A derék hivatalnok Imreczét fel kellene menteni
Még el sem csitultak a vietnámi emberrablás körüli botrányok, nyakunkon egy újabb, nem is akármilyen. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) szerint ugyanis Szlovákia 2013 és 2014 közt a kínai textil- és cipőkereskedelem vámcsalási paradicsoma volt. Lapszemlénk.
Az OLAF a Kínából az unió területére behozott textiláru és lábbelik kivizsgálása során összesen 2,2 milliárd értékű vámcsalást fedezett fel, ebből mintegy 300 millió euró a Szlovákián keresztül érkezett árura vonatkozik.
A vámhivatal akkori vezetője František Imrecze, a Pénzügyőrség jelenlegi igazgatója volt, Imrecze helyettese pedig a jelenlegi pénzügyi államtitkár asszony, Dana Meager, tájékoztat a Denník N. A napilap szerint elképzelhető, hogy a hatóságaink figyelmét elkerülte a csalás, ám a vámszakértők szerint valószínűbb, hogy közvetlenül részt vettek abban.
Az OLAF az ügyben azt javasolta az Európai Bizottságnak, hogy azoktól az államoktól kérje a pénzt, amelyek lehetővé tették a vámkurtítást. A hivatal számításai szerint így Szlovákiának 302 millió eurót kellene az unió költségvetésébe befizetnie.
Hogy végül a teljes árat meg kell-e térítenünk az Európai Uniónak, amit az állami hatóságok képtelensége okozott a vámbeszedések során, még nem tudni, írja Arpád Soltész a Noviny.sk honlapon, aki szerint a vámcsalók elve primitíven egyszerű volt. A vámhivatalokban rendkívül alacsony árat jelentettek be, amiért természetesen rendkívül alacsony vámot fizettek. A vámos, aki nem veszi észre az áru rendkívül alacsony árát, az vagy teljesen ostoba, vagy lefizették. A mi szinte banánköztársaságunkban szinte banális ügy.
Amin azonban az ész megáll, az a Pénzügyőrség jelenlegi vezetőjének, František Imreczének a magyarázkodása, aki a szóban forgó időben a vámügyi igazgatóság élén állt. Azt állítja ugyanis, hogy ők semmiről sem tehetnek, mivel nem rendelkeztek a számlákkal, és az árut nem tudták hogyan felértékelni. Nos, ha ez igaz lenne, a béreiket egyenesen hozzászámíthatnánk a be nem szedett vámok okozta veszteségekhez. Merthogy ebben az esetben teljesen feleslegesek lennének. Szerencsére azonban, ha Imrecze nem is szándékosan hazudott, minden bizonnyal tévedett.
Számla nélkül ugyanis el sem kezdhetik a vámeljárást, technikailag ugyanis ez lehetetlen. Ha a címzett nem mellékeli az áruhoz a számlát, lefoglalják azt a vámraktárakban, ráadásul minden egyes ott töltött napért fizetnie kell a tárolásért. De még ha nem is így lenne, a vámosok alapkiképzéséhez tartozik az árubecslés. Ez azt jelenti, hogy aki képes volt letenni a vizsgáit, aránylag pontosan meg tudja állapítani, mekkora a megvámolt áru valós értéke.
Ha a derék hivatalnok Imrecze egy kulcsfontosságú intézményt irányít, és annak az alapvető működését nem ismeri, akkor a derék katona Svejkhez hasonlóan őt is fel kellene menteni hülyeség miatt, írja Soltész. Tehát vagy hivatalosan hülyének kiáltják ki, s ő lesz a hivatal bolondja, vagy teljesen egyértelművé válik, hogy hazudik. De egyik esetben sem maradhat tovább a posztján, harmadik lehetőség pedig nincs, véli Soltész.
Imrecze szerint azonban nem igaz, hogy 300 millió eurót kell az uniónak megtérítenünk, ez csak az ellenzék hazugsága. Azt állítja, hogy az OLAF 2015-ben visszamenőleges árat állapított meg a 2013-s és 2014-es évek áruiért, amikor a vámcsalások történtek, ezért a 300 millió eurós összeggel nem is ért egyet.
A pénzügyőrség igazgatója azt állítja, hogy abban az időszakban az árakat olyan országként állapítottuk meg, ahol gyakran rosszabb minőségű árut árultak, mint Nyugaton. A vámosok azért nem tudták a valós értéket megállapítani, mert Kína nem szolgál információkkal. Mint mondta tárgyalásokat folytat az Európai Bizottsággal, hogy Szlovákiának semmit se kelljen fizetnie.
Az SaS képviselője, Jozef Rajtár szerint viszont ez a legnagyobb gazdasági bűncselekmény Szlovákia történetében, és Kažimírnak azonnal cselekednie kellene. Peter Cvik, a Vámügyi Igazgatóság volt igazgatóhelyettese szerint a vámcsalások következtében keletkezett kár jóval nagyobb az említett 300 milliónál.
Amennyiben ugyanis az unió 300 millió eurótól esett el, akkor Szlovákia további 100 milliótól, aminek az oka, hogy az unióba csak a teljes vámösszeg 75 százalékát küldjük, a maradék 25 százalék a szlovák költségvetésbe vándorol. Cvik szerint az áru-alulértékelés során ezenkívül az unió és Szlovákia mintegy 800 millió értékű áfával is károsult. Az ügy kapcsán tehát összességében 1,2 milliárd eurós kárról beszélhetünk, írja a Hospodárske noviny.
Robert Fico volt kormányfő szerint az OLAF-felfedezés nem érdekes, régi ügy, amit már megoldottak, és nem is csak Szlovákia gondja, mert a kínai áruval más uniós tagországokban, még Nagy-Britanniában is vámot sértettek. A 300 millió euró visszafizetésén is csak nevetett, „tudják, mi mindent kellett volna már fizetnünk, és semmit sem fizettünk”, mondta az újságíróknak.
Tulajdonképpen igaza lehet Ficónak, amikor azt állítja, hogy a gondot már megoldották, s nem kell majd bírságot fizetnünk, véli a Denník N napilap. 2014-ben ugyanis az OLAF elmondta, miként kell a vámosainknak a kínai árut felértékelniük, hogy tovább ne történhessen már akkora mértékű vámcsalás. És a nagy csalások meg is szűntek.
A bírságot azért, hogy a hivatalaink évekig elnézték, ha nem együttszervezték, a csalásokat, talán azért sem kell megfizetnünk, mert az unió és Nagy-Britannia közti jelenlegi viszonyok mellett nehezen elképzelhető, hogyan követelné Brüsszel Londontól a pénzt. Szlovákia pedig meglovagolja ezt a politikai szemhunyást – ha az egyiknek nem kell fizetnie, akkor nem kell senkinek sem.
Csakhogy a mélyebb igazságot Fico elhallgatta, miszerint a mi vámhivatalaink – passzív vagy aktív – részvétele nélkül a kínai maffia nem tudott volna ilyen mértékű vámcsalásokat végbevinni. S az is igaz, hogy a vámosokért akkoriban a Smer embere, František Imrecze volt a felelős, még ha ma úgy is tesz, mintha ő állította volna le a vámhivatalok őrületes praktikáit. Imreczének legkésőbb 2014-ben tudnia kellett, mi történik a gondjaira bízott területen, és amiatt, hogy 300 millió csak úgy elpárolgott, egyáltalán nem törte a fejét, csupán az összeg nagyságát vonta kétségbe.
A nyugalmából Peter Kažimír pénzügyminiszter sem zökkentette ki, aki a beosztottját – aki abban az időben vezetett egy állami intézményt, amikor történelmi nagyságú vámcsalásokra került sor – úgy „büntette”, hogy a parlamenti bizottság elé rendelte magyarázattételre, írja a Denník N.