Abortuszháború Amerikában I.
A novemberi félidős választásokat követően az Egyesült Államokban újra fellángolt a folyton izzó, rendkívül megosztó vita az abortusszal kapcsolatban. Nagyon úgy tűnik, közeledve a 2020-as elnökválasztáshoz, e neuralgikus kérdés kampánytémává degradálódik, s most mindkét nagy párt azon igyekszik, hogy saját szája íze szerint tematizálja az abortuszvitát. Utánajártunk, hogy állnak most a frontvonalak.
Mielőtt belevágnánk, engedjenek meg egy megjegyzést. Az írás műfaja nem engedi meg, hogy a szerző nyilvánosan foglaljon állást a kérdésben, így határozott véleményem ellenére igyekszem azt nem ráerőltetni az olvasókra. Ha ez helyenként nem sikerülne, kérem, nézzék el nekem, hiszen a művi terhesség-megszakítások kérdésköre tipikusan az a téma, amelyről mindenkinek van véleménye.
Egyesek vallási – morális szempontból, mások tudományosan közelítik meg a kérdést, megint mások pedig a polgári szabadságjogok egyik alapkövét látják az abortuszok lehetőségében. Annyi bizonyos, a nyugati demokráciákban mára eljutottunk oda, hogy a többség számára a nők terhesség-megszakításhoz való jogát elvitatni igencsak avítt, kőkonzervatív idea, sokak szemében egyenesen a női egyenjogúság teljes tagadása. Be kell látnunk, az életvédők szinte minden fronton vereséget szenvedtek, küzdelmük ma már inkább csak utóvédharcokra korlátozódik. Olyan speciális esetekre, ahol még esélyük lehet visszafogni az abortuszlobbi törekvéseit. Ilyen különleges terület a harmadik trimeszterben járó, 24 hétnél idősebb magzatok abortálhatóságának kérdése.
Az Egyesült Államokon kívül talán nincs még egy olyan ország, melynek társadalma ennyire megosztott lenne az abortuszt illetően. Szemben például Magyarországgal, ahol egyik párt sem emelte fajsúlyosabb kampánytémává a kérdést, az USA-ban a 2020-as elnökválasztás egyik központi eleme lehet az abortuszvita.
A Szonda Ipsos 2007-es felmérése szerint a magyar lakosság 88%-a, míg a Závecz Research 2017-es közvéleménykutatása szerint 78%-a ért egyet azzal, hogy az érintett nő maga dönthessen az abortuszról, bár szögezzük le gyorsan mindkét felmérés során tipikus gumikérdéseket használtak. Az előbbinél például ezt: „Egyetért-e azzal, hogy mindenkinek joga van saját magának eldönteni, hogy terhességét megszakítja-e?”. Szlovákiában valamivel alacsonyabb, 64%-os a döntésjog támogatóinak aránya egy 2016-os, a nagyszombati Cirill és Metód Egyetem illetve a Szlovák Tudományos Akadémia által készített, de hivatalosan nem publikált felmérés alapján.
Az Egyesült Államokban a közvélemény-kutatások az életpárti vs. választáspárti dichotómia mentén készülnek, és a két nézőpont kivétel nélkül mindig nagyjából egyforma támogatást kap. A Gallup tavalyi felmérésében például a válaszadók 48-48 %-a nevezte magát életpártinak ill. választáspártinak, bár a nagy többség azért abban egyetért, hogy a művi terhesség-megszakításokat törvényi korlátok közé kell szorítani.
A 2016-os elnökválasztási kampányban ugyan nem kapott nagyobb szerepet, de az egyik utolsó Trump – Clinton vitán szóba került a harmadik trimeszterben járó terhességek megszakításának kérdése is. Trump akkor a tőle megszokott stílusában azzal vádolta ellenfelét, az megválasztása esetén lehetővé tenné, hogy kilenc hónapos magzatokat távolítsanak el az anyjuk hasából. Clinton asszony természetesen visszautasította a vádakat, de élő adásban újra hitet tett a kései terhesség-megszakítások engedélyezése mellett.
Az év elején New York államban elfogadott, illetve Virginiában beterjesztett törvények alapján úgy fest, tűnjön elsőre bármekkora politikai sárdobálásnak az elnök vádbeszéde, mégiscsak van benne igazság. A New York-i törvény híre egyébként jócskán félreértelmezve, de a hazai médiába is eljutott. Általában ilyesmi főcímekkel: „az Egyesült Államokban a magzat 9 hónapos koráig is abortálható”. Szerencsére a törvény nem ennyire otromba, bár a legtöbb terhesség-megszakításra vonatkozó korlátozást visszavonta, és tényleg engedélyezte a 24. hétnél idősebb magzatok abortálását, amennyiben az „szükséges ahhoz, hogy megvédje a páciens (értsd: az anya) életét vagy egészségét”. A javaslatot elfogadását szerte Amerikában sokan ünnepelték, a One World Trade Center épülete is rózsaszínbe borult egy estére. Az üdvrivalgásban sajnos csak kevesen hallották meg a kritikus hangokat. Hogy definiálja a törvény az egészséget? A törvényben ugyanis nem csak fizikai egészségről van szó, hanem a sokkal nehezebben definiálható és diagnosztizálható mentális egészségről is.
Számos szülész-nőgyógyász is tiltakozásának adott hangot, egybehangzóan állítva, a terhesség harmadik trimeszterében már egyszerűen nincs szükség abortuszra az anya egészsége érdekében. Indukált szülésre van, de terhesség-megszakításra már nincsen. Voltak orvosok, akik egyenesen kényelmi lépésnek nevezték a 24. hét utáni terhesség-megszakítást, amely a vonatkozó statisztikák szerint igencsak ritka jelenség. A 2015-ös évben a 21 hétnél idősebb magzatokra jutó abortuszok száma például mindössze 1,3 %-a volt az összes abortusznak.
Pusztán százalékban mérlegelve nem egy túl magas szám, de ha tudjuk, hogy a vonatkozó évben 913 ezer abortuszt hajtottak végre, azaz közel 12 ezer magzatot abortáltak a várandósság 21. hete után, rögtön más megvilágításba kerül a jelenség.
Nem csoda hát, hogy a New York állam szenátusa által elfogadott törvény ekkora vihart kavart, de ez semmi volt ahhoz képest, ami pár héttel később a virginiai törvényhozás elé beterjesztett javaslat körül kialakult. Abban ugyanis már szerepelt egy kitétel azokról a magzatokról, akik egy félresikerült abortuszt követően élve jönnek világra. Erről lesz szó a következő részben…
