2019. június 15., 16:53

Száz éve kiáltották ki a Szlovák Tanácsköztársaságot

A Szlovák Tanácsköztársaság 1919. június 16-tól július 7-ig fennállt, a kelet-szlovákiai Eperjesen kikiáltott rövid életű állam volt. Belső támogatói Szlovákiában szinte egyáltalán nem voltak, fennállása teljesen a magyar Vörös Hadsereg és a magyar tanácskormány támogatásától függött. 

szlovák tanácsköztársaság
Fotó: refresher.sk

Az 1919. május 10-én a támadó csehszlovák haderő ellen indított ellentámadás során a magyaroknak sikerült visszafoglalni Salgótarjánt és Miskolcot. Ezután vette kezdetét az úgynevezett északi hadjárat.

A Vörös Hadsereg behatolt a Felvidékre, a középső, valamint keleti országrészt elfoglalva.

Az egyik hadseregcsoport, a 16. felvidéki század, melyet többségében szlovák nemzetiségű katonák alkottak, bevette Kassát, majd Eperjest és végül Bártfát, elérve a lengyel határt.

Ezt követően került sor Eperjesen a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltására, amelynek a legfőbb végrehajtó szerve a Forradalmi Végrehajtó Bizottság volt.

Elnökévé a cseh kommunista Antonín Janoušeket tették.

Az új proletárállam vezetői részben Budapestről jött internacionalisták voltak, ám a független Szlovákia hívei közül is támogatták őket.

Népbiztosai

  • Hadügyi: Münnich Ferenc, Kovács Gyula és Vavrica János
  • Külügyi: Pór Ernő és Antonín Janoušek
  • Belügyi: Hirossik János, Hamzík József, Baján Vilmos, Fehér Ferenc, Sluka József
  • Földművelésügyi: Štefan Mokráň, Csapai József
  • Kereskedelmi és vasúti: Hirossik János, Varecha József
  • Igazságügyi: Černý Vladimír, Ungár Miklós
  • Szocializálási: Csapó Sámuel, Gustáv Flenscher
  • Közoktatásügyi: Václav Suk, Eduard Krompaský
  • Közellátási: Štefan Stehlík
  • Egészségügyi és népjóléti: Ľudovít Jakab

Janoušek a Magyarországi Tanácsköztársasághoz hasonló apparátusú proletárdiktatúra kiépítését vette tervbe.

A helyi lakosság azonban nem támogatta kormányát. A csehszlovák állam vezetői az új állam kikiáltását úgy értékelték, mint a Felvidék visszahelyezését magyar fennhatóság alá, míg a világháborúban győztes antantot egyre jobban nyugtalanította, hogy immár két bolsevista dominanciájú államalakulat volt a térségben és tartottak attól, hogy a kommunizmus ennek hatására még nagyobb erővel fog előre törni Európában.

Államosítottak minden 20 munkásnál többet foglalkoztató üzemet, 50 holdon felüli földbirtokot és az egyházi birtokokat. Létrehozták a (szlovák) Vörös Hadsereget, melynek létszáma június végére elérte az 50 ezer főt.

A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása demoralizálta a Magyar Vörös Hadsereg legénységét és tisztikarát, akik közül sokan abban a hitben fogtak fegyvert, hogy a visszafoglalt hajdani felvidéki területek majd ismét a magyar állam területét fogják képezni.

Kiderült, hogy a budapesti tanácskormánynak soha nem volt célja az elvesztett területek visszafoglalása, csupán kommunista forradalmak kirobbantását és kommunista államok létrehozását szorgalmazta. 

Georges Clemenceau francia miniszterelnök június 13-i táviratában ígéretet tett arra, ha Szlovákiát feladja a magyar Vörös Hadsereg, akkor a Tiszántúlról kivonják a megszálló román erőket.

A tanácsállam vezetői beleegyeztek Clemenceau követelésébe és a magyar haderő július 7-én kivonult a Felvidékről, helyére a csehszlovák hadsereg tért vissza. Ezzel kevesebb, mint háromhétnyi fennállás után a szlovák tanácsállam megszűnt.

A kassai Kelet-szlovákiai Múzeumban két kiállítással emlékeznek a szlovák tanácsállamra. Az egyik tárlat a rövid életű állam fennállását mutatja be, a másik Kassa város 1919 és 1938 közötti történetét tárja a látogatók elé.
Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.