Szent Erzsébet kultusza a Felvidéken
A katolikus egyház november 19-én ünnepli Szent Erzsébet napját. Árpád-házi Szent Erzsébet a legismertebb magyar szent a keresztény világban. Itt a Felvidéken is rendkívül népszerű volt a középkortól, s tulajdonképpen napjainkban is az. Tájainkon számos templom védőszentje, több kórház névadója. Ki volt hát Szent Erzsébet, s mi a titka annak, hogy kultusza máig élőnek mondható?
Szent Erzsébet II. András (1205–1235) és Merániai Gertrúd lánya volt. Hogy Sárospatakon, vagy Pozsonyban született-e, bizonytalan, de az egészen bizonyos, hogy négyéves korában az eljegyzése a thüringiai tartománygrófság örökösével, Lajossal, Pozsonyban történt.
Az eljegyzése után Wartburgba került, itt 14 évesen lett Lajos felesége. Három gyermekük született, ám férje az ötödik keresztes hadjáratból hazatérőben, pestisben elhunyt. Férje halála után annak rokonai elüldözték Wartburgból, ezért gyermekeivel Eisenachba, majd Marburgba költözött, ahol özvegyi járandóságából kórházat alapított. Gyóntatója, Marburgi Konrád szigorú felügyelete alatt életét a betegápolásnak szentelte.
1231-ben, 24 évesen bekövetkező halálakor már szentnek tartották, kanonizálására hamarosan, 1235-ben került sor. II. Frigyes császár személyes részvételével tüntette ki a szent maradványainak felemelését Marburgban, majd IX. Gergely pápa avatta ünnepélyesen szentté Perugiában.
Szent Erzsébet kultusza hihetetlenül gyorsan terjedt Európában. Ennek több oka is volt. Ekkor erősödött meg a késő középkori vallási életben a női szentek kultusza,
melynek terjesztői elsősorban az ekkor megerősödő kolduló rendek (ferencesek, domonkosok) által meghatározott vallási eszmeiség volt. Erzsébet jótékony cselekedetekkel betöltött és az udvari fényűzést elutasító élete ugyanis a kolduló rendek morális üzenetének sikerét hirdette. Fontos volt persze az is, hogy életének és kultuszának magyar és németországi színtere nyomán több dinasztia, több tartomány, ország, több egyházi rend a sajátjának tekintette, s így hamar régiók feletti, univerzálisan tisztelt szent lett belőle, királyi, hercegi és grófi dinasztiák, sőt a Német Lovagrend versengett kultuszának patronátusában.
Közép-Európában, Franciaországban, Itáliában és Hispániában hercegnők sora próbálta példáját követni. Ő lett a női szentség legbefolyásosabb késő középkori mintája.
A szentek tiszteletének és kultuszának a középkortól szerves része volt, hogy templomok, egyházi intézmények (kolostorok), oltárok patrónusának, védőszentjének választották. A patrónusválasztás azért is fontos egy templomhoz tartozó közösség számára, mert a tituláris szent naptári ünnepéhez az egyház – előírt feltételek mellett – búcsúkiváltságokat fűzött. A búcsú egyszerre jelentette így magát a szent ünnepét és az e napon elnyerhető különleges bűnbocsánatot. A patrónusválasztásnak a történelmi Magyarországon egyik jellemzője volt, hogy magyar vagy magyarországinak tekintett szentet választottak. Szent Erzsébet tiszteletére a Felvidéken, a mai Szlovákia területén 47 templomot szenteltek, és számtalan oltárt állítottak.
A szentek ábrázolása a templomokban a szentek kultuszának, tiszteletének egyik legismertebb és legelfogadottabb módja volt. A gótika korában oltárok táblaképein ábrázolták a szenteket, majd a 15. századtól nagy szárnyas oltárokon festett szobrokat helyeztek az oltárszekrénybe. A romantika korában elsősorban faliképeken, freskókon jelenítették meg őket. Később jelennek meg a templomok tartozékaként a kőszobrászati ábrázolások is.
A szentek élettörténetét, életleírását a szentté avatáskor, majd később írt legendák tartalmazzák. A legenda egyébként a középkori irodalom egyik legismertebb műfaja volt. Szent Erzsébet számtalan legendája közül a legrégibb a Marburgi Konrád által készített rövid életírás (Summa Vitae), melyben gyóntatója sajátos nézőpontja jut kifejezésre. A fiatal és kegyes lelkületű feleséget lelkiismeret-furdalás gyötri szüzessége elvesztése miatt, eközben fokozatosan kifejleszti a vallási tökéletesség különböző jegyeit: segíti az éhezőket, betegeket, majd özvegysége idején lemond a világi életről és minden gazdagságról, kórházat alapít, ahol önpusztító hősiességgel ápolja a betegeket. Ezt a képet egészítette ki a Négy szolgálólány elbeszélése, Szent Erzsébet legszebb életírása, amelyet az 1232–1235 között lefolytatott szentté avatási per tanúvallomásai alapján állították össze. Ebben található azoknak a csodáknak a leírása is, melyek a Szent Erzsébet-ábrázolások legismertebb jelképeivé váltak.
A gyermek Erzsébet a tilalmak ellenére egy téli reggelen élelmet vitt titokban a koldusoknak. Apja meglátva őt, kérdőre vonta, mit rejteget a ruhájában, mire a gyermek azt felelte, rózsákat. A hitetlenkedő apa a feltárt kötényben a téli idő ellenére friss rózsákat talált. A rózsacsoda a gyermekkor legendájaként került az életrajzokba, mégis Erzsébet egész életének, tetteinek szimbóluma, ábrázolásának egy fő témája lett.
Szent Erzsébet irgalmas cselekedeteinek legmélyebb szimbóluma.
A várba érkező visszataszító leprás beteget Erzsébet saját kezével megfürdeti, bekötözi, s másutt számára fekhelyet már nem találva, saját férjének ágyába fekteti. Férje dühösen rohan be ágyasházába. Azonban a takaró alatt „íme az áldott megfeszült Krisztus nagy vérbe keverődvén fekszik az ágyon”. Ez a csoda az egyik leggyakrabban ábrázolt történet (különösen oltárképeken) Szent Erzsébet legendájából.
Szent Erzsébet boldog hercegnői életéhez fűződik a köpenycsoda története. Egy alkalommal előkelő vendégek érkeztek a thüringiai udvarba, s látni akarták a jámborságáról ismert hercegnőt. Lajos többszöri üzenetére sem tudott azonban megjelenni, mert minden alkalmas ruháját a szegényeknek adta. Cellájában imádkozva hirtelen Isten angyala jelent meg, ékes köpenyt és aranykoronát hozott számára. Ez a legenda is karitatív tevékenységéről szól. Nemcsak élelmet adott az éhezőknek, de ruhát is a mezíteleneknek. Képi ábrázolásban gyakran látható, hogy a koldusokat felöltözteti. Karitatív tevékenységére utal leggyakoribb szobrászati ábrázolása is: kezében alamizsnázás kellékei, a tál és a kancsó, lábánál pedig egy éhező, koldus, vagy beteg.
A középkorban számos templomban állítottak Szent Erzsébet-oltárt, ezek közül legszebbek a bártfai és a lőcsei, Szent Erzsébet-ábrázolásokkal. Több kórház, jótékonysági intézmény és iskola viseli ma is a nevét, tisztelete tehát napjainkig él.
Megjelent a Magyar7 2021/46. számában.
