Szédülés és szédülékenység
Nyár során a szédítő hőséget a szó szoros értelmében is megtapasztalhatjuk. Szédülni azonban nemcsak a kánikulától, esetleg a hirtelen időjárás-változástól lehet, a kellemetlen és gyakori panasz hátterében sokféle ok bújhat meg. Ezúttal ezek közül a lényegesebbekkel foglalkozunk.
Mit jelent pontosan a szédülés? Orvosi definíció szerint a testünk vagy a környezetünk forgó-ingadozó jellegű mozgásának kellemetlen, illuzórikus érzete. A szédülés az egyensúly-szabályozó rendszer hibás működésének következménye. A köznyelvben sokszor szédülés kifejezéssel illetjük az ájulásközeli állapotot is. Ez helyesen a szédülékenység. A kettő hátterében egészen másféle betegségek állhatnak, lényeges megkülönböztetni, hogy pontosan miről is beszélünk.
A testünk egyensúly-szabályozó rendszere állítja be a tekintetet, korrigálja a mozgást, segít a tájékozódásban.
Ehhez információt gyűjt a belső fül egyensúly-érzékelő szervéből, az izmok, inak helyzetét, megnyúlását érzékelő receptorokból, de természetesen a látásból, hallásból is. Ha ezekből az érzőrendszerekből származó érzetet az agy nem képes egymásnak megfeleltetni, az egyensúly-szabályozás zavara lép fel. Itt lényeges hangsúlyozni, hogy a belső fülünk is kétoldali, páros szerv: a két egyensúly-érzékelő szerv ellentétes információja, vagy az egyik meghibásodása gyakori okozója a szédülésnek. Másik gyakori ok, amikor keringési elégtelenség, oxigénhiány vagy egyebek következtében maga az agy nem képes összesíteni az egyensúly beállításához szükséges adatokat. Ebből a szempontból maga az egyensúly-érzékelő szerv, továbbá a tőle származó információt fogadó agytörzsi idegmagok különösen érzékenyek.
Szívelégtelenség, szívritmuszavar és más keringési betegségek ezért szédüléssel járhatnak.
Súlyos magas vérnyomás során romlik az agyi vérkeringés, ennek gyakori kísérő jele a szédülés. Oda kell figyelnünk a guggolásból történő hirtelen felállásra – például ha kertészkedünk vagy kisgyermekkel játszunk. Ilyenkor nemcsak a fej és a test helyzetének gyors megváltozása jelenthet kihívást az arra érzékeny egyensúly-szabályozó rendszernek, hanem az agyban a hirtelen és átmenetileg leeső vérnyomás is.
A vércukorszint leesése következtében kevesebb tápanyag jut az agyhoz, ezért ilyenkor is gyakran szédülünk.
Egyes gyógyszerek – például a vérnyomáscsökkentők –, valamint drogok mellékhatása is sok esetben a szédülés. Gondoljunk csak az alkoholfogyasztásra!
Az extrém nyári hőségben az izzadással nemcsak vizet, hanem sót is veszítünk.
Mindkettő pótlására oda kell figyelnünk, ellenkező esetben a fellépő szédülés, illetve bizonytalanságérzés jelzi, hogy a szervezetünk veszélyben van. A nagy melegben egy tányér leves ezért igazán jól tud esni! Időskorban csökken a szomjúságérzet, a meleg mellett ez egy további rizikótényező, ami miatt romolhat a szervezet folyadékellátottsága, így a vérkeringése, ez pedig szédülésben (is) megnyilvánulhat.
A fenti betegségek nemcsak szédülést okozhatnak, szédülékenységet is, ájulásközeli állapotot.
Átmeneti agyi vérkeringési zavar, bevett rövidítéssel TIA, gyakran okoz szédülékenységet, de szédülést is. Hirtelen jelentkező, egy napon túl sem szűnő szédülés esetén gondolni kell egy súlyosabb agyi vérkeringési zavarra, a stroke-ra is, különösen, ha émelygéssel, hányással társul. A hosszan tartó szédülés legbanálisabb oka még mindig a folyadékhiány, ahogyan fentebb részleteztem. Vírusfertőzés is érintheti a belső fül idegét, szűnni nem akaró szédülést eredményezve. A vírusfertőzés és a stroke elkülönítése életmentő. A belső fül idegének gyulladása során a hirtelen fejfordításkor a látótér beállításához, stabilizálásához rövid, ám érzékelhető szemtekerő mozgás szükséges, stroke esetén ez a tünet nagy eséllyel nincs jelen.
A Ménière-betegség nem egyetlen kórképet jelöl.
Néhány órás rohamokban jelentkező szédülést jelent, amelyet hányás, egyoldali hallásromlás, fülzúgás kísér. Pontos okát ritkán sikerül felderíteni, kezelésében a belső fül keringésének javítására törekszenek, a betegnek gyakran betahisztin-tartalmú gyógyszert ír fel az orvos.
Egy további, szerencsére ritka szédülést okozó betegség az agyidegek sejtjeinek burjánzása. Ez egy daganat – szövettani értelemben jóindulatú, azaz nem képez áttéteket –, amely növekedésével károsítja a belső fület, akár az agyat is. Ahogy növekszik, tünetei egyre fokozódnak, ezért bizonytalan szédülés, arczsibbadás, fokozatos hallásromlás jelezheti ezt a kórképet. A burjánzó sejteket műtéti úton távolítják el.
Kifejezetten rövid ideig tartó, ám ismétlődő szédüléses rohamokkal jár együtt a benignus pozicionális paroxizmális vertigo (gyakran csak a BPPV rövidítés használatos). Ez nem okoz hallásromlást, viszont a fej helyzete jelentősen befolyásolja. Oka, hogy az egyensúly-érzékelő szervben rossz helyre kerültek az apró kalciumkristályok. Kezelése ennek megfelelő: a fül-orr-gégész megtanítja a beteggel azt a fejtornát, amivel az elszabadult kalciumkristályok visszajuttathatók megfelelő helyükre. Egyébként egészen gyakori betegség.
A nyaki gerinc betegségei szintén kiválthatnak szédülést, ami a nyak mozgatására súlyosbodik.
Percektől órákig elhúzódhat. A rossz testtartás, a nyaki izmok fáradása, a gerinc kopása, porckorongsérv mind-mind hozzájárulhat e kórképhez. Kezelésében az izomlazítók mellett fontos a fizioterápia, a speciális nyaki stabilizációs tréning.
A szédülésnek tehát számtalan oka lehet, és sokszor elviselhetetlen a szűnni nem akaró forgásérzet. Ezért gyakran gyógyszeresen próbáljuk csillapítani.
Egyre azonban vigyázzunk: az altatóként is használt gyógyszerek enyhíthetnek ugyan egyes tüneteket, azonban a test egyensúly-szabályozó rendszerét is gátolják.
Magát a szédülést csökkenthetik, de a stabil testtartást, lépést is akadályozzák, megnövelik az elesés valószínűségét. A nyári hőségben mindannyian tehetünk a szédülés ellen: fogyasszunk megfelelő mennyiségű folyadékot!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2019/31. számában.
