A nemzetközi helyzet fokozódik: London és Washington érdekei ütköznek a Hormuzi-szorosban?

Hogy miként, azt egyelőre talán maguk az angolok sem tudják. Jeremy Hunt külügyminiszter a brit alsóház előtt  tegnap elmondott beszédében például arról beszélt,

Britannia egy közös európai „tengeri biztonsági program” indítását kezdeményezi, hogy a szoros és a Perzsa-öböl környékén biztosítsa a zavartalan hajóforgalmat.

A Brexit előestéjén ez egy igencsak érdekes elképzelés, nem is beszélve arról a kérdésről, hogy a program vajon miként viszonyul majd Donald Trump „maximális nyomásgyakorlásra” épülő stratégiájához.

Mielőtt erre rátérnénk, érdemes kontextusba helyezni a Hormuzi-szorosban történteket. Mint arról már lapunk is több ízben beszámolt,

Irán, reagálva az egyre durvuló szankciókra, az utóbbi időben számos provokatív akcióval borzolta a nagyhatalmi kedélyeket. Nem is ez az első eset, hogy olajszállító hajókat tartóztatnak fel, pár hete egy amerikai drónt vadásztak le,

májusban pedig az Emirátusok egyik kikötőjében horgonyzó két tankerhajó ellen követtek el kisebb támadást – már, ha hihetünk az amerikai hírszerzési jelentéseknek.

Annyi bizonyos, 2019 májusa óta régen nem tapasztalt mértékben eszkalálódott a feszültség Irán, illetve a nyugati nagyhatalmak és azok közel-keleti szövetségesei között.

A pénteki „hajórablást” némiképp árnyalja, hogy korábban a brit királyi haditengerészet Gibraltár partjainál elfogott egy iráni hajót, amely kőolajat szállított a blokád alatt lévő szíriai kikötőkbe. Teherán magától értetődően azonnal hasonló válaszlépéseket helyezett kilátásba, most pénteken pedig végre is hajtották az akciót.

Az iráni hajó feltartóztatásakor London azzal védekezett, az akciót a nemzetközi egyezményeknek és a hatályos tengerjogi törvényeknek megfelelően hajtották végre. Jeremy Hunt tegnapi alsóházi beszédében sem felejtette el kihangsúlyozni, Teheránnak semmiképpen nem volt joga egy hasonló beavatkozáshoz, hiába állítják a perzsák, hogy a svéd tulajdonú, de brit zászló alatt hajózó Stena Impero megszegte a nemzetközi előírásokat. A két hajó legénységét egyébként azóta sem engedték szabadon, de minden jel arra mutat, semmi bántódásuk nem esett sem Britanniában sem Iránban.

A brit külügyminiszter egyébként kifejezetten ködösen fogalmazott hétfő esti beszédében, nem tudni pontosan, London milyen formában képzeli el az említett európai együttműködést. Mindenesetre kifejezetten furcsa lenne, ha brit javaslatra jelenne meg egy közös uniós hajóhad a térségben, különösen annak fényében, hogy a britek épp elhagyni készülnek az EU-t.

Hunt ugyan telefonon tárgyalt Mike Pompeo amerikai külügyminiszterrel is, de Washington álláspontja sem teljesen világos. Pompeo például a pénteki eseményekre reagálva kijelentette, nem csak az USA dolga, hogy biztosítsa a rendet a nemzetközi vizeken, majd hozzátette, „az Egyesült Királyság felelőssége, hogy megvédje saját hajóit”.

Néhány konzervatív elemző ugyan bírálta az amerikai külügyér elutasító magatartását, a válasz némileg azért érthető, hiszen úgy London, mint az EU többször jelezte, nem hajlandóak Washingtont követve felmondani az iráni atomalkut, és nem is csatlakoznak a Teheránt súlyosan szankcionálók sorába, sőt jelezték, ha kell, egy pénzügyi mechanizmus segítségével enyhítenének az amerikai szankcióktól szenvedő perzsa ország gazdasági terheit.

Ezen kívül Pompeo valószínűleg azt is rossz néven vette, hogy  Hunt már jó előre kijelentette, nem kívánják összehangolni velük a térségbe  tervezett hadműveleteiket. Aprócska adalék, de meg nem erősített hírek szerint a britek korábban már visszautasították az amerikai haditengerészet segítségét a térségben, hogy bele ne keveredjenek egy esetleges fegyveres konfliktusba.

Jelen állás szerint minden jel arra mutat, egyfajta „túszcsere” formájában kerülhet sor a helyzet megoldására, a két fél egyszerűen kicseréli az elfogott tankereket.

Elemzők szerint ezt a békés forgatókönyvet erősíti az a tény is, hogy a brit diplomácia az utóbbi időben igyekezett egészséges távolságot tartani a közel-keleti amerikai érdekektől, amely tényt Teherán sem hagyhatja majd  figyelmen kívül a „túsztárgyalások” során.