Abortuszháború Amerikában II.: Mi legyen a félresikerült abortusz után élve született csecsemőkkel?
Ez év januárjában a New York-i törvénymódosításhoz hasonló javaslatot nyújtottak be Virginiában, amely tovább liberalizálta volna az államban hatályos abortusztörvényt, követve az utóbbi évek gyakorlatát. Valószínűleg simán át is ment volna a javaslat az állami szenátuson, ha a nyilvános meghallgatás során néhány republikánus képviselő nem szorítja sarokba annak beterjesztőit.
A virginiai törvényhozás honlapján hosszas keresés után bukkanhatunk a HB 2491 kódszámú törvénymódosítási javaslatra. Szerencsére voltak olyan szívesek, hogy összefoglalják a lényeget, így a többoldalas, száraz jogi szöveg átrágása helyett, pár sor is elég ahhoz, hogy megértsük, mi akasztotta ki az állam konzervatívabb politikusait.
Az még hagyján, hogy háromról egyre csökkentenék a szükséges orvosi szakvélemények számát egy harmadik trimeszteres abortusz elvégzéséhez, sőt az eddig kötelező ultrahang-vizsgálat mellőzésének lehetőségét is legfeljebb csak fejcsóválva fogadhatja egy laikus. Ami viszont a virginiai javaslatban egyedülálló, hogy kivették belőle a harmadik trimeszteres abortuszokra vonatkozó azon kitételt, mely szerint orvosilag igazolni kell, hogy az anya fizikai vagy mentális egészsége alapjaiban és visszafordíthatatlanul károsodik a terhesség-megszakítás hiányában.
A konzervatív honatyák természetesen azonnal nekirontottak a javaslatot beterjesztő demokrata képviselőnőnek, Kathy Trannek. Trant sikerült is megfogni, a republikánus frakció vezetője által nekiszegezett kérdésre (meddig végezhető el az abortusz pszichés kockázatokra hivatkozva?), némi habozás után közölte, hogy a törvénymódosítás nem szab meg felső határt, azaz a várandósság akár a 40. hetében is megszakítható. A nyilvánvalóan feszengő képviselőasszony végül azt is kibökte, hogy a törvény tulajdonképpen a már beindult szülés megszakítására is lehetőséget adna (!!!). Tran arra hivatkozva igyekezett megvédeni a javaslatot, hogy az az „orvosilag szükségtelen terheket” veszi le a nők válláról, de hiába. A republikánus többség leszavazta azt.
Az állam demokrata kormányzója, az egyébként gyermekneurológus Ralph Northam csak még tovább szította az abortuszvitát, amikor egy rádióműsorban megpróbálta védelmébe venni a törvényjavaslatot és Tran képviselőasszony kijelentéseit. Úgy fogalmazott:
„(…) súlyos rendellenességgel születő magzat esetén”, ha beindul a szülés, a magzat világrajövetele, ellátása, ha kell újraélesztése után, „az orvos és a szülők megbeszélnék a dolgokat.”
A konzervatív politikusok és életpárti aktivisták természetesen rögtön nekiugrottak a kormányzónak, mondván az a csecsemőgyilkosságot próbálja meg relativizálni. Több republikánus szenátor is távozásra szólította fel Northamet, aki hiába magyarázkodott vagy kérte ki magának, hogy gyermekorvosként ilyesmivel vádolják meg.
Trump évértékelő beszédéből sem hiányozhatott a téma. Az elnök magától értetődően ragadta meg az alkalmat, hogy üssön egyet a „csecsemőgyilkos demokratákon”, úgy fogalmazott, kérni fogja a kongresszust, hogy a „ már fájdalmat érzékelő magzatok” esetében tiltsák be a kései abortuszok lehetőségét.
Tavaly év elején már egy hasonló, az abortuszt legfeljebb a terhesség 20. hetéig megengedő javaslat nem állt meg a szenátus előtt (2015-ben, az akkor még republikánus többségű képviselőház előtt viszont igen). Ellenzői szerint, a 20. hét egy teljesen önkényes, tudománytalan választóvonal, az emberi egyedfejlődés semmilyen mérföldkőhöz nem érkezik ilyenkor, ráadásul a magzatok ekkor még nem éreznek fájdalmat.
Az igazsághoz ugyanakkor hozzátartozik az is, hogy nem tudjuk, mikortól igen. A legátfogóbb, lassan másfél évtizedes kutatás szerint a 23-30. hét környékén alakulnak ki azok az idegrendszeri struktúrák, amelyek ezt lehetővé teszik, de erre sincs mindent kizáró tudományos bizonyíték. Arról nem is beszélve, hogy a fájdalom fogalmát sem tudjuk egyértelműen definiálni, annyira legalábbis semmiképpen, hogy magzatok élete vagy halála múljon rajta.
A kérdés tehát korántsem megoldott, nem csoda, hogy az elemzők szerint számos jel mutat arra, az elnök újraválasztási kampányának fontos eleme lehet az ügy. Ráadásul Northam kijelentései után egyre többen kérik, hogy a közelgő demokrata előválasztás jelöltjei is nyilatkozzanak a kései terhesség-megszakításokkal kapcsolatos álláspontjukról.
Függetlenül attól, hogy félremagyarázták-e a kormányzó szavait vagy sem, a szellemet már nem lehetett visszatuszkolni a palackba. Hirtelen a közbeszéd része lett a harmadik trimeszteres abortuszok ügye, illetve egy ehhez kapcsolódó, de morálisan sokkal-sokkal bonyolultabb kérdés: Mi legyen a félresikerült abortusz után élve született csecsemőkkel?
Folytatjuk…
