Székelyföldi szent helyeken

Kenyeres Oszkár 2019. szeptember 15., 12:30

Gyergyóalfaluban, a központban nagy nehezen magunkhoz térünk a busz hátsó ülésein. Tárcsázzuk a megadott telefonszámon túravezetőnket, aki azonban gyorsabb nálunk: látva bizonytalanságunkat, határozott mozdulattal kinyitja a mikrobusz ajtaját, bemutatkozik, és máris bontja az áfonyapálinkát, amit némi habozás után csak legurítunk.

Újdonsült barátunk aztán közli, hogy van még nála ebből jócskán, de ha esetleg elfogyna Csíkszentdomokosig, akkor cimborája is hoz pár üveggel. 2011. október 11-e, hajnali 5 óra van, egy viszontagságos éjszakai utazáson vagyunk túl, így csak hüledezünk, amikor a Gyergyószentmiklóson felvett Jóska is hasonló módon, hasonló lendülettel és hasonló mennyiségű kokojszával lép be az életünkbe, a Hazajáró életébe. Aztán a túra egészen remekül sikerül: előbb Márton Áron emlékeit keressük Csíkszentdomokoson, aztán még aznap megmásszuk az Öcsém-tetőt, majd az Egyeskő alatti menedékházban élvezzük a székelyföldi vendégszeretetet.

Ahogyan az első csókot nem felejti el az ember, úgy számunkra is örök emlék marad az első székelyföldi Hazajáró-epizód megszületése. Ne feledjük: 2011 októberében, még éppen hogy adásban voltunk a Duna Televízióban, így a gyergyói EKE által „kiutalt” túravezetőink nem tudhatták, kiket kell felkísérniük a Hagymás-hegység gerincére. Talán még az is eszükbe jutott, hogy megint valami tápos pesti csapat érkezik.

Reggel igyekszünk rácáfolni a beidegződésekre: gyorsan megmásszuk az Egyeskő sziklacsúcsát, lóháton megyünk fel a Nagyhagymásra, majd a Fehér-mező érintésével, már az estébe hajolva érkezünk a Gyilkos-tó melletti panzióba. A próbát kiálltuk, sőt az újabb esti ismerkedős beszélgetésben, koccintgatásban sem vallunk szégyent. Nehéz szívvel búcsúzunk Gyergyótól és székely barátainktól, de messzire nem megyünk, hisz a Csíki-Alpok után Wass Albert világa, a Kelemen-havasok vár ránk a következő napokban.

Kanyarogva ereszkedünk a Marossal a Görgényi-havasok és a Kelemen-havasok szorításában. Komor, magas hegyek nézik magukat a szorosokban felgyorsuló folyóban, amely egy régi világ elfeledett emlékeit sodorja magával, ha éppen elér egy falut. Galonyánál is beleszakad valami múlt, Ratosnyánál is belehull valami régi szép, és csak az ortodoxia marad, meg a hagymakupola. Aztán egy nagy balkanyar, a hegyek elmaradnak, a táj kinyílik, és Gyergyó után újra magyar szó simogatja a hullámokat. Disznajó, Magyaró, Holtmaros – kimondani is szép e neveket, Wass Albert regényeinek gyakori helyszíneit.

Ellátogatunk a Szalárd völgyébe is, ahová 2008-ban Bartha József holtmarosi református lelkész megálmodta a Wass Albert forrás emléktábláját. Akkor a dédai román jegyző és román kommandósok akadályozták meg az avatóünnepséget, de 2011 őszén már semmi akadályát nem láttuk, hogy végre elhelyezhessük a holtmarosi templomban őrzött márványtáblát a forrás feletti sziklára – igaz csak jó negyedóra erejéig. A márványtábla ugyanis valószínűleg hasonló sorsra jutna, mint a forrás melletti fenyő. Azt ugyanis kivágták a románok, mert túl sok piros-fehér-zöld szalag lógott róla.

Marosvécsen is egy magyar szigetre érkezel, amelynek a szíve ott dobog a kastély melletti arborétumban. Mikor belépsz óriás tölgyei és platánjai közé, hirtelen azt sem tudod, hogy melyik fa melyik szellemóriásunkat jelképezi. Mert ugye volt Trianon, és volt a döbbent aléltság. És volt Kós Károly, ki felhívást írt az erdélyi magyarokhoz: elég volt a lelki fájdalmakból, ideje elkezdeni munkálkodni. És volt báró Kemény János, aki 1926 nyarán marosvécsi otthonába hívta az erdélyi magyar írókat, hogy felülemelkedve a tragédián, az irodalmon keresztül adjanak új impulzusokat a helyét kereső, idegenbe szakadt magyarságnak. Így jött létre egy „szabad parlament”, a helikoni munkaközösség; végvár, melynek erős falai közt együtt munkálkodtak eztán addig engesztelhetetlen ellenfelek is.

Huszonhat erdélyi író volt ott, hogy előre tekintsen, hogy gondolatot ébresszen, hogy merészet álmodjon a kisebbségi lét megszokhatatlan miliőjében. És a huszonhat író ma is ott van, elég, ha egy kicsit csendben maradsz, és elképzeled Dsidát a Psalmus Hungaricust szavalni: „Mit nékem most a Dante terzinái, s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant, mikor tetszhalott véreimre hull már a föld és dübörög a hant.” És láthatod, amint Kós Károly odalép az ifjú Dsidához, megcsókolja, és csak annyit mond: „hogy tudtál ilyen szépet írni te taknyos”.

Képgalériánk:

Aztán ott volt a Funtinel-mező is, meg a Kelemen-havasok főgerince, ahol már a kora tél fogadott bennünket… Csupa-csupa szent hely, nem is csoda, hogy már a helyszínen eldöntöttük, hogy ennyi anyag bizony nem fér bele 26 percbe, így a Kelemen-havasokban rögtön két filmet forgatunk. Főleg, hogy hátra volt még a „püspökfalat”.

„Ott áll az Istenszéke magosan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokágú Galonya, másik oldalán a Bisztra-patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midőn az Isten pihenni leült volt a hegyek közé. Ma már nem jár arra, ha pihenni akar. Elűzték az emberek.” Sokak számára csenghetnek ismerősen a Funtineli boszorkány kezdő sorai, és valószínűleg sokan vannak, akiket Wass Albert talán leghíresebb regénye indított útnak az Istenszéke vagy éppen a Funtinel felé.

A minden oldalról meredek, koporsó alakú hegyet mi a Bisztra völgyéből másztuk meg, a Hidas-patak mentén, hogy közel kétórás küzdelem után fent állhassunk az 1381 méter magas csúcson. A nap végén öles tűz mellett folyt a szó múltról, jövőről, hazáról, de legfőképp Wass Albert üzenetéről, amelyet akár 2019 felvidéki magyarja is megfontolhat: „Sajnáljátok a nyelvét vesztett magyart, mert önmagát rövidíti csupán, nem nemzetét. A nemzet nem számokban él, de lélekben. Egy, az Úr oldalán százezreknél is többet számít a jövendő mérlegén. A lélek isteni pozitívumában működő ember előbbre viszi a világot, meg a nemzetet, melyhez tartozik, míg a negatív selejt a mélységbe húzza alá, amihez rátapad. Az igazak jövendőjét lélek és szellem ereje formálja, és az Úr ereje emeli magosba. Bízzatok, magyarok!”

Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/37. számában.

0 HOZZÁSZÓLÁS