvonal a mai világban. Van, aki végképp nem akar azzal foglalkozni, hogy ez a liberális, globális világ hozza létre az egyenlőtlenségeket. Példának okáért a globális munkaerő annyira olcsó – Kínára gondolok elsősorban –, hogy az európai szakképzetlen ember, mint állampolgár igazából gazdaságilag semmit nem ér. Ez egy alapvető probléma. Ma már Európában nem halnak éhen az emberek. Az állami támogatásokból, juttatásokból mindenki meg tud élni. Ha nincs szerepük, nincs státuszuk, akkor őket az elit, a felső 25 százalék egyszerűen lenézi. Amikor – és ez számomra értelmezhetetlen – Hillary Clinton a saját szavazóira azt mondja, hogy szánalmasak, akkor valami nagyon elment! Mi történik itt? Milyen demokrácia ez? Lenézzük a saját szavazóinkat? Sajnos ez van. Tehát ilyenfajta egyenlőtlenségeket látok, és azt – nem biztos, hogy ez ennek szerves része, de talán igen –, hogy ez a liberális fősodor, ami most már elkezdte koptatni magát, nem érti, hogy mi történik körülötte. Az egész felvilágosodás többek között arról szólt, hogy állandó jelleggel keressük az igazságot. Kognitíve növekszünk. Viszont ha valaki nem képes új gondolatokat befogadni, akkor lesz valaki más, aki majd másképp fogalmazza meg.

Fotó:  Magyar 7

Az ön mondatai viszont megadják a következő törésvonalat, amely az individuum és a közösség jogai között húzódik.

Nagyon nehéz kérdés. Könnyű azt állítani, hogy nincsenek közösségek vagy alkalmi közösségek, aztán mégis előtűnnek olyan csoportok, amelyek úgy néznek ki, mint szerves közösségek – sokkal magasabb bizalmi szinttel. Erről több érdekes szociológiai tanulmány szól. Például Dániában nagyon magas az egymás iránti bizalom szintje. Vagyis az emberek bíznak egymásban. Ők is egy lehetetlen nyelvet beszélnek. De ez nem a nyelv lehetetlenségéből következik, mert tudjuk, hogy Magyarországon viszont nagyon alacsony ez a bizalmi index. Ismerek olyan felvidékieket is, akik eljönnek Budapestre, és egy év után már nem bírják a nagyvárosi bizalmatlanságot. Annyira más a közeg, amit néhány külföldi is másként él meg. Sajnos a felvidékiekkel 1918 óta más történelmet élünk meg. A közösségnek, tehát a nemzeti közösségnek, de másfajta közösségeknek is van egy szerepe. A nemzet élő közösség, hiába állítják, hogy ez már avítt, lejárt dolog. Az etnicitásnak, azaz a közös származástudatnak, mint szervezési elvnek, szintén megvan a szerepe. Ez abban az esetben nem veszélyes, ha a nemzetben más szervezőerő is jelen van. Vegyük például azt a polgári gondolatot, hogy mi igenis betartjuk a törvényeket. Mert van, aki nem tartja be.

Fotó:  Magyar 7

A ma populistának bélyegzett pártokat nem határozhatjuk meg úgy, hogy ezek azok, amelyek felvállalják a globalitás–lokalitás törésvonala mentén még az egyenlőtlenség kérdését is?

Részben igen, de azt hiszem, hogy az, amit ma populizmusnak neveznek, annyira szerteágazó, hogy abba sok minden belefér. Tehát én nem merném leszűkíteni egy‑két tényezőre. Inkább úgy látom, hogy a jelenlegi populizmus valami ellen van. Egyelőre nem látom a pozitív tartalmát, azaz még nem alakult ki bennük egység olyan fogalmakról, mint család, hagyomány, nyelv. De példaként említhetjük a szabadkereskedelmet. Farage, a britek populista képviselője felvállalja ennek támogatását. Le Pen a franciáknál ugyanezt el­utasítja. Tehát itt tényleg vannak komoly ellentétek azok között is, akiket mi egy kategóriába sorolunk. Elmondható, hogy a kereszténydemokrácia sokkal jobban fel tudja vállalni a lokalitás, a közösségek érdekképviseletét, ahogyan az egyenlőtlenségek elleni küzdelem is közelebb áll hozzá. Politikatechnikai kérdésként felmerülhet, hogy az Európai Néppárt talán könnyebben megtalálhatja a közös hangot az úgynevezett populista pártokkal. Az, hogy a kereszténydemokrácia gyakorlatában ezek az értékek miképp valósulnak meg, mindig kérdéses. A populista pártokkal való egymásra találás egy fontos tényező miatt nem jöhet létre. A néppárt mégiscsak valamennyire elkötelezte magát egy föderális Európa mellett, a populisták viszont ezt zsigerből elutasítják. A nemzetek Európája kérdésében létezik tehát egy komoly törésvonal a kettő között. Ugyanakkor természetesen nem vagyok meggyőződve arról, hogy egy néppárti bajor CSU hagyná beolvasztani, felszámolni Bajorországot. Tehát egyelőre nagyon komoly az ellentét a Néppárt és a kihívói között, amit megértek, mert senki sem szereti, ha jön a kihívó, és azt kell mondani, hogy igazad van ebben a kérdésben.

Fotó:  Magyar 7

Napjainkban a Fideszt sokan a populista pártok közé sorolják Európában, sőt egyes liberálisabb néppárti képviselők a szívük szerint kizárnák az EPP soraiból. Emellett egyelőre bizonytalan a jövő évi európai parlamenti választások kimenetele, ahol várható a populista pártok előretörése. Ez akár azt is eredményezheti, hogy nem alakul ki a többség, amely megszavazná az EU‑költségvetést, azaz kormányozhatatlanná válik Európa. Adódik a kérdés, hogy a Fidesz esetleg nem tölthet‑e be közvetítő szerepet a Néppárt és a feltörekvő populista pártok között.

A közvetítőt senki sem szereti. Egyáltalán nem hálás feladat, mert mindkét fél azt kérdezné, hogy te igazából hova is tartozol. Ez kicsit lojalitás kérdése. Egyelőre nincs közeledés az EPP és a populisták között, de lehet, hogy a következő Európai Parlament másképp fog kinézni. Itt megjegyezném azt is, hogy az Európai Parlamentben más alapon működik a politizálás, a koalí­ciók kötése, mint a nemzeti parlamentben. Olyan koalíciók jönnek létre, amelyek egy tagállamban elképzelhetetlenek. Például a liberálisok és a kommunisták között.

Fotó:  Magyar 7

Ez azért otthon sem annyira szo­katlan…

Igen, de vannak még ennél is furább kombinációk. Ennek következtében nem értik meg az emberek, hogy mi is történik az Európai Parlamentben. Egészen fantasztikus, amit Csáky Pál összehozott az őshonos kisebbségek kérdésében, hogy szinte mindenki megszavazta az ő kezdeményezését. Le a kalappal előtte. Az én bizottsági mandátumomat a szélsőbal és a zöldek nagyon ellenezték, és érdekes, hogy a szocik pedig megszavazták. De így szép, és ne keressünk logikát benne, mert vannak ilyen furcsaságok a világon.

Schöpflin György András (1939) | történész, politológus, egyetemi tanár, az Európai Parlament képviselője. 1950‑ben távozott családjával Nagy‑Britanniába, iskoláit ott végezte. Tanított a Londoni Közgazdasági Egyetemen (London School of Economics), majd a Londoni Egyetem Szláv és Kelet‑európai Tanulmányok Intézetében. 2004‑ben elindult a Fidesz európai parlamenti listáján, és mandátumot szerzett. Ekkor hazatért Nagy‑Britanniából.

Az írás megjelent a Magyar 7  2018/29. heti számában.

schopflin07.jpg
Galéria
+8 kép a galériában
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.