2022. május 23., 14:37

Trianon – a szlovák államiság alapköve

„A szlovákiai, ukrajnai, romániai és szerbiai magyarság – a magyarországi nemzeti kisebbségekkel ellentétben – nemcsak megmaradt, hanem a társadalom és az ország toleranciája miatt, amelynek a területén él, meglehetősen aktív. Kommunikációs nyelvként szabadon használja a magyart, és nemcsak jogilag, hanem főleg intézményileg minden feltétel garantált számára identitása védelméhez” – állítja Ján Gábor szlovák diplomata.

2021-10-01 - Trianon 1918-1920, kiállítás, megnyitó, Szepsi
Fotó: Fábián Gergely

A diplomatával a Pravda napilap készített interjúsorozatot annak kapcsán, hogy társszerzőként 2020-ban megjelent A nemzet élete örök - Száz év Trianon óta 1920–2020 (Život národa je večný - Sto rokov od Trianonu 1920–2020) című könyve, az Ausztria-Magyarország felbomlása után az újonnan megalakult magyar állam határait és szomszédjait meghatározó trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulója alkalmából. A könyv másik szerzője Ferdinand Vrábel történész.

A szerző szerint sántít a magyar reakció

Gábor szerint várható volt, hogy a könyv nem marad reakció nélkül. „Tőlünk eltérően – mi ugyanis a magyarországi fejlődést nem értékeljük folyamatosan és hosszú távon – a „magyar radar” mindent fog, ami Szlovákiában történik” – válaszolta a diplomata arra a kérdésre, volt-e budapesti reakció a könyvre. A szerző szerint magyar tudományos akadémiai közegből csak nemrégiben jelent meg egy recenzió a könyvre. (A recenzió, amelyet Zahorán Csaba, az MTA Történelemtudományi Intézetének munkatársa írt itt olvasható – a szerk. megjegyzése.)

 „Egy évükbe tellett, ami meglehetősen hosszú idő, figyelembe véve, hogy Trianon Magyarország számára központi téma a szomszédjaikkal való viszony tekintetében. Nem fogok találgatni az okokat illetően, bizonyára megadták a módját.

Kár, hogy szakmai szempontból meglehetősen sántít a recenzió informatív értéke”

– mondta Gábor hozzáfűzve, a recenzió nem lépte túl, és láthatóan nem is léphette túl a régóta fennálló magyar álláspontok „korlátait”, amelyek egyszerűen nem fogadják el a trianoni békeszerződést és annak következményeit.

A diplomata szerint ugyanakkor el kell ismerni, a magyar bírálók nem hagyták figyelmen kívül azt a talán legfontosabb tényt, amit Szlovákiában kevesen vettek észre: Apponyi Albert gróf beszéde és Orbán Viktor száz évvel későbbi két beszéde egyfajta keretet ad a könyvnek.

Ez a keret a legmeggyőzőbb bizonyítéka annak, hogy a magyar elitek birodalmi-tulajdoni viszonya a Kárpát-medence területéhez mit sem változott ezalatt az idő alatt”

– jelentette ki Gábor, aki szerint több más esetben a „recenzió a magyar mitológia ördögi körét járja körül”. „Azt állítja például, hogy a magyarországi szlovákok a 18. század elején (!) elváltak szlovák etnikai törzsi területüktől, s ez befolyásolta a tragikus sorsukat. Hogyan lehetséges akkor, hogy a romániai Erdélyben, illetve a szerb Vajdaságban élő szlovákok, akik tízszer kevesebben voltak, mint a Trianon utáni Magyarországon élő honfitársaink, s akiknek a történelmi fejlődése nagyon hasonló volt (egy monarchiában éltek), ma is élénk nemzeti életet élnek” – mondja az interjúban Gábor hozzáfűzve, paradox módon a magyarok máig aktív életet élnek azokban a Trianon utáni országokban, ahol élnek.

A téma, amely elválaszt bennünket

A szerző szerint a magyar recenzió a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka annak, hogy „a nemzetközi jogon, történelmi tényeken és évszázados tapasztalatokon alapuló szlovák történetet tartalmazó könyv megírása a legjobb lépés volt”, amit a békeszerződés fontos évfordulója alkalmából megtehettek. A román Ioan-Aurel Pop és Titus Corlatean szerzőpárossal való összehasonlítás pedig egyenesen kecsegtető a számára. „Ismét beigazolódik, hogy mindenki téved, csak a magyaroknak van igazuk… Számomra azonban a magyar recenzió szellemisége a fontos, amelyből árad a felháborodás és tisztelet keveréke, hogy a szlovák fél megengedte magának, hogy minősített szinten foglalja el a hiteles álláspontját Trianon témájában.

Egy olyan témában, amely sajnos még mindig megoszt bennünket Budapest hosszú távú politikája miatt”

– fogalmazott a diplomata.

A szerző a továbbiakban kifejtette, pályafutása során több tárgyalást is folytatott európai, közép-európai, és bilaterális szinten is, különböző nemzetközi dokumentumok előkészítésében is részt vett, és Magyarország politikáját megpróbálja regionális kontextusban látni, ennek okán „nem hat rá Budapest egyoldalú optikája”. „A szlovák nyelvű szakirodalomból elsősorban azt a magyar érvelést ismerjük meg, hogy miért és milyen „problémákat” okozott Trianon Magyarországnak.

Teljesen elfelejtődik azonban az, hogy ugyanaz a Trianon a szlovák államiság alapköve. Ennek kellene minden szlovákiai vita kiindulópontjának lennie”

– hangsúlyozta hozzáfűzve, a szlovák féltől automatikusan azt várják, hogy beleélje magát Budapest politikájába.

A két ország érdeke közti szakadék

A Trianon témája iránti érdeklődés közti szakadék nagymértékben abból fakadhat, hogy a szlovák fél elégedett az akkori és jelenleg is érvényes államhatárokkal és azok következményeivel. „Más szóval, a status quo Szlovákiának megfelel. Ez Szlovákia természetes és legitim álláspontja.

Magyarország azonban még mindig nem békélt meg ezzel a ténnyel, és bizonyos módon Trianon felülvizsgálatára törekszik.

A szlovák fél meggyőződése, hogy a status quo állapota az ő aktív közreműködése nélkül is fennmarad. Annak ellenére, hogy Budapest nyilvánvaló és növekvő erőfeszítéseket tesz az ellenkező irányba” – fogalmazott a diplomata.

A nemzet élete örök
A kötet borítója

A beszélgetés további részében azt is elmondta, miből indul ki eközben. „Ne feledjük, hogy az elmúlt 150 évben (legalábbis az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés óta) a térségünkben élő magyarság elitje – nem feltétlenül magyarok vezetésével – mindig egy lépéssel az egyes tektonikus mozgások előtt járt kontinensünkön” – mondta történelmi példákkal is illusztrálva állítását: elsőként szálltak szembe a monarchián belül a Habsburgokkal (Kossuth Lajos) és elsőként importálták a bolsevizmust Közép-Európába (Kun Béla). „Később fenntartások nélkül elsőkként támogatták a fasizmust és nácizmust (Gömbös Gyula miniszterelnök elsőként látogatta meg Adolf Hitlert a hivatalában) Európa legnagyobb tragédiájának, a második világháborúnak az előjátékában…

Nem meglepő módon az egyik első vezető politikus, aki hangosan kimondta, hogy el tudja képzelni az EU-n kívüli életet, a szomszédos Magyarország jelenlegi miniszterelnöke volt. Ezzel összefüggésben ő az első, aki nyíltan hirdeti az orosz-kínai tandem befolyását is Közép-Európában.

És ha az EU jelenlegi formájának sikeres fejezete egyszer talán kevésbé sikeresen véget ér (ha abból indulunk ki, hogy semmi sem tart örökké), minden jel arra mutat, hogy Orbán azt a pillanatot élvezni fogja” – jelentette ki a beszélgetés során Ján Gábor, diplomata, aki szerint sok pozitív visszajelzést kapott (a negatívok meg nagyon érdeklik, mint az  a beszélgetés során kiderült - a szerk. megjegyzése), s mivel Szlovákiában – Magyarországgal szemben, ahol halomban állnak a Trianonról szóló könyvek – egy vagy két kezünkön meg lehet számolni, hány könyv született a Trianonról, „ezért ha megszólalunk, igyekszünk átfogó módon megragadni a témát, hogy eljussunk a dolog lényegéhez”.

A kérdés már csak az, mint annyiszor a történelem során: hogy kinek mi a lényeg.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!
CAPTCHA Ez a kérdés vizsgálja, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.