Ahol a föld viszályt terem

A föld, az új termés – élet. Azoknak, akik művelik, naponta a kezükbe veszik – múlt, jelen és jövő, akkor is, ha papír szerint nem az övék. Így érzi ezt az a néhány felbári gazda is, akinek a földjén – amelyet évtizedek óta ők művelnek meg – a gabonát gyomirtóval szórta le, majd kiszántotta a bérlő. A mintegy másfél hektárnyi szántó a helyi egyházközség tulajdona. Ezeket a földeket tőlük közel két évtizede az Agro-Bugár néven bejegyzett vállalkozás bérli, melynek tulajdonosa az 1989 előtti, szocialista idők helyi „jéerdéjének” utolsó vezetője, a plébánián ma egyházfi tevékenységet ellátó Bugár Árpád.

A területhez – ahol most tavasszal kiszántották a gabonát – még a múlt század hatvanas éveiben, az egykori szövetkezet által megvalósított parcellarendezés során, csereföldként jutottak hozzá az azt mostanáig megművelő gazdák, illetve azok, akik ezt a szántót haszonbér fejében tovább bérelték nekik. A múlt századi parcellarendezés idején az egykori szövetkezet, hogy egységes földterületen tudjon gazdálkodni, az általuk használt területbe beékelődő földek tulajdonosainak sokszor – mint ebben az esetben is – egyházi földeken mért ki csereföldet. Az ideiglenes megoldás több évtizedes gyakorlatba fordult, s az érintett területek nagy részének esetében a viszonyok a rendszerváltoztatás után sem kerültek rendezésre.

Az ország szinte minden régiójában ismert állapotok, amelyek részben az egyre szövevényesebbé váló tulajdonviszonyok, részben az egységes központi megoldás – és nem utolsósorban akarat – hiánya miatt sok helyütt máig megmaradtak. Az évtizedekkel korábban ideiglenesnek szánt „megoldásokat” újabb ideiglenes megoldások követték. Ám a feltételezett jó szándék az idő múlásával ahhoz vezetett, hogy a tulajdoni viszonyok nehezen átláthatóvá, a használói viszonyrendszer pedig csaknem teljesen átláthatatlanná vált. Ilyen megoldás volt az is, hogy bár az egyházközség papíron az eredeti helyén kapta vissza földterületeit a szövetkezet jogutódjától, a gyakorlatban helyettesítésül más területeket is megkaptak használatra, annak érdekében, hogy az annak idején csereföldként kimért szántón gazdálkodók az általuk évtizedeken keresztül megművelt területen maradhassanak. A helyzetet még összetettebbé tette, hogy az érintett földterületek régi-új tulajdonosai – jelen esetben az egyházközség –, részben pedig azok is, akik a területeket használatra csereföldként a hatvanas években megkapták, tovább bérelték a földet.

A kialakult helyzet rendezése iránti igény tavaly ősszel, az agrártárca az üggyel összefüggő, tervezett intézkedései miatt vált sürgetővé. A helyi szövetkezet jogutódja ekkor döntött úgy, hogy saját használatba veszi azt a földterületet, amelyet ideiglenesen az egyházközség földterületeinek bérlője, az Agro-Bugár vállalkozás használt, a hatvanas években csereföldként kimért egyházi föld helyett. Egyúttal jelezték a vállalkozónak, hogy bérlői jogát a továbbiakban az egyházközség eredeti parcelláján érvényesítse, azzal, hogy az ott csereföldeken gazdálkodók közül azokat, akik erre jogosultságot (korábbi tulajdoni viszonyt) tudnak felmutatni, kártalanítják. Vagy visszaadják eredeti földjeiket, vagy új helyen mérnek ki számukra szántót. A helyzet így látszólag rendeződni látszott, ám a töréspont akkor állt be, amikor a csereföldek használói – a földhasználatra vonatkozó szokásjoggal ellentétben – a tervezett cseréről nem ősszel, vagyis a vetés előtt, hanem az idén februárban kaptak értesítést a tulajdonos egyházközségtől, azzal, hogy 30 napon belül adják át a területet az Agro-Bugár vállalkozásnak, amelynek a legutóbbi szerződés szerint már 2014 óta bérleti viszonya van ahhoz.

"Februárban megkaptuk a felszólítást, később pedig, amikor kimentünk a földekhez, azt láttuk, hogy a vetést legyomirtózták, egy nap alatt elsárgult, ami után a földet betárcsázták és újravetették" – panaszolja az érintett csereföldek egyik használója, Horena Imre. Elmondta: a történtek után a földeket birtokló helyi egyházközség plébánosához, Kollárik Dávidhoz fordultak, akitől azt a választ kapták, hogy a bérlő, Bugár Árpád neki azt állította, beszélt a földek használóival, s azok beleegyeztek ebbe a lépésbe. "Én beszéltem vele, hogy próbáljunk megegyezni, hogy legalább learathassunk, de azt mondta,  szó sem lehet róla, mert ők dotációt kapnak erre a területre" – idézte fel Horena Imre. "Egy rendszeresen templomjáró, magát hívőnek tartó embertől ezt nem vártuk volna" – panaszolja Horena, aki régebbi sérelmeket is gyanít az ügy hátterében. Megjegyzi: azok a csereföldhasználók, akiknek még nem volt bevetve a földjük és majd ősszel visszakapják eredeti földjeiket a szövetkezettől, szintén károsultak, hiszen egy teljes szezon termésétől estek el.

Fegyveres Lászlótól, aki az érintett terület legnagyobb földdarabon gazdálkodó másik károsultja, megtudtuk, hogy a történtek után a károsultak a rendőrséghez fordultak. Kártérítés igényével feljelentést tettek az ügyben. A panaszosok keletkezett kárukat ezerhatszáz euróra becsülik.

"Ez így nem mehet, kizárt, hogy ő rendelkezzen mindenünkkel" – mondja felháborodottan Fegyveres. Jog szerint ugyan vissza kell kapnia azt a földterületet, amelynek fejében az eddig használt csereföldet kapták, de az is egy nagyobb parcella közepén van, ami viszont – ha ott kéri vissza – a föld mostani használójának nem jó megoldás. "Akárhogy is, most se termésem, se földem" – panaszolja Fegyveres, aki szerint az is vitatható, hogy az egyházközség miért nem őket szólította meg a bérbeadással, amire több mint fél évszázados használat után elsőbbségi joguk lett volna.

Az eset kapcsán megkerestük az egyházközség képviselőjét, a helyi plébánost, Kollárik Dávidot is, aki azonban azt mondta, nem nyilatkozhat az ügyről.

Idősebb Bugár Árpád, az Agro-Bugár tulajdonosa fiával, a vállalkozásban szintén érintett ifjabb Bugár Árpáddal közösen nyilatkozott. Elmondta, hogy az általuk az egyházközségtől bérelt, mintegy negyven hektáros földterület nagyobb hányadát, 60-70 százalékát eddig is azokon a parcellákon használták, amelyekhez a bérbeadónak tulajdonlapja volt. A fennmaradó részre viszont pótterületeket kaptak a szövetkezettől, amit azért rendezett így a szövetkezet, hogy „ne legyen probléma annyi emberrel”, vagyis a csereföldek használóival. Novemberben viszont a szövetkezet felszólította őket a területi viszonyok rendezésére, vagyis arra, hogy a továbbiakban már az eredeti helyükön használják az általuk bérelt földterületet.

"Mi ősszel akartuk rendezni a dolgot, de azt mondta a (szövetkezeti) elnök, hogy tavasszal kell rendezni, mert ő arra a területre dotációt igényel, s ő arról a hétszáz euróról nem mond le" – állítja ifjabb Bugár. A legyomirtózott, majd kitárcsázott vetéssel kapcsolatban a vállalkozó úgy véli, neki tiszta a lelkiismerete. Ő úgymond jelezte, mi várható. "Fegyveresnek a plébánosnál megmondtuk, hogy ha a hektáronkénti háromszázötven eurót (a dotáció összegét) leteszi, akkor úgy marad (a vetés), de ő ebbe nem egyezett bele" – állítja a vállalkozó.

A helyi szövetkezet részéről a cég agronómusával, ifjabb Brezovsky Oszkárral, a szövetkezetet vezető idősebb Brezovsky Oszkár fiával beszéltünk. Ő elmondta: egy vizsgálat során kiderült, hogy a szövetkezetnek hiányoznak földjei, vagyis papíron többel rendelkeznek, mint a valóságban. Ezt a kérdést rendezni akarták, ezért indítványozták, hogy az egyházi földek bérlője térjen vissza az egyház földjeinek eredeti helyére gazdálkodni. Az ezt a területet csereföldként művelők közül pedig azoknak, akik rendelkeznek tulajdoni viszonnyal, a szövetkezet kiméri eredeti földjeiket vagy ugyanakkora területet másutt. Kiderült, hogy a csereföldek használóinak egy része vélhetően nem tud azok használatára vonatkozó jogalapot felmutatni. Vannak esetek, mondja Brezovsky, amelyeknél nem tudni, milyen jogcím alapján kaptak csereföldeket a hatvanas években. A csereföldeken ültetett gabona letarolását viszont a szövetkezet képviselője is rossz lépésnek tartja.

"Akinek van tulajdonlapja, annak a békés megegyezést kellett volna megpróbálnia" – vélekedett, hozzátéve: az egyik érintett, Fegyveres László meg is kereste őket, hogy kaphat-e jóvátételt a haszonbér és a területre járó dotáció mértékében, amit jóvá is hagytak neki.

A rendezetlen tulajdonviszonyok problémája kapcsán rámutatott, náluk is sok olyan terület van, ahol ismeretlen a tulajdonos. Példaként felhozta, hogy a helyi szövetkezet 834 hektáron gazdálkodik, ennyi után fizet adót, ám ennek a területnek jelentős része, 126 hektár után a Földalapnak fizet bérletet, mivel ezek olyan területek, amelyeknek tulajdonjogi viszonyai tisztázatlanok. A bizonyítható jogviszonnyal nem rendelkező földhasználóknak egyedüli megoldásként a bírósági eljárás megindítását javasolja, ennek alapján igényelhető aztán a területhez fűződő jogviszony rendezése a Földalapnál. "Amíg nem lesz földrendezés, addig itt igazi rend nem lesz" – szögezte le Brezovsky Oszkár.

Az utolsó mondattal nehéz lenne nem egyet érteni. Azt a bizonyos DE-t viszont így is oda kell tenni, mivel lehet, hogy a törvény betűje megkerülhetetlen, ám ha csak a nagyok érdekét szolgálja, s a kicsiket figyelmen kívül hagyja, változtatásra szorul. Azt ugyanis józan ésszel aligha hiszi el bárki is, hogy a jelentős részben apró, néhány áras földterületek rendezése miatt az esetben érintett többnyire idős emberek nem éppen olcsó és egyszerű bírósági eljárások útján fogják keresni a megoldást azokra a problémákra, amelyekért nagyrészt nem ők tehetők felelőssé.