A méret nem számít?

Horony Ákos 2019. április 19., 13:12

Alapvető emberi vonás, hogy ha valamit sokszor látunk, az már fel sem tűnik. Megszokjuk. Mindennapivá, természetessé válik számunkra, talán végül még szabályszerűnek is hisszük, valami olyasminek, aminek úgy kell lennie. Még akkor is, ha valójában nem az, és egyáltalán nem kellene úgy lennie.

A feliratok kérdéséről lesz szó, a nyelvi tájképről itt, a magyar végeken.  Aki autózott Dunaszerdahely környékén – ahol az egy négyzetkilométeren élő magyarok sűrűségéhez illően még mindig a legtöbb magyar nyelvű felirat olvasható az utak mellett –, talán már látott a győri Árkád nevű bevásárlóközpontba invitáló óriásplakátot is. Amely plakátokon rendszerint egy kis pénzköltésre csalogatják a csallóközi magyarokat és szlovákokat, dicséretes módon kétnyelvű szöveggel. A gond ezekkel a plakátokkal csupán az, hogy a magyarokat csak feleakkora betűméretben szólítják meg, mint a szlovákokat.

Vajon mit gondolhatott a plakát megrendelője? Talán, hogy a szlovákokat nehezebb átcsábítani egy határon átnyúló shoppingolásra, ezért nagyobb betűkkel írjuk ki nekik, hogy nagyobb adagban kapják meg a reklámot? Vagy talán valamiféle nemzeti sztereotípia alapján gondolják azt rólunk Győrben a magyar testvéreink, hogy a szlovákokétól nyilván élesebb látásunknak köszönhetően a kisebb felirat is megteszi nekünk?

Valószínűleg nem. Feltehetően csak nem tudnak arról, hogy már máshogy is lehet, sőt, hogy ezt kimondottan máshogy illene csinálni. Stílusosan szólva, nem „update-elték” az erre a területre vonatkozó ismereteiket. Még jól emlékszem, hogy eredetileg kizárólag magyar nyelvű plakátokkal indítottak, valamikor 2006 után. Mivel tudták (remélhetőleg), hogy mifelénk is többnyire magyarul beszélnek, ezért kézenfekvő módon valószínűleg a magyarországi kiragasztásra szánt plakátokból nyomtattak pár darabbal többet. Aztán 2009-ben jött a szlovák államnyelvtörvény szigorítása, és az azt követő nagy ijedelem a „nyelvrendőröktől”. Talán még valami figyelmeztetést is kaptak valami hivataltól (ezt mi nem tudhatjuk), és akkor egyszer csak felkerült a szlovák szöveg a magyar szöveg elé, amely egyben össze is zsugorodott. És innentől kezdve úgy tűnik, megszokták, mert e szokáshoz azóta is ragaszkodnak.

És talán mi is megszoktuk. Pedig a 2011-es törvénymódosítás óta még a nyelvek sorrendje sincs előírva a magyarlakta településeken, sőt reklám esetében sehol az egész országban. Tény, hogy a magyarlakta Csallóközben törvénytisztelő piaci szereplőként is nyugodtan reklámozhatnák magukat első helyen magyar szöveggel és a szlovákkal azonos betűméretben.

Félreértés ne essék, nem egy céget akartam kipécézni, hanem a jelenséget, amely sajnos tájainkon nem egyedülálló. Magyar nemzetiségű vállalkozók, magyar vezetésű cégek és önkormányzatok is gyakran a magyar nyelvű feliratokat kisebb méretben és második helyen tüntetik fel, már ha egyáltalán feltüntetik. Pedig erre az eljárásra, amellyel saját nyelvüket hátrább sorolják és lekicsinyítik, semmi sem kényszeríti őket, leszámítva persze az esetleges kényszer- és tévképzeteket.

A hatályos törvény ugyanis, ahogy fentebb már említettem, megengedi a szlovákkal azonos méretű más nyelvű feliratot, sorrendet pedig magyarlakta településen a magyar nyelv vonatkozásában nem ír elő. „Azokon a településeken, ahol valamely nemzeti kisebbségi nyelv külön jogszabály szerint a hivatali érintkezésben használatban van, a nyilvánosság tájékoztatására szánt feliratokban és közleményekben a nemzeti kisebbségi nyelvű és az államnyelvű szöveg sorrendje nincs meghatározva; a különböző nyelvű szövegek sorrendje továbbá nincs meghatározva a reklámok esetében sem. (Államnyelvtörvény 8. § (6) bekezdés)

Egy biztos, a feliratok esetében számít a méret, és nemcsak az olvashatóság, hanem a kisebb méret által hordozott negatív üzenet miatt is.  Ezt a szlovák törvényhozó is tudja, hisz ezért írja elő, hogy a szlovák felirat nem lehet kisebb a más nyelvű feliratnál. Talán nekünk is ideje lenne ennek a jelentőségét tudatosítanunk. A szülőföldünkön adjuk meg és követeljük meg a tiszteletet anyanyelvünknek és ezáltal önmagunknak is! Persze a Tátrában egy második helyen szereplő, kisebb méretű magyar felirat is nagy örömöt szerezhet, ahol vendég az ember, de Dunaszerdahelyen egy kisebb méretű magyar felirat illetlenség azokkal szemben, akik itt élnek.

0 HOZZÁSZÓLÁS