Tehéntejet a borjaknak, anyatejet az újszülötteknek
A címet olvasva talán meghökkenünk, elvégre a csecsemők magától értetődően anyatejet kapnak. Sajnos, előfordul, hogy az édesanyának a kívánatosnál kevesebb teje van, és ezért tejporra is szükség lehet. György Pál volt az a tudós, aki felismerte, hogy a csecsemők bélflórájában meghatározó szerepet játszó Lactobacillus Bifidus baktérium csakis anyatejjel kerül be a béltraktusba, a tehéntejben ez a mikroorganizmus nem található meg. Az említett bélbaktérium szerinte fokozott védelmet nyújthat a veszélyes Staphylococcus ellen.
Ki volt György Pál? Nevét tájainkon nem sokan ismerik, pedig az USA-ban, ahol élete nagy részét töltötte, elismert tudós professzor volt, aki számos kitüntetést kapott munkásságáért. 125 éve, 1893-ban született Nagyváradon. A budapesti egyetemen szerzett orvosi oklevelet 1915-ben. A világháború alatt katonaorvosként szolgált.
1920-ban Heidelbergben, Ernst Moro orvosprofesszor mellett kezdett el gyermekgyógyászati kutatásokat folytatni, elsősorban a csecsemők és a kisgyermekek táplálkozásának kérdéseivel foglalkozott. Eredményes munkájának köszönhetően gyorsan emelkedett a tudományos ranglétrán, 1927-ben már professzor volt.
A táplálkozás kutatójaként hamarosan a vitaminok kerültek érdeklődésének homlokterébe, és harmadmagával felfedezte, hogy a B-komplex vitamin tulajdonképpen két fő alkotórészből áll. A B6 vitamint (piridoxin) ő különítette el, és sokat vizsgálta a vegyületegyüttes élettani hatásait. 1933-ban származása miatt elmenekült Németországból, és rövid angliai kitérő után az USA-ban telepedett le családjával. Először a clevelandi egyetemen dolgozott, majd 1944-től a pennsylvaniai egyetem tanára lett.
A táplálkozásban szerepet játszó más anyagokat is vizsgált, ő fedezte fel a régebben H-vitaminként elhíresült vegyületet, amelyet ma biotinként emlegetnek. Nemcsak ezeknek az anyagoknak a szerkezetét és keletkezését tanulmányozta, hanem a különböző biokémiai folyamatokban játszott szerepüket is vizsgálta. 1970-ben felfedezett egy olyan vegyületet, amely csökkenti a hormonális alapú női fogamzásgátló szerek mellékhatásait.
Élete utolsó másfél évtizedében a harmadik világ szegényeinek alultápláltságával foglalkozott, az ebből adódó különböző betegségek, járványszerű fertőzések megakadályozásának lehetőségét vizsgálta. Tanítványai között ezért is volt sok latin-amerikai és délkelet-ázsiai diák, akiktől elvárta, hogy bekapcsolódjanak az éhség elleni küzdelembe és nemcsak gyógyító, hanem felvilágosító munkájukkal is segítsenek a helyzet javításában. György Pál számos szakkönyvet írt, tudományos dolgozatainak a száma meghaladja a 400-at.
Munkatársai szerint nagy munkabírású ember volt, ötleteivel ösztönözte kollégáit és beosztottjait. Széles körű szakmai tudása, nagy műveltsége is ámulatba ejtette barátait, ismerőseit. Kiválóan zongorázott, nagy rajongója volt Bach muzsikájának. Szívesen dolgozott a kertjében, ahol bokrok és virágok pompáztak, de a veteményesében is gyakran kapálgatott. Számos rangos díjban és elismerésben részesült. Az utolsó kitüntetését, amelyet Gerard Ford amerikai elnök adományozott neki, már csak özvegye vehette át. Néhány hónappal korábban, 1976. február 29-én hunyt el.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2018/24. számában.
